Sörös István: Vízben álló piramisok, lebegő kövek

Az egyik őselem szerepe az ókori építkezésekben Egy eredeti gondolat, amely átírhatja a történelmet

Az egyik őselem szerepe az ókori építkezésekben
Egy eredeti gondolat, amely átírhatja a történelmet

Részlet a Bevezetőből:

"Kevesen élhetnek a Földön olyanok, akiknek életükben legalább egyszer ne okozott volna fejtörést az a kérdés, vajon hogyan építette az ókor embere a több tonnás, néha több száz tonnás köveket is tartalmazó megalitikus építményeket. Hiszen ami első pillantásra nyilvánvalónak tűnik, az éppen az, hogy az ókori, kezdetleges emelőgépek birtokában aligha lehetett az óriási tömegeket öt, tíz, húsz méter magasba emelni, vagy kilométereken át a szárazföldön szállítani...

...Vegyük a legelterjedtebb elméletet, amely szerint a gízai piramisokat és a megalitikus elemekből álló templomokat úgynevezett rámpás módszerrel építették, vagyis az amúgy is hatalmas építmények összerakásához segédépítményeket használtak fel.

Az egyenes és a spirális alakban futó rámpaötletek kiagyalói minden bizonnyal nem gondolták végig, hogy a kizárólag a kivitelezés idejére létrehozott lejtők - ez viszonylag egyszerű számításokkal ellenőrizhető - akár öt-hétszer nagyobb anyagmennyiséget és ugyanennyivel több befektetett munkát igényeltek volna, mint a tulajdonképpen 'célépületek', a piramisok felhúzása.

A módszer kivitelezhetőségét ebben a könyvben részletesen cáfolja majd a szerző..."

A korábban felállított elméletek cáfolata mellett a szerző igen szellemes módszert mutat be, melynek lényege a víz felhajtóerejének munkába állítása az ókori megalitikus építkezéseknél.

Kiadta: Mandorfi Bt. 2001, 150 oldal, nagy alakú, kemény fedeles könyv, színes és fekete-fehér fotókkal és rajzokkal gazdagon illusztálva. A könyv háromnyelvű változata megjelent cd-n, bővített képanyaggal és animációkkal.