Szálloda a Miskolctapolcai Barlangfürdőhöz

Első benyomásra öncélú, meghökkentő, de legalábbis szokatlan épületet terveztünk. Díjazásban nem részesült pályamű; építészet: Bán Ferenc, Barcza Gergely, Csiszár Dalma, Kukucska Gergely, Terjéki Rita, Weiser Balázs

Díjazásban nem részesült pályamű
építészet: Bán Ferenc, Barcza Gergely, Csiszár Dalma, Kukucska Gergely, Terjéki Rita, Weiser Balázs

A tervezési területről

Miskolctapolcát leginkább három karakteres építmény teszi egyedivé. A legeredetibb emblematikus forma a Barlangfürdő monolit vasbeton döntött csonkakúpja. Emblematikus hatását lerontotta a közvetlenül csatlakozó főépület, valamint a vasbeton természetes megjelenésének ellentmondó világoskék festés. Hegyből kinövő jellegét bontások nélküli korrekcióval vissza lehetne állítani, mondjuk egy szabálytalan, a vasbeton gallér vonalát követő, az épület fölött a szikláig ívelő „organikus" pergolavázra futtatott növényzettel. A másik sajátos miskolctapolcai jellegzetesség a strand bejárati épülete érdekes tetőkürtőivel, valamint a kemény építészeti megfogalmazású Juno Szálló. Nagy kár lenne, ha újrahasznosítását visszabontással kívánnák biztosítani.

Közvetlenül nem szállodatervezési ötletpályázat témája, de idővel meggondolandó beavatkozás lehetne a Barlangfürdő belső terei és a környezet vizuális kapcsolatának megoldása. Költséges, talán irreális felvetés egy közelmúltban átadott épületen bontásokat, átépítéseket javasolni. Használati értékét nagymértékben növelné a bejárattól a szikláig üveggel megnyitás.

Ma még nem látható jellegzetesség a régészeti feltárásra váró templom és kolostor rommaradványa. Feltárása, méltó bemutatása érzékenyen érinti a Barlangfürdő szabadtéri létesítményeit (gyermekmedencék, vízgépház, bejárati kapu, napozó terület). Az elkerülhetetlen módosítások kapcsán javasoljuk a csónakázó tó körbejárhatóságának visszaállítását, a Barlangfürdő előtti terület közterületté alakítását. A terület és a medenceveszteség pótlására tervjavaslatot tettünk. A csónakázó tó strand felőli részén lábakra állított, alatta csónakkal átjárható gyermekmedencét és napozót terveztünk. A kapuépület-kőgúla meghagyását, a várakozó elbontását javasoljuk.

A tervezett szálloda

Első benyomásra öncélú, meghökkentő, de legalábbis szokatlan épületet terveztünk. Alapos okfejtés, több változat után jutottunk el a végső döntésig. Az okokból néhány.

Ikonszerű megjelenés
Több rétegben lehetne tárgyalni indokoltságát, például az előzőkben említett karakteres hagyomány továbbéléseként, mindenesetre szándékos elhatározás volt az egyediségre, téveszthetetlenségre törekvés. Ma már elfogadott tény ennek gazdasági hozama. A konstruálás, a forma nem öncélú. Olyan üdülőszállót akartunk csinálni, ahol a vendég nyaralóban, üdülőben érzi magát. Fürdés után hotelszobája teraszos nyaralóként funkcionál, zavartalanul az erdős hegyoldal tavaszi, nyári, őszi, téli változó látványával. Ez a funkcionális elképzelés hatott vissza az épület szerkesztésére.

Hegy, szikla, barlang
A Barlangfürdőt a meglévő folytatásaként bővítenénk élményfürdő jelleggel, megőrizve, felhasználva annak egyedülálló hangulati alapelemeit: a sziklafalakat, barlangokat, fölötte látványként az erdőt. A szálloda közösségi tereinek kialakításában döntő szerepe volt a sorolt hangulati elemeknek.

Az épület és környezete
Még egy szándék amely az említetteken túl szervező elemként hatott. Miskolctapolcának nincs igazi központi tere. Hosszabb tartózkodásnál a fürdés nem tölti ki a vendég teljes idejét. A gyülekezőhely, rendezvénytér, fórum épített környezetet feltételez. A teret térfalak teszik térré. Teret kijelölni nem lehet. Az létrejön, vagy nem. Meggyőződésünk, hogy az üdülőszálló funkción túl monumentális hatású, vonzerővel bíró fedett rendezvényteret kell létrehozni, melynek zajhatásától a vendégszobák védettek.

Szerkezet, anyagok
Méretei, látszólagos bonyolultsága ellenére az épület monolit vasbeton szerkezetből megépíthető. Pályázatunk nem tartalmaz statikai munkarészeket, de a tervet statikus szerkezettervezővel konzultáltuk. A térszervezésből adódó látvány ereje lehetővé teszi a visszafogottan elegáns, egyszerű anyaghasználatot. A tömör felületek mészkő burkolata, és az üvegfalak harmonikusan illeszkednek a környezetbe. Összhatásban sugallni szeretnénk azt az érzetet, mintha az egész nagy szobor a hegy anyagából lenne kifaragva.

Részletes bírálat

Elsőre döbbenetesnek tűnő ötlet, igazi mélységét meglátva felismerjük hogy az igazi tájjal és geomorfológiával arányos beavatkozás ez a munka, nem alázatos, hanem bátor, azt állítja, hogy feltétlenül foglalkozni kell az „esztétikai és kulturális szennyeződét" szenvedett táj rehabilitációjával, kipucolásával. Ekkor a téli nyári állapotban is  a táj és völgy ereje mellett csak néhány erőteljes, láthatóan épített, így geometrikus táj heverészik szoborszerűen.

Meglepő módon a zöld természeti felületéből felágaskodó hatalmas giga-mega struktúra kevesebb fát áldoz fel az erdőből, mint a látszólag azokat respektáló, tájba simuló szállodaszárnyak.

A régi barlangfürdő bejárat mellett a tóban „úszó – úszómedencék" stégeket lecserélve egyszerű szintén beton és kőhíd tájépítészeti elemek jelennek meg.

Régészeti területet jelöl ki a rehabilitált ősfás közparkban.

A szálloda szobái, mint szoborelemek. Az embereket mintegy napra teszi, és a korán nyugvó nap árnyékos hegyoldalából fényre emeli őket.

Az amúgy kissé rosszul formált lábaiban konferencia, recepció tér keletkezik, hatalmas új értékű fedett nyitott fénypászmákkal tarkított publikus teret hoz létre.

A barlangfürdő pozitív-negatív térélményét - hátul kör, plusz-mínusz fürdőfejlesztés, gyerekmedencék - a spanyol és a portugál építészetből ismert táj erejű  sport és közösségi építészetre emlékeztet, miközben megidézi a hatvanas, hetvenes évek heroikus hangulatát.

A meglepő, gigantikus szobor véleményünk szerint humánus építészet szépségét rejti, kérdés, hogy ezen a helyen felvállalható-e, vagy ennél alázatosabban kell viselkedni.