Száz év hat különleges ravatalozója Magyarországon

Bár a települések akár évezredesek is lehetnek, a növekvő számú lakosság nyomán új temetők létesülnek, míg máshol a meglévő épület bizonyul szűknek. Az utóbbi példája Badacsonytomaj ravatalozója, ami helyben bányászott bazaltkőből épült.  

Talán a legismertebb és legimpozánsabb épület a debreceni köztemető ravatalozója és krematóriuma -utóbbiak közül az első hazánkban. A historizáló építészet szép példája, ami már a vasbeton korának kezdetén, 1932-ben épült.

A műemléki védelem alatt álló, monumentális épület a város akkori főépítésze, Borsos József tervei szerint épült, míg az ablakok üvegmozaikjainak, és a homlokzati szobrainak alkotóit nyílt pályázaton, debreceni képzőművészek közül választották ki.

A pompás tégla architektúra Borsos József másik fő művén, az 1941-ben épült szegedi Honvéd téri református templomon is visszaköszön.

A halottak elhamvasztását a 20. század első felében még ellenezte a hazai egyház, így végül 1951-ig nem is helyezhették üzembe a krematóriumot. Az elmúlt hét évtizedben, már modernizálva, változatlanul működik.

A második világháború utáni hazai építészetben fontos szerep jutott a vasbeton héjszerkezeteknek, mint az egyik leggazdaságosabb mód a nagy terek áthidalásához. Az itt szerzett mérnöki tudás később is hasznosult, a miskolci új köztemető (ma Győri kapu temető) ravatalozója is részben ezzel a megoldással készült.

A tető belülről is látható, nyers beton felülete a zsaluzatot készítő ácsok mesterműve is.

Az épület tervezője Heckenast Péter, akinek nevéhez nem csak további miskolci épületek, de a város 1967-re elkészült általános rendezési terve is kötődik.

A háború utáni modern építészet és a helyi, természetes anyagok használatának látványos egymásra találása az 1978-ban épült tihanyi ravatalozó.

A Kaszás Károly tervei szerint épült, félig nyitott épület egyik különlegessége a bejárat fölött több mint 15 méteres fesztávolságú, fa térvázas tetőszerkezet.

A ravatalozó helyét a lejtős telek mellett alapvetően meghatározták a meglévő fenyőfák, amik 45 év után is árnyékot, egyben tájékozódási pontokat adnak.

"talán fele volt tudatos, fele ösztönös" -mondta egy közelmúltbeli interjúban a tervező, akire nagy hatással voltak Finnországban szerzett benyomásai, tapasztalatai is a munkája során.

Az épület ezúttal is zömmel helyi anyagokból, tihanyi bazalttufa falakkal, minden részletre messzemenően ügyelve épült.

Igazán különleges kialakítással, részben a föld alatt, piramis formájú tetővel épült 2008-ban a péceli református ravatalozó, szintén az akkor már Ybl-díjas Kaszás Károly tervei szerint.

A meglehetősen alacsony költségvetésből készült épület belső terének ablakai a mennyezeten, azaz a piramis sarkaiban sávként futnak végig, a terepszint alól az égre adva kilátást.  

A modern szakrális építészetre jellemző, letisztult formanyelven épült a dabasi gyóni temető új ravatalozója 2015-ben, Ligetvári István tervei alapján.  

A nyolc év után is remek állapotú épület első és hátsó homlokzata markánsan elkülönül, a tihanyi ravatalozóhoz hasonlóan, választóvonalat jelképezve a földi, és az azon túli világ között.