Szegedi lézerközpont - szubjektív építészeti értékelés, látogatói szemmel

"[...] A Szőkedencsi Géza és csapata által tervezett épület nem is igazán arról szól, hogy építészetével inspiráló hatással legyen a városrész fejlődésére, szűkebb-tágabb környezetében (ez fontos, de inkább járulékosan az). Arra hivatott, hogy zászlóshajóként egy minden igényt kielégítő építészeti teret, innovációra és kreativitásra ösztönző kutatói életteret nyújtson." Nagy Imre, Csongrád megye egykori főépítésze írt az épületről.

Csak azért szubjektív, mert gyüttmönt¹ szegediként, megyei ex-főépítészként² mindig is nagy drukkere voltam, vagyok a második legurbanizáltabb hazai nagyváros gazdagodásának, amelyre a történelem predesztinálta³. Nincs mese: a városnak ezt a pozíciót be kellett vállalnia a régmúltban, be kellett vállalnia a közelmúltban⁴, és be kell majd vállalnia a közeljövőben is, a regionális versenyképességünk kiteljesedéséhez. A K&K ígéretet beteljesítve⁵ a századfordulós eklektikával újjáépült város – Vedres István, Magyar Ede, Móra Ferenc, Juhász Gyula, Tömörkény István, Klebersberg Kuno, Szentgyörgyi Albert, Vaszy Viktor, Kass János, Zsigmond Vilmos városa – számára az ELI-ALPS idetelepítése legalább akkora jelentőségű – ha nem nagyobb –, mint a kolozsvári egyetem Szegedre telepítése⁶ a trianoni - borzasztó - döntés után.

Túl az abszolút egyedi tervezési feladat speciális kihívásain⁷, az épületet megtervező, megalkotó gárdának – különösen a generáltervezői feladatokat ellátó építészcsapatnak – mindez a történeti háttér hatalmas eszmei kihívást is jelent(het)ett. Hasonlatos ez ahhoz a kihíváshoz, amely Rerrich Béla számára adatott a különleges Dóm téri épületegyüttes megálmodásakor, amely azóta, beleégve a város épített- és kulturális szövetébe a Szabadéri Játékok és a BorTér elnevezésű gasztro-kulturális élményeknek kulisszája. A Fogadalmi Templom előtti térnek kellett méltó építészeti keretet adni ahhoz, hogy kifejezze az a „befejezés-élményt", betetőzés-élményt, amelyet a K und K jóslat jelentett. S azt is kellett érzékeltetnie, hogy Szeged gazdagodásával az ország egésze gazdagodott: ezt a hazánk nagyjainak szobrait felvonultató Nemzeti Arcképcsarnok (Pantheon) fejezi ki Rerrich Béla árkádjai alatt.

A különbség csak az, hogy Szőkedencsi Gézának és munkatársainak nem fennkölt betetőzés-élményt, épp ellenkezőleg, valamiféle lendületes „beindító élményt" kellett kifejeznie építészeti eszközökkel. Méghozzá padlógázzal. Akkor egy tudományos városi negyed kiépülését kellett befejezni – mely révén azóta európai hírű lett a Szegedi Tudományegyetem -, most viszont e bázis alapjain továbblépve, egy új tudományos városrész építését kell beindítani⁸. Egy világszerte primer kutatási bázist megteremtése volt a cél, egy sosemvolt csúcstechnológia számára, a legkorszerűbb építési csúcstechnológiával.

Ilyen gondolatokkal vállaltam el a megtisztelő felkérést, hogy írjak az ELI-ALPS, a szegedi lézeres kutatóközpont épületéről.⁹ . Nem egy pozitív/negatív felhangú építészeti kritika írása lebegett szemem előtt, hanem személyes élményeken alapuló – benyomásaim fellebbentésével – tárgyilagos tudósítás, sok-sok képpel és háttérinformációkkal, hogy az olvasót minél kevésbé befolyásolja a szöveg. Beszéljenek a képek, hiszen igazán azokkal lehet a hangulatokat, térélményeket kifejezni. Az írás most mankóként funkcionál. A részletes építészeti ismertetés már megjelent az epiteszforum.hu oldalain, a legautentikusabb tolmácsolásban (a tervek itt elérhetők és a népes stáblista is itt olvasható).

A lézerközpont felvezetése ünnepélyes, akár gépjárművel, akár kerékpárral, akár gyalogosan érkezik az utazó/kutató/látogató/ELI-dolgozó. A város határában, a Budapestre vezető 5-ös útról, a körforgalomból nyílegyenesen vezet az út az hozzá, az elhagyott – de az elképzelések szerint a jövőben a tudományos parkhoz integrálódó – volt szovjet laktanya épületei mellett (tudatosan átgondolt a várostervezői telepítés, ez nyilvánvaló).

Az ELI-ALPS épülete tulajdonképpen egy épületegyüttes, aholis az eltérő funkciójú egységek jól elkülönülnek, mégis logikus rendben, szervesen kapcsolódnak, amit a látogató az előcsarnokban elhelyezett maketten tanulmányozhat.¹⁰ Az épületegyüttes környezete a mai kor színvonalán mindent „tud", van itt minden: fásított autóparkoló, kerékpárút, sétányok, kerékpártárolók, pihenőhelyek, vízfelületek, csobogók.

Az első élmény a megérkezésé. A csúcstechnológiával megvalósult fogadóépület (C épület) a jelképes „agy" az áttetsző megjelenésével, a főbejárat előtti logó-val¹¹, majd az előcsarnok kellemesen sokkoló térélményével és építészeti csúcstechnológiával: hőhídmentesen hőszigetelt üvegfal, speciális napelemekkel és elektronikusan vezérelt fényvédő vásznakkal. Üveglépcső, újszerű információs eszközök és berendezések, áttekinthető térrendszer. Egyszerű, mégis érdekes; izgalmas, mégis magától értetődő.

A központi előcsarnok légterét uraló narancspiros építmény [az agy] a „ház a házban" elv ismert, de itt egyértelműen szimbolikusra komponált formája. Az agynak kettős értelemben is két szintje van: az alsó szint egy 200 fős nagyelőadó, míg a felette lévő egy agytekervényeket szimbolizáló süppedőket tartalmazó, felső megvilágítású „könyvtárszoba", amely utóbbi inkább tudományos folyóirat-olvasó (lesz), elektronikus és nyomtatott eszközök használatára egyaránt berendezve. A „könyvtár" mellett továbbhaladva a „hajóhíd"- vagyis egy merészen előremeredő galéria inspiratív, különös „kinn-és-benn-egyszerre" élménnyel szolgál, vélhetően nemcsak nekünk, látogatóknak, hanem az egymással kommunikáló kutatóknak is.

A különféle közlekedőterekben, galériákon itt-ott kényelmet sugárzó pihenőhelyek találhatóak. Újabb inspiráló látványelemek a belső terekben: színtelen környezetben hatásosan kiugró csigalépcső, híres tudósok képe a lépcsőház falán nyomott üvegeken, üvegbeton-tolóajtó, logó-fúvott üveg. A lendületesen ferde homlokzatú, tetőzetű épületszárny belső tere is látványos: itt, a földszinten kapott helyett az étterem.

A tulajdonképpeni főépületrész, vagyis a különféle lézerberendezések színtere (A épület) ugyancsak tér a térben. Igazi őszinte építészet ez, a klasszikus ipari építészetben alkalmazott műszaki megoldásokkal, de csúcstechnológiával megoldva. Egyszerű doboz-elvről van szó, de több szempontból különleges technológiai megoldásokkal: hiperdilatációs épületszerkezeti megoldások, szuper légtisztaság, különleges párakörülmények, az üzemi terekben. A „dobozon" kívül van elhelyezve minden gépészeti berendezés és vezetékrendszer, amely direkt módon megjelenik a légtérben.

Az irodaszárnyakban (B épület) hagyományos formában kialakított irodahelyiségek vannak, a szokásos járulékos terekkel, ám a legkorszerűbb berendezésekkel és futurisztikus bútorzattal. A dolgozói létszám 250 fő , ebből a kutatók és mérnökök száma mintegy 140. Ehhez adódik még 40-50 alkalomszerűen itt dolgozó vendégkutató szerte a világból.

AZ ELI-ALPS szegedi épületét idén májusban adták át, a munkatársak igazán csak júniusban vették birtokba. Ők az első „fecskék", akik előkészítik a teljes üzemmódot: a berendezések érkezését, a kutatók fogadását, a speciális kutatói csereprogramok megszervezését. A nagyüzem beindul, vagyis a tudományos megismerés folyamata, amit a mesterséges tótól kiinduló sétányon egy idővonal mutat be, és amit a betonjárdába martak (a látogatók itt végigmenve QR-kódos többlet-infókhoz juthatnak a fizikatudomány mérföldköveiről). Az idővonal itt, Szegeden (és emellett párhuzamosan az egymás kutatási eredményét kiegészítő prágai és bukaresti lézeres kutatóközpontokban) folytatódik - egy-két újabb fizikai Nobel-díj simán megjósolható. Az ország egésze nyert.

Mit értek ez alatt? A szegedi lézerközpontban folyó tudományos tevékenység el kell, hogy indítson egy folyamatot, amelynek eredményessége nem csupán publikációk sokaságában és Nobel-díjakban mérhető - ami persze nem kevés, ám nem lehet elégséges. Szükséges, hogy a szegedi lézerközpontban folyó alapkutatásra épülően valóban benépesüljön a kormányfői ígéret szerint állami/uniós támogatásból köréje épülő Tudományos Technológiai Park (talán érdemes lenne egy építészeti tervpályázatot megrendezni, úgy tudom, a bukaresti lézerközpontnál ezt megtették). Ha ez az ígéret tényleg beteljesül, ez olyan decentralizációs tett lehet, amely Klebersberg Kuno tudatos decentralizációs törekvéseihez fogható - hiszen ezen regionális versenyképesség-növekménnyel az ország egésze nyer (ez így értelmezendő). Szükséges is ez a közpénzből való befektetés, mert e téren nem lehet rövidtávú megtérülésben érdekelt tőkére építeni. A másik peremfeltétel, hogy nem maradunk az alapkutatásnál: a kutatói sikerek továbblépésre, másodlagos- vagy ágazati kutatásokra, technológiai transzferre ösztönöznek, hogy aztán az eredmények beépüljenek a lokális-, és nemzeti gazdaságba egyaránt.

Mindez azt jelenti, hogy Szőkedencsiék épülete nem is igazán arról szól, hogy építészetével inspiráló hatással legyen a városrész fejlődésére, szűkebb-tágabb környezetében (ez fontos, de inkább járulékosan az). Arra hivatott – ez talán fontosabb - hogy zászlóshajóként egy minden igényt kielégítő építészeti teret, innovációra és kreativitásra ösztönző kutatói életteret nyújtson. Hogy így van-e, döntse el az olvasó a képek alapján, nem befolyásolom.

Nagy Imre
építészmérnök

¹ A máshonnan idekerült lakosokat „tisztelték" így az őslakos szögediek.

² Főépítészként szolgáltam a Csongrád megyei önkormányzatnál ’93-tól 2001-ig; az irracionális közigazgatási elkülönítés - oszd meg és uralkodj alapon - miatt újra és újra deklarálni kell, hogy a megyei jogú megyeszékhely város (gazdaságföldrajzilag) a megye szerves része.

³ Az 1879-es tiszai Nagy Árvíz után európai közadakozásból épült  újjá a – tulajdonképpen középkategóriás -település, a városfejlődés szempontjából  ideálisnak tartott sugaras gyűrűs városszerkezeti mintákat követve.

⁴ Szeged városa és azon belül a Tudományegyetem 2009-ben – a szakmai tudásbázis alapján - pályázott és nyert az ELI ALPS idetelepítésére. 

⁵ 1883-ban tett 2. látogatásakor ígérte meg Ferenc József, Kaiser und König, hogy: „Szeged szebb lesz, mint volt!".

⁶ Klebersberg Kuno kultuszminiszterhez fűződik ez az egyszerre sajnálatos és szükségszerű tett; miután pótolni kellett a hazai orvosképzés elveszett bázisát.

⁷ A speciális építéstechnikát bemutató adatok: 

• az épületek stabilitását a talajmechanikai tulajdonságoknak megfelelőn 819 db cölöpöt fúrtak le
• a legmélyebb cölöpök csúcsa 45 méter mélyen van, egyenként 1,8 méter átmérőjűek 
• Európában először alkalmazott bentonitos paplan borítással készültek
• speciális vakpince a cölöpökre nehezedő súly csökkentése érdekében
• 133 000 m³ talaj kitermelése (vakpince, záportározó tó)
• 5500 m²-es rezgésmentes alap a lézeres technológia stabilitásának érdekében
• 1 m, illetve 2 m vastag vasbeton sugárvédelmi fallal és födémmel biztosított kísérleti
• területek (MTA, HTA) „ház-a-házban" technológiával építve
• összesen 4200 m² alapterületű tisztaterek (ISO 7, ISO 8)
• +/- 0,5 C°-os hőmérséklet stabilitás

⁸ Az ELI-ALPS épülete köré tudományos-technikai park kialakítása van előirányozva, a város településrendezési tervében is rögzítve (tervezők Takács Máté és munkatársai).

⁹ Építési engedély 2012. december. Alapkőletétel 2014. február. Műszaki átadás 2017. május. Hivatalos birtokbavétel 2017. június.

¹⁰ Adatokkal részletezve:

• „A" épület - a lézeres technológia helyiségcsoportjai (lézercsarnokok és kísérleti területek), összesen nettó 6209 m²
• „B" épület - a kiegészítő tudományos-műszaki területek helyiségcsoportjai (laborok, előkészítő műhelyek, kutatók irodái, az „A" épületet kiszolgáló gépészeti helyiségek), összesen nettó 7936 m²
• „C" épület - a tudásközpontként is szolgáló, irodai és kutató funkciókat tartalmazó fogadóépület (recepció, konferenciaterem, könyvtár, szeminárium termek, menedzsment irodák), összesen nettó 7391 m²
• „D" épület - a komplexum kiszolgálását, karbantartását és fenntartását biztosító multifunkcionális csarnok, összesen nettó 2926 m²
• „E" épület - porta épület

¹¹ Az ELI rétegesen szeletelt gömb-logója a fényhullámok terjedésére utal (hasonlóan 2D-ben is).