Székesfehérvár, Nemzeti Emlékhely fejlesztése

Díjazásban nem részesült 1. sz. pályamű. Tervezők: Klobusovszki Péter, Bartha András Márk

A díjazásban nem részesült 1. sz. pályamű a Székesfehérvár, Nemzeti Emlékhely tervpályázaton, 2009
Tervezők: Klobusovszki Péter, Bartha András Márk

 

Műtárgyleírás
Pályázatunk arra tesz kísérletet, hogy a műemlékvédelmi szempontokat összeegyeztessük a nemzeti emlékhellyel kapcsolatos szimbolikus tartalmak megjelenítésével. Célunk egy többjelentésű az építészet és a szobrászat határán egyensúlyozó műtárgy megalkotása. Több eltérő előképet ötvöztünk össze, melyek számunkra a csak személyesen megélhető haza,otthonosság és az elvont, személytelen az állam, államiság fogalompárokhoz kötődnek: archetipikus ház, hajó, sírépítmény, templom, középkori harci sisak, baldachin, védőtető, lámpás. A végeredmény a környező utcák szintjéhez hasonló magasságban lebegő, de megközelíthetetlen platform lett, melyen egy házikó áll. A lemez és a házikó egy homogén egységet képez, egy anyagból, fekete fémlemezből készült. Határozottan elkülönül az alatta lévő többféle anyagból és szerkezetből összeállított roncsolt világtól, melynek a bazilika maradványai is résztvevői. Az építmény felső része stabilnak tűnik, az alátámasztások heterogén formálása és anyaghasználata szándékolt szedett-vedettséget kölcsönöz a lemez alatti világnak. A lábak a kiírásban meghatározott alapozható területeken helyezkednek el, szabálytalanságuk részben ebből is következik. A lemez alá érkezve érzékelhető csak, hogy az építmény kontúrjában kivágtuk a lemezt és alulról belepillanthatunk. A felépítmény tengelye egybeesik a bazilika főhajójáéval. Nyugati vége baldachinként borul rá a Szent István sírra, kijelölve a romterület legfontosabb pontját. A vízszintes lemezen még egy négyzetes kivágás található, ez a Szent Imre sír fölé esik.

 

 

A bazilikális térforma utal a hajdan volt templom térszerkezetére ugyanakkor egy immateriális világot is megjelenít. A függőleges falfelületeken egy szabályos átlós négyzetes raszter szerint perforáltuk az építmény felső részét alkotó acéllemezeket. Nappal az építmény belsejében sötétség uralkodik, így a napsugarak keresztülhatolva a perforáción fényjátékot rajzolnak a falakra. Mesterségesen állítottunk elő fényszóródást mely, a természetben, ábrázolásai pedig a többek között barokk festészetben sűrűn előfordulnak. Ilyen jelenség az égbolt kék színe és a naplemente különböző vörös árnyalatai. Kolloid oldatokat vizsgálva először John Tyndall (1820-1893) angol fizikus írta le, akiről később az elnevezést kapta a jelenség. A belül teljesen üres térben a felépítmény vízszintes középvonala mentén nagy erejű fényforrásokat helyeztünk el, melyek sötétben kívülről láthatóvá teszik a perforációkat, melyek fénynyalábokat bocsájtanak ki, és lámpássá változtatják az építményt.

Romkertrendezés
Ha az Országalma felől közelítünk az Ozorai Pipo toronyhoz, annak enyhe megemelése és az innen adódó rálátás a romokra egy jól sikerült dramaturgiai elem. A torony és az itt lévő mellvéd részletképzései viszont messze alulmúlják az ilyen esetekben elvárható színvonalat. Elegendő csupán a betonból készült kőimitációra utalnunk. Célszerű lenne ezen részletmegoldások felülvizsgálata. A bazilika déli főhajója mellett és az egykori torony maradványai környékén nemrég kialakított fedett rombemutató terület műemléki, esztétikai, építészeti vizsgálatával nem foglalkoztunk, azt adottnak tekintettük. Romterület járószintjének kialakításánál nagyvonalakban megtartottuk a jelenleg kialakult elrendezést. Jónak tartjuk, hogy a megmaradt töredékek többségének felhasználásával, a burkolati váltások segítségével a laikusok számára is rekonstruálható a bazilika alaprajzi kontúrja. A meglévő kiegészítések mellé a déli mellékhajó végében lévő négyzetes alaprajzzal rendelkező helyiség falait a burkolatban jelöltük téglával, hasonlóan az északi hajó külső határoló falához. A jelenlegi bejárattól induló, a romterület
déli részén vezetett gyalogösvény kavicsszórását gyepre cseréltük fel, mivel így ez a felület többé-kevésbé megfelel a Mátyás korabeli gótikus bővítés területének. A füvön való közlekedést kő tipegőkkel oldottuk meg.

 

 

Az itt eltemetett személyekhez kapcsolódó kultusz megélését nagyban nehezíti a sírok kialakítása, mely inkább műemléki szempontoknak van alárendelve. A legproblémásabb a Szent István sír helyzete. A temetkezési hely, az esetleges maradványok és a szarkofág helye térben nem esik össze. A felépült mauzóleum helyet biztosított államalapító királyunk szarkofágjának, a test hajdani nyughelyén jelenleg egy mesterségesen kialakított gödör tátong. Ezen a rossz megoldáson az segíthet, ha a konkrét helyet hangsúlyosabb módon jelenítjük meg, jelentőségének megfelelően kiemelve a romterületen található többi sírhely közül. Javaslatunkban egy fekete gránit síremlék elhelyezését javasoljuk. Szükségesnek ítéljük, hogy a király- és egyéb sírok megmaradt töredékei, vagy másolatai visszakerüljenek a helyszínre. A jelenleg itt található esztétikailag megfelelő, de sematikus jelölések idegenek a hely szellemiségétől és nem segítik elő a sírok azonosíthatóságát sem.

Javaslatot tettünk a 1. és 2. sírkápolnák maradványai fölött átívelő gyalogoshíd és annak folytatásában lévő támfalszakasz vonalvezetésének módosítására. Íves geometriája idegen a környezetben fellelhető elemektől. A korábbi, Lux féle megoldás az archív felvételek tanulsága szerint sokkal megnyugtatóbb megoldást jelentett. A meglévő hídszerkezet nyugati lábának mészhomoktéglás körbeépítése és a romterületet a járószinttől elválasztó vasbeton mellvéd romterület felé eső felületének fémlemez burkolata idegen a hely szellemétől, mind fennköltség, mint esztétikai szempontból. Mindez igaz a kápolna túlzó piros színű fugákkal készített kiegészítéseire is. Szükségesnek érezzük, hogy minél több itt talált kőmaradvány a helyszínen legyen bemutatva. Fontosnak tartjuk, hogy az ezt a célt is szolgáló kerítésfal visszanyerje eredeti funkcióját. Ehhez a megrongálódott kerítésszakaszok javítása szükséges. Az ide elhelyezett kövek csapóeső elleni védelmét üveg vitrinekkel biztosítottuk. Ezek részletkialakítása összefügg a szükségesnek ítélt védelem minőségétől is.

(részlet a műleírásból)