Szentendrei Művészetterápiás Központ fiataloknak // Zombor Maja diplomamunkája

Zombor Maja diplomamunkájában a városi térből nem kiszakítva, mégis nyugodt teret hoz létre idegrendszeri zavarokkal élő fiatalok számára. A művészetterápiás központ koncepciójában a Szentendre sajátos építészeti karaktere és a neurodivergens emberek speciális igényei találkoznak.

A művészetterápiás központ terve olyan fiatalok számára készült, akik a neurális kisebbséghez tartoznak; neurodivergens (azaz nem neurotipikus) idegrendszeri működésük miatt eltérnek a többségtől. Speciális támogatásra van szükségük, mely hozzájárul ahhoz, hogy képesek legyenek megküzdeni a mindennapi élet fokozott terheivel. A diplomamunka célja egy olyan intézmény tervezése volt, ahol az átgondolt építészeti döntések következményeként kialakult terek egy valóban biztonságot nyújtó atmoszférát teremtenek a térhasználók számára.

Napjainkban egyre több fiatalt diagnosztizálnak valamilyen idegrendszeri fejlődési zavarral (például ADHD, ASD, OCD). Az agyi működés zavaraira a 90-es évektől kezdve egyre gyakrabban utalnak a neurodivergencia (eltérő idegrendszeri működés) kifejezéssel. Valójában minden ember agya eltérő módon értelmez, tanul és működik, de sokaknál jelentősebb ez az eltérés. Máshogy dolgozzák fel az információkat, sajátosan kapcsolódnak az őket körülvevő világhoz. Bizonyos aspektusból a neurodivergencia fogalmának nincs is létjogosultsága, hiszen nincs két ugyanolyan ember, mégis valamilyen módon fontos különbséget tenni a neurotipikus és a neuroatipikus működés között, hogy hatékonyabbá tegyük a segítségnyújtást azoknak, akiknek igazán szüksége van rá.

 Az idegrendszeri zavarral élők egyedi érzékelésük és gondolkodásmódjuk miatt gyakran rendkívül értékes képességekkel rendelkeznek. Ezen tulajdonságok jelentősége azonban könnyen elvész, a társadalmi normáknak való megfeleléskényszer miatt. Az egyéni és csoportterápiás kezelések mellett gyakran alkalmaznak művészetterápiát is, melynek számos különböző formája létezik. Egy művészetterápiás környezetben a terapeuták igyekeznek az érintettek azon a képességeit erősíteni, amelyekben kiemelkedően teljesítenek amellett, hogy a mindennapi életben felmerülő nehézségekkel való megküzdést különböző módszerekkel fejlesztik.

A tervezett épületben képzőművészet- és zeneterápiára van lehetőség. A képzőművészeti alkotások (rajzok, festmények, plasztikák) betekintést nyújtanak készítőjüknek belső világába. A produktumok által könnyebben felfedezhetők, kifejezésre juttathatók olyan érzések, gondolatok, melyek sokuk számára nehezen formálhatók szavakká. Az alkotási folyamat segíti a koncentrációt, és fejleszti a problémamegoldó képességet. A zeneterápia pedig hozzájárulhat a kapcsolatok, a bizalom kialakításához, és fejlesztő hatása van a tanulási képességekre is.

A terápiás kezelések mellett a szorongás csökkenthető, és a komfortérzet javítható a megfelelő környezet kialakításával is. Az idegrendszeri zavarral élőknek való tervezés során az egyik legfontosabb szempont, hogy egy olyan közeget teremtsünk, amelyben biztonságban érzik magukat. Szenzoros észlelésük gyakran sokkal érzékenyebb az átlagnál. Megfelelő térformálással, részletmegoldásokkal enyhíthető az a külső környezet által az érzékszervekre gyakorolt hatás, mely számukra gyakran nyugtalanságot, stresszt okozhat.

A tervezési helyszín Szentendre városközpontjában található. A területet átszövi az évszázadokon át formálódó kultúra. A művészetterápiás közpon látogatói ezért nem csak az épületben, hanem annak tágabb környezében is átszellemülhetnek az ott töltött idő alatt. Azzal, hogy az épület egy értékes belvárosi területen, nem pedig a város perifériáján helyezkedik el, kifejezi a neurodivergens emberek befogadását, integrációját. Az épület terve – ennek a szempontnak megfelelően –  a Szentendrei képtár mögötti saroktelekre készült. A központi helyzet ellenére a képtár mérete és tömege miatt nem zavaró a téren nyüzsgő tömeg zaja.

Az építészeti koncepció a beépítési szándék, a helyi építészeti karakter és a rendeltetésből adódó igények találkozásának keresztmetszetében rajzolódott ki. A városmagban látható épületek térfalat alkotva, zártsorúan kapcsolódnak egymáshoz. Az 1885-ös kataszteri térkép szerint a tervezési telken egykor álló, belső udvaros épület szintén zártsorúan kapcsolódott a szomszédos épületekhez. Az épülettömeg kialakítása során az egyik vezérelv a 19. századi beépítés kortárs átiratának megvalósítása volt, ez a beépítés pedig segítette azt a törekvést is, hogy az épület a belváros morfológiájához hűen, kifelé zárjon és befelé nyíljon meg igazán.

A központtól kifelé haladva a zártsorú beépítés fellazul, azonban a térfalak megmaradnak. Az utca síkjára húzódó szentendrei lakóházaknál megfigyelhető, hogy a lábazatot burkoló kő vagy tégla a homlokzat kontúrja mentén „felkúszik" és tömör kerítésfalként folytatódik. A tervezett épület homlokzatát vastag mészvakolat díszíti, mely a földszinti nyílászárók magasságáig vízszintesen strukturált, ezzel megidézve a kerítéssé váló lábazati részt.  

A város évszázadokon át híres volt borkultúrájáról, erre utalnak a szentendrei épületeken elszórtan látható, homlokzati rendszerből kilépő kisebb ablakok is, melyek egykor szőlőledobó nyílásként szolgáltak. Ezt szem előtt tartva a tervezett épület külső homlokzatán elhelyezett nyílászárók szabálytalansága folytatja a szomszédos történelmi épület szabálytalan nyíláselrendezését.  A külső (szabálytalan nyíláselrendezésű) és a belső (szabályos geometriai szerkesztésű) homlokzat kontrasztja miatt az épület egyaránt reflektál a történelmi városmag jellegzetességeire, és igazodik a használók igényeihez. 

A rendeltetésből adódó igények miatt alapvetés volt az érthető, jól olvasható belső rendszer, és különböző minőségű (privát, félprivát, közösségi), biztonságot sugalló, következetes arányú terrendszer kialakítása. A térérzékelés, a mentális térkép fejlesztésétnek segítése a különböző rendeltetésű helyiségek eltérő kialakításával vált lehetségessé (például más-más burkolattal, színekkel, belmagassággal). 

A bejárat helyzetét a Futó utca tengelye határozta meg. A telekhatárnál az utca szinte kettéválik, bekúszik a telekre, és a négyzetes belső udvarban végződik. Az udvar áthatja az épület térszervezését, feltárását, egy folyamatos tájékozódási pontként szolgál.