Szilvamag és kocka – Egy kinetikus kompozíció Kelenföldön

Átadták a Knorr-Bremse kelenföldi központjának irodabővítését. A kubusszerű épület társadalmi és vizuális vonatkozásait Gulyás Levente Walter Gropius építészeti és kulturális programjával összevetve elemzi. Az írásból többek között kiderül, hogyan válik a komplex térkompozíció kinetikus művészeti performansszá.

Hideg és meleg
Ötvenhat évvel ezelőtt, az iskolára talán legnagyobb hatással levő Bauhaus-igazgató, Walter Gropius a következőket fogalmazta meg az Apolló a demokráciában című programalkotó tanulmányának bevezetőjében: “[…] a múlt egyetlen társadalma sem tudta megtalálni pregnáns kifejeződését a művész közreműködése nélkül, kulturális problémák nem oldhatók meg kizárólag intellektuális eljárásokkal vagy politikai cselekvéssel."[1] Gropius gondolataival a század közepére kibontakozó művészet-felfogással kapcsolatos vitába csatlakozott be, amit a hideg- és meleg absztrakció közötti rivalizálásnak szokás nevezni. A meleg absztrakció hívei szerint (ide tartozott Clement Greenberg meghatározó amerikai művészkritikus) a művészeteknek saját műfaji sajátosságaik megtalálása és tökéletesítése lenne a feladata, rájönni, hogy mik azok a csak őrájuk jellemző jegyek, amik félreérthetetlenül megkülönböztetik őket a többi művészeti ágtól. Tagjait az eredetiségre való törekvés, az elefántcsonttoronyba való elzárkózás, a közösségben való alkotás elvetése jellemzi.

A hideg absztrakció a magába zárkózás helyett egy olyan művészetfelfogást hirdetett, melyben az alkotás mint folyamat céljai a közös társadalmi felelősségvállalás kihangsúlyozása, a művészeti ágak közötti csatlakozási pontok megtalálása, így az összművészeti törekvések voltak. Míg a meleg absztrakció megpróbálta a végletekig leredukálni, kritika alá vonni az adott művészeti ág lehetséges médiumait, így a festészetben is a narratíva, a háromdimenziós illúzió és akár a kép keretének elhagyásával élni és csak a kétdimenzió és a színek meghagyásával közelebb kerülni ahhoz, ami csak rá érvényes, addig a csatlakozási pontokat kereső hideg absztrakció épphogy keverte a műfajokat. Egy olyan új összművészet [gesamtkunstwerk] alapjait szerette volna letenni, ami térben egyesíti az embert középpontba állító művészeteket. Úgy gondolták, hogy az urbanizáció és a képzőművészet között az építészet az a bizonyos térben egyesítő médium, amely leginkább alkalmas arra, hogy szervezze életünket és a mindennapjaink részévé tegye a művészeteket. A kinetikus művészet, ami egyrészről magából a kevert műfajiságból fakadó többdimenziós ábrázolásából, másrészt abból az utópikus látomásból származik, ami folyamatosan változó világunkban az emberi optimumot, a dinamikus harmóniát keresi a művészet és technika segítségével, a hideg absztrakcióból kinövő fontos, új műfaj lett. Ennek alapjait már a század elején letették az orosz avantgárd képviselői (pl. Vladimir Tatlin), de a hideg absztrakció térnyerésével új elképzelések is megjelentek a horizonton (pl. Luis Tomasello, Jesús Rafael Soto munkái).

Haszongépjárművek fékrendszerei
Az eredetileg vasúti fékrendszereket gyártó német Knorr-Bremse céget 1905-ben alapították; haszongépjárművek vezérlőrendszereit fejlesztő üzletága 1995-ben döntött úgy, hogy Magyarországra hozza fejlesztési divízióját, majd 1999-ben saját központot épített magának Kelenföldre. Az egykor külvárosi terület hagyományaitól nem állnak messze a nagyobb területi igényű, járművekkel és azok elhelyezésével kapcsolatos funkciók. Több Budapesthez köthető forgalmas busz-villamos-volánbusz járat végállomása, remize, pályaudvara található meg itt. Legmeghatározóbbnak azonban mégis talán a 19. század második fele óta egyre bővülő kelenföldi vasúti csomópont, a ’30-as évek végén idetelepülő, akár 320 db buszt befogadni képes Kelenföldi Autóbuszgarázs és a 2014-ben befejezett 4-es metró Gyergyótölgyes utcai járműtelepe mondhatók.

De ekkor még 1999-et írunk, és a Köztiből felkért Skardelli György ráérezve a területen uralkodó, az Etele térből kiinduló, sugaras utcaszerkesztés következtében kialakult, sokszor irány nélküli, törmelékes formát mutató beépítésekre, egy maga köré saját aurát felhúzó szilvamag alakú épületet tervez a családi házas övezet mellé, a Major utca és a Than Károly utca sarkától visszahúzott telekre.[2] Az épületnek nem elég kizárólag az akkoriban már közel tíz éve megjelenő “multis" bérirodaház igényeket kielégítenie, ahhoz képest egy másik, azt nagyban meghatározó funkcióval is számolnia kell. Az épületnek egy nagyméretű teherautó garázst is magába kell foglalnia, hogy a fejlesztés alatt álló fékrendszereket, vezérléseket a teherautókba betáplálva lehessen tesztelni külső helyszíneken. A high-tech jegyében született alkotás első ránézésre két meghajlított, majd egymásnak támasztott, kétdimenziós homlokzati lapból áll; ezt a hatást erősítik a lapok szélein hegyesszögben visszavágott bütük. A padlótól plafonig tartó ablakokat mélyen kinyúló vízszintes lamellás árnyékolás osztja. A háromszintes tömeg léptékváltása finoman jelzi az erre haladóknak a családi házas és ipari zóna határát. Többek között pont az arányos tömeg miatt helyeződik a figyelem a garázs miatt elengedhetetlen három darab kétemeletes kapura, amelyek az épület közepén helyezkednek el. Még csak az előbb léptünk ki a harmadik dimenzióba, de a középre helyezett három ipari kapu túlmutatva a harmadikon, behozza a mozgást is az épület észlelésébe.

Szilvamag és kocka
Az azóta is tartó folyamatos bővülés okán 2018-ban arra az elhatározásra jutott a cég, hogy az itt-ott egyéb bérleményekben elhelyezett dolgozókat egy szimulációs laborral kiegészítve a meglévő mellett egy új épülettel, telken belül egyesíti a budapesti csapatot. Az új szimulációs labornak köszönhetően már nem kell feltétlenül az első körben is valós körülmények között tesztelni az adott fejlesztést, elég annak egy részét megépíteni, így sok idő megspórolható a folyamat során. Ennek a tömbnek a megtervezésére egy meghívásos tervpályázatot írt ki a Knorr-Bremse 2018-ban a szilvamag melletti telekrészre, amelyet Nagy Iván, Sólyom Benedek, Ábrahám Tamás és Hellenpárt György csapata nyert meg.

Tervükben a telek négy oldalára kifeszített – közös funkciókat (aula, beléptetés, tárgyalók, étterem) és szimulációs laborokat magába foglaló – földszintes lepényből két darab szikáran szerkesztett kéttraktusos irodaszárny emelkedik ki. Az irodaszárnyak közül az egyik a Major utcára merőlegesen, a másik a Than Károly utcával párhuzamosan áll, és mivel a két utca sem zár be egymással szigorúan véve derékszöget, a kis szögeltérés a két szárny egymáshoz viszonyított helyzetében is megismétlődik. Ez a tompaszögekkel operáló gesztus utána végigvonul az épületen, a Than Károly menti tömb irányára merőleges átkötések ismétlik az így adódó kilencven foktól kis mértékben eltérő metsződéseket a másik szárnnyal való találkozáskor, ami így a központi aulatérben is érvényesül. A terv lényegi változtatások nélkül, de külső körülmények miatt csak 2024-re jutott el a megvalósulásig.

A kéttraktusos irodatömbökben egyterű irodák kialakítása volt az igény, azonban a kiscsoportos kötött funkciók cikk-cakkos elhelyezése okán van rá mód, hogy kis mértékben osztva legyenek ezek a terek. A közös(ségi) terek takarékos, mégis nagyvonalú megoldása, hogy a két irodaszárny közötti, lifteket és lépcsőházat is magába foglaló keskeny összekötő szárny 8-10 méternyit az utcától visszahúzva lett meghatározva, így egy olyan tér alakulhatott ki az utcáról nyíló, földszint felett üveggel zárt bejárati aula felett, amely szintenként a Major utcával párhuzamos növénykazettákként működő átkötő hidakhoz kapcsolódó vertikális oázisként tud működni. Egy másik józan, a közös terekkel ökologikusan bánó mozzanat, hogy az erre az oázisra nyíló keskeny kültéri teraszok csak kétszintenként nyúlnak ki a közlekedő előterekből, így nagyobb belmagasságot és több fényt engedve a teraszról az irodák előtti előterekbe.

A Skardelli-féle szilvamaghoz való viszonyulás meghatározó volt az új tömb kialakításánál, de a lépték- és időbeli eltérések miatt átemelni nem, csak továbbírni lehetett az ott elkezdett mozdulatokat. Egy ilyen meghatározó elem az irodaház homlokzata, illetve árnyékolórendszerének kétdimenziós “rostélyként" való kezelése, ami az új házon is végigvonul, ebben az esetben a telek széleire kifeszülő zártsorú beépítésnek való megfelelőséget, ezzel egyben a kocka-szerű tömör tömegalakítást erősítve. Az épület korszerűségének lenyomataként megjelenő high-tech elem az új ház esetében az egyedileg fejlesztett, állítható szögű, 45 cm széles árnyékoló lamellák rendszere. Árulkodó és a külső-védelmező héj koncepcióját erősítő gesztus, hogy a lamellák a két szárny közötti utcafronti növénykazettáknál is átvezetnek, a Major utca felé is kifeszítve ezzel a tömeget. Egy másik, a külső héjat vastagító megoldás, hogy az irodaszárnyak belső homlokzatain egy kevésbé robosztus, fel-le húzható zsaluzia oldja meg az árnyékolást. A ’99-ben épült ház transzparens függönyfalhomlokzatán izgalmas paradoxonként a bütüket leszámítva a középső nagyméretű fémes garázskapuk jelentik az egyetlen zárt részt, amik ugyanakkor időről időre felnyílnak az utca számára, az épületen keresztüli áthaladást biztosítva a kamionoknak. Ezt az ezüstös tömörséget kapja meg az új épület földszinti lábazata. A földszint és a felette levő többi szint kettéválasztottsága ráadásul, hasonlóan az elődhöz, a funkció házon belüli felosztását is finoman tükrözi, hiszen az alsó szimulációs laborok képezik az épület legfontosabb, óvni való részét, ahonnan az épület felsőbb szintjeiről érkeznek a fejlesztők tesztelésre.

Kinetikus kompozíció
Egy másik kapcsolódási pont új és régi viszonyában egy üveghíddal való tényleges fizikai kapcsolódásuk, melyre a fejlesztői munkafolyamatok ‘egy házon belüli’ megoldhatóságának követelménye miatt került sor. Az átkötőhíd esetében az egyetlen és egyben legegyszerűbb megoldás lett a befutó, melynek megjelenésén és kompozíciós szerepén elvben lehetne, gyakorlatban azonban szükségtelen töprengeni. Az épületek összekötése egy olyan erős kapcsot jelent, melynek eredményeképpen valóban egy új, két elemből álló – akár szuprematistának is nevezhető – geometrikus kompozíció állt elő. Hasonlóan a többi itt jelenlevő színvonalas absztrakt landmarkhoz, a Skardelli-féle háromszintes szilvamag és az új kocka hatású hatszintes tömb kellően hangsúlyos sarokpont tud lenni a Major és Than Károly utca kereszteződésében. Gondoljunk csak a közelmúltból a LAB5 Trendo társasházára a Dpi Design által tervezett Kelenföldi Járműtelep irodatornyára, vagy akár az Etele tér túloldalán található legendás, 1981-es, Szabó István féle Ildikó téri Református Templomra.

Hogy az együttes továbbra is kielégíthesse funkcióját, és a kamionok megkaphassák a legújabb fejlesztéseket, muszáj volt módosítani a teherautók telken belüli közlekedési útvonalát. A saroktelekkel egyesített korábbi területet így ezentúl a Than Károly utcából lehet megközelíteni, ezért egy nagyméretű kapu került az új házra annak lábazati szintjén. Az ezután mindkét épületen keresztülhaladó kamionok körpályája teszi élő kinetikus művészeti performansszá a kompozíciót.

Amikor a Knorr-Bremse 1995-ben Magyarországra hozta fékrendszereinek fejlesztő részlegét, azért volt annyira különleges, mert egy összeszerelő üzem helyett a cég ékkövének számító, saját területén világvezető technológia alakításának színteréül választotta hazánkat. Ehhez a feladathoz megfelelő környezet volt szükséges, ám a munka hátteréül szolgáló környezet alakításánál – bármilyen fejlett is legyen a felhasznált technológia – a végső mérce az ember kellett, hogy legyen. A kelenföldi hagyományok egy újabb elemeként most egy kocka és egy szilvamag együttese Gropius szavait juttathatja eszünkbe, ahol technológia és tudomány az építészet közvetítésével igyekszik egy jobb és biztonságosabb társadalom körülményeit megteremteni.

Gulyás Levente

[1] Gropius, W. (1981). Apolló a demokráciában (Apollo in the democracy : The cultural obligation of the architect). In Apolló a demokráciában. Corvina.
[2] https://mmakademia.hu/alkotas/-/record/MMAA69715
 

Szerk.: Borenich Levente