Szót értenek egymással belsőépítészek és lakberendezők

Ezúttal a belsőépítészek és a lakberendezők közötti ellentétek kialakulásának hátterét, történetét igyekeztek tisztázni a résztvevők a MABE negyedik kerekasztal-beszélgetésén, és hangosan gondolkodva próbálták körülírni, tulajdonképpen mivel is foglalkozik a lakberendező. A konszenzus felé tartó beszélgetésen a két szakma képviselői a területek közötti egyértelmű határokat vagy kapcsolódási pontokat is keresték.

A szűkülő piac, a változó, felgyorsult világ, a világháló információözöne, a homályos törvény, a gyakorlat és az elméleti tudás közötti arány eltolódása, az oktatási és nevelési hiányosságok kiküszöbölésének szándéka és az együttműködés kölcsönös előnyeinek felismerése végül újabb előremutató eredményt hozott a MABE szervezésében immár negyedik kerekasztal-beszélgetésen. Volt olyan megszólaló, aki a szakma közös felelősségét látja abban, hogy mind a megrendelők, mind a döntéshozók tájékozatlanok tevékenységükkel kapcsolatban.

Továbbra is Szenes István, a MABE elnöke moderálta az eseményt, és most jelen volt mindkét fő segítője is, Láng Judit, a házigazda belsőépítész tervező művész és a szintén belsőépítész, iparművész, művészeti menedzser, a sokoldalú Kiszely Mária. Végig a megegyezés, a megoldások keresésének szelleme határozta meg a hét meghívott vendég megszólalásait is. A lakberendezőket országos szövetségük (LOSZ) elnökasszonya, Ács Erzsébet képviselte Krebsz Zsuzsannán, a LOSZ tagján, Kővári Juditon, a Junior Center Art (JAC) lakberendező iskola igazgatóján, és Feuertag Ottón kívül, aki többek között a JAC egyik alapítója és a LOSZ korábbi elnöke, de nem utolsósorban mecénási tevékenységet is ellát. Nem volt véletlen, hogy olyan belsőépítészeket választottak hozzájuk, akik tanítottak vagy még mindig tanítanak a JAC-ban: Bánáti Jánost, a szakma doyenjét, aki a METU-ban is tanít környezetkultúrát, Bálint Imrét, a Budapesti Építész Kamara elnökét és Ebedli Gyulát, aki a csokimanufaktúrát találta ki, és a JAC mesterkurzusán is oktat.

A két és fél óráig elhúzódó vitából – amelynek során mégsem sikerült meghatározni a lakberendező fogalmát és pontos tevékenységi körét, de - mindenképpen ki kell emelni néhány olyan mozzanatot, amely mellett nem mehet el egyetlen érintett, de felelős döntéshozó, sőt maguk a megrendelők sem. Feuertag Ottó például jó hírnek tartotta, hogy az amerikai magántőke bekapcsolódott a METU működtetésébe, de kifogásolta a közhasznú szervezetek többségének rossz hírét – a LOSZ is ilyen szervezetként alakult -, mert az övékre is árnyékot vet. Ám reméli, hogy legfeljebb húsz éven belül letisztul ez a szervezeti ágazat. Előtte Kővári Judit azon reményét fejezte ki, hogy majd a piac a helyére teszi, azaz a megszűnés sorsára ítéli azt a sok kis lakberendező iskolát, amelynek minősége megkérdőjelezhető, hiszen nem piacképes tudást közvetít hallgatóinak. Bánáti János többek között azt nehezményezte, hogy a hallgatókból egyre inkább hiányzik a motiváltság, a szakma iránti elkötelezettség. Ebedli Gyula azon túl, hogy a CERN hadronütköztetőjének működésével mesteri, érzékletes képben hasonlította össze a lakberendezők és a belsőépítészek konfliktusát, és elsőként hozta szóba az ügyfelek krónikus tájékozatlanságát, amelynek szintén oroszlánrésze van abban a folyamatban, hogy a lakberendezők elhappolják a munkákat a belsőépítészek elől, mert a gyors és gyakorlatias lakberendezők élelmesebbek. De kollégáit is figyelmeztette, hogy a versenytársak naprakészek, csinosan öltöznek, minden kiállításon jelen vannak, ügyesek, és van esztétikai affinitásuk. A belsőépítészek eközben otthon ülnek, és nem mennek sehova. Bálint Imre más fontos érvek mellett hangsúlyozta, hogy örvendetes módon a kiválasztott óvodákban nagy sikerrel járt a vizuális kultúra oktatásának programja, és lesz országos folytatása is, amely bár hosszú távon, de remélhetőleg megoldást hoz ügyfeleik tájékozatlanságának nehézségére is. Szenes István az egyik értékelésben szintén a lakberendezők és a belsőépítészek egymásmellettisége mellett foglalt állást a „huzakodás helyett", akárcsak kolléganője, Csavarga Rózsa és Láng Judit.

A belsőépítész Göbölyös Kristóf a végén frappáns javaslattal állt elő: alapítsanak közös céget a belsőépítészek és egy lakberendezők, és indítsanak saját oldalt a Facebookon, aztán ezt a modellt tegyék kötelezővé. És mivel a beszélgetés során nem sikerült megnyugtatóan meghatározni a lakberendező fogalmát, erre is volt épkézláb megoldása: a lakberendezőkkel és építészekkel együtt közösen nemcsak wikipédiás szócikket fogalmazna meg a szakmáról, de a társszakmákról is.

A „Négyszögletű kerekasztal" párbeszéd az építészet-belsőépítészet-tárgy kapcsolatáról és a tervezőművészek feladatairól, együttműködéséről, amelynek az a célja, hogy párbeszédet kezdeményezzen az építészek, belsőépítészek, lakberendezők, iparművészek, designerek között a tér- és tárgyformáló művészetek kapcsolódási pontjairól, jelenlegi helyzetéről, és az egyes szakmák között kialakult ellentétekről, a lehetséges és előremutató együttműködés lehetőségeiről. A hét alkalomra tervezett rendezvény első és utolsó időpontjában magáról a belsőépítészetről és a belsőépítész személyéről lesz szó. A következő két alkalom tartalmát - április 11-én a bútor és formatervezés került terítékre, május 2-án pedig az iparművészetről beszélgetnek a résztvevők - összevont összefoglalóban közöljük.

Sobieski Tamás