Közélet, hírek

Szubjektív gondolatok a küldöttgyűlés elé

1/1

Ertsey Attila a FUGA-ban, 2010. február 22-én. Fotó: Vargha Mihály

?>
Ertsey Attila a FUGA-ban, 2010. február 22-én. Fotó: Vargha Mihály
1/1

Ertsey Attila a FUGA-ban, 2010. február 22-én. Fotó: Vargha Mihály

Szubjektív gondolatok a küldöttgyűlés elé
Közélet, hírek

Szubjektív gondolatok a küldöttgyűlés elé

2010.03.18. 07:59

Cikkinfó

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

Építészek, alkotók:
Ertsey Attila

Vélemények:
2

Dosszié:

Már minden bizonnyal megkapta minden küldött a meghívót a március 19-i országos küldöttgyűlésre, a hivatalos programmal együtt. A küldöttgyűlés mindazonáltal sorsdöntő kérdésekről fog tárgyalni, és mindenki figyelmére számot tart. Ezért szólalok meg nem-hivatalos formában, mint azt már megtettem korábban is. A „szubjektív" számomra objektív.

Ertsey Attila a FUGA-ban, 2010. február 22-én. Fotó: Vargha Mihály
1/1
Ertsey Attila a FUGA-ban, 2010. február 22-én. Fotó: Vargha Mihály

Már minden bizonnyal megkapta minden küldött a meghívót a március 19-i országos küldöttgyűlésre, a hivatalos programmal együtt. A küldöttgyűlés mindazonáltal sorsdöntő kérdésekről fog tárgyalni, és mindenki figyelmére számot tart. Ezért szólalok meg nem-hivatalos formában, mint azt már megtettem korábban is. A „szubjektív" számomra objektív.

Először is hadd köszönjem meg a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kamarának, hogy bizalmukkal megtisztelve jelöltek az alelnöki tisztre. Ez nem jutalom, hanem nehéz feladat, ezért kötelez. És kötelez a példátlanul magas szavazati arány, melyet a küldöttektől novemberben kaptam (~95%). Ez legitimitást ad, amivel csak élni és nem visszaélni szeretnék.

Mi történt 2009 novembere óta?

A reformot magunkon kezdtük. Az új elnökséggel átvilágítottuk a MÉK működését, egyszerűsítettünk, karcsúsítottunk, a tavalyi veszteségeket – némi lemondás árán (a tisztségviselők lemondtak tavalyi, megválasztásuk óta esedékes kéthavi díjazásukról) – lenulláztuk. A MÉK gazdálkodása most takarékos és hatékony, bár igen szerény. És nyilvános.

Ezt követően áttekintettük a területi kamarák gazdálkodását és kidolgoztuk egyéves munkatervünket, illetve stratégiánkat az elkövetkező 4 évre. A stratégia nem voluntarista elképzelés, mint azt néhányan szemünkre vetették, hanem inkább tűzoltás.

A munkaterv fő célja kettős, a dereguláció és a munka általános feltételeinek javítása. Le vagyunk pusztulva, az ország és mi, építészek egyaránt. A bankok rekordnyereséget realizáltak, ennek ellenére az építőipar áll, lakásokat árvereznek és eközben is sorra születnek a munkát akadályozó jogszabályok, hízik a bürokrácia. A tűzoltáson belül is kétlépcsőssé kell tennünk az égetően sürgős feladatokat, az azonnali megoldást kívánó kérdéseket, amit egy új kormány azonnal meg tud oldani – ha akar – és a törvényalakítást igénylő kérdéseket, melyekhez hosszabb időre van szükség.

A munkaterv mellé pénzt rendeltünk. Nem a ma szokványos ügyvédi óradíjat, ami alsó hangon 20.000 Ft, hanem - összhangban a mérnök kamara díjazásával - kb. 3.000 Ft/óra díjat. Ez nem sok, az belátható. Ha összeadjuk, sok. Mit nyújtunk érte?

Szándékaink szerint egy éven át 60 ember professzionális munkáját, amiben a legégetőbb kérdésekben javaslatokat fogalmaznak meg, egyeztetnek le széles körben, majd eljuttatják a jogalkotókhoz és lobbi tevékenységet szerveznek mögé.

Kiszámoltuk ennek költségét, és összevetettük a MÉK jelenlegi költségvetésével, mely a területi kamaráktól származó 20 %-os befizetésekből áll össze, s levonva a karcsúsított költségeket, marad mintegy 5-7 mFt, ami semmi érdemi munkára nem elég. Tízszer ennyi kéne, legalább. És ott minden forintnak helye van. Ezért fordulunk a tagsághoz.

Két éve változatlan a tagdíj, ami közel 10 % reálértékbeli csökkenést jelent a két évvel korábbi állapothoz képest. Tagdíjreformra van szükség, amit halogattunk, mint minden mást. Reformra, mégpedig a legnehezebb helyzetben, mert amikor nem volt ennyire nehéz, nem tettük meg.

Az optimális, szakemberek alkalmazását lehetővé tevő programhoz 30 % hozzájárulásra lenne szükség a területi kamaráktól. Ez egyébként azonos arány a Mérnök Kamara feladásával, akik ugyanebben az országban, ugyanilyen körülmények közt dolgoznak, professzionális módon. A mintaszerűen működő osztrák kamaránál – akik egyszerre indultak velünk a 20-as években, csak náluk a kontinuitás nem szakadt meg – ez az arány 40 %, a szubszidiaritás megőrzése mellett. Jó lenne egyszer ide eljutni. A Területi Elnökök Testülete tatai ülésén felvezettük a programot, aminek fő vonalaival mindenki egyetértett. Előtártuk a pénz kérdését is. Ebben már megoszlott a társaság. Volt, aki egyöntetűen és határozottan elfogadta a többletvállalást, de többen kifejezték kétségeiket, különösen utólag, telefonon vagy írásban. A kétségek fő oka a válságos helyzet, a tagdíjbevételek csökkenése, a sok kilépés, praxis-szüneteltetés, a kintlévőségek. Nem könnyű a helyzet. Hosszas mérlegelés, több variáns kidolgozása után egy mérsékelt programot párosítottunk egy mérsékelt, 25 %-os feladással, amit elviselhető tehernek tartunk. Ezt terjesztjük elő a küldöttgyűlésen.

A küldöttgyűlés egyik kérdése ez: mire kapunk felhatalmazást? Azaz: kapunk-e felhatalmazást? Munkára, tagdíjreformra, belső reformra, dolgaink rendbetételére.

Programunk világos, világosabb, mint bármely kormányprogram, annál is inkább, mert egy évre szól, utána megnézhetjük, mit sikerült elérni, s annak fényében kérhetünk újabb felhatalmazást. Ez egy tiszta helyzet. Mivel így van, nem vettük jónéven az olyan megjegyzéseket, hogy mi ne kotorásszunk mások zsebében, illetve „a reform emelést jelent". Volt olyan területi kamara, aki nem vette jó néven, hogy belenéztünk a költségvetésébe. Ezek az adatok pedig nyilvánosak, amint a MÉK gazdálkodása is az.

Ne tévesszük össze a MÉK új vezetését egyes ígérgető és semmit be nem tartó politikusokkal, akik közben két kézzel tömik a zsebüket. Nem szolgáltunk rá.

Nézzük a tényeket: a MÉK elnökének tiszteletdíja az alapítás óta változatlan, bruttó 180.000 Ft. Annak idején ez miniszteri fizetésnek számított, ma nevetséges egy 10.000 fős szervezet elnökéhez mérve, napi 10 óra munkáért. Az alelnököké – mely feladat félállás, legalábbis az időráfordítás szerint - 60.000. Irigylésre méltó, nem? Nem a pénzért jöttünk ide, nem vitás. Amikor viszont a programért – munkáért – cserébe pénzt kérünk, a zsebben kotorászás vádja furcsán cseng, mikor tudjuk, hogy több kamara tartalékalapja 10-15-20 mFt, ami bankszámlán romlik, és vannak 350.000-es titkári fizetések is. Nem szeretnék megbántani senkit, aki takarékosan gazdálkodott, de a kamarai törvény olyan, amilyen. Testületeink a közösségnek tartoznak elszámolással, az aránytalanságokat nekünk, önként kell kiegyenlítenünk. Mindenkinek körül kell néznie, hol tud levenni valamit, és átadni saját, tágabb közösségünk céljaira.

A Kamara belső strukturális reformjának szükségességével szinte mindenki egyetértett Tatán is, és mondhatom, máshol is. Ismét arra kérek mindenkit, ne tévesszen össze minket holmi levitézlett politikusokkal. Mi nem erőszakolunk át semmit a tagság ellenében. A szerkezeti reformra vonatkozó alternatívákat nem azért tárjuk a tagság elé, mert titokban régiókba akarjuk szervezni a területi kamarákat, vagy a hatalmat akarjuk koncentrálni. Javaslatainkról Önöknek-Nektek kell dönteni. A három változat közül a területi kamaráktól beérkezett vélemények is különböznek, de abban a többség egyetért, hogy az adminisztrációt és az etikai bizottságokat ésszerű központosítani, mást nem. Ezzel olcsóbbá és gördülékenyebbé tennénk a működést, a Kamarák azzal foglalkozhatnának, ami a dolguk, és azzal, amit elmulasztottunk, átaludtunk az elmúlt 20 évben.

Tanulságos leveleket kapunk, azt várják tőlünk, hogy „a kezdeti lelkesedést megtartva" húzzuk ki a Kamara szekerét a sárból, ja, de pénzt, azt nem tudunk adni hozzá. Pedig a költségvetéseket átnézve nem lenne lehetetlen.

Ez a küldöttek felelőssége. Előttünk egy ország sorsa áll. Áldozat nélkül nem megy. A „Fogjuk meg és vigyétek" nem járható út. Partnerekre van szükség, egymás közt elsősorban. Amit mi nem oldottunk meg, unokáinkra nem hagyhatjuk. Az építészek néha képesek voltak szinkronban cselekedni a korszellemmel, ezt tettük 1989-ben is. Most is erről van szó.

Gondoljátok meg, barátaim.

2010. március 15.

 

Ertsey Attila
alelnök

 


A levél hasonló, de nem azonos tartalommal már megjelent a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kamara lapjában.

 

 

Vélemények (2)
desdicsávo
2010.03.18.
13:20

Korábban már javasoltam, hogy tegye kötelezővé a kamara a tagjainak hogy regisztráljanak be egy olyan email cimmel, amin keresztül elérhetőek és amivel azonosítani is tudják magukat. 2010-et írunk, ennek ma már nem lehet akadálya.

Ezáltal mód nyílna a tagság közvetlen elérésére, akár egy küldöttgyűlésre, eseti vagy rendszeres programokra való felhívásra, de ezen keresztül lehetne pl. az éves beszámolókat elektronikusan kiküldeni és nem kellene ezeket a sokoldalas  anyagokat, előterjesztéseket kinyomtatva postázni. Szükségtelenné válna a havi Építész Közlöny kinyomtatása, elég volna pdf formátumban kiküldeni vagy csak egy linket, ahonna le lehet tölteni. Igen sok pénzt, időt és energiát lehetne ezáltal megspórolni nem is szólva a járulékos költségeiről.

Mód nyílna egyes esetekben a tagság  megszavaztatására, véleményének kikérésére, megfelelő informatikai háttérrel pl. a tervezési jogosultsághoz kapcsolódó pontszámok nyilvántartására stb.

desdicsávo
2010.03.18.
13:02

Az Építész Kamara a megalakulása óta nem sok alkalmat adott arra, hogy a tagság igazán  magáénak érezhesse. Leginkább a feje fölé helyezett vízfejként tekintett rá, amelyik a tervezési jogosultságért még jól meg is feji, miközben nem sokat ad, vagy nem sok látszik abból, amit visszaad.

A havonként reklámokkal agyontömött kamarai hírlevél, különösen pár éve, amikor a megjelenésekor az abban hirdetett programok már régen lefutottak, nem azt az érzetet adták, hogy a tagság volna a kamara lényege. Ezt csak fokozta, hogy rendszeresen kikérte magának a kamara vezetősége, hogy nem érdekvédelmi szerv, ergo az építészek az igazukat másutt keressék. Mivel azonban nincs más, akarja nem akarja, kénytelen felvállalni, ma már nem is tiltakozik a kamara ez ellen.

Hosszú volna felsorolni mindazokat a pályázati anomáliákat, amelyben a kamara sajnos tevékenyen részt vett. Botrány botrány hátán. Callmeyer Ferencen kívül pedig nem sok mindenkire lehet emlékezni, aki a kamara vezetését olyannyira erkölcsi kérdésként kezelte, hogy amikor úgy érezte (anno a Nemzeti Színház ügyében), hogy átnyúlnak a feje felett, lemondott.

A kamara tavaly új vezetőséget választott, a meghirdetett célok,  a hangnem, a hozzáállás gyökeres változást ígért.

Ertsey Attila felhívása, levele azt erősíti, hogy talán most valóban változás lesz számos területen, amit érdemes lesz támogatni azoknak is, akik eddig jobbára csak kritizálták a MÉK tevékenységét.

Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

PALATINUS // Egy hely + Építészfórum

2021.10.13. 10:43
00:06:31

Az 1930-as években Janáky István és Szőke Károly tervei alapján a Margitsziget egyik legnépszerűbb pontja, a Palatinus Strand, vagy becenevén a Pala. A magyar modernizmus színvonalas alkotása 2017-ben újulhatott meg Nagy Csaba és az Archikon közreműködésével. Az Egy hely mai részéből a Pala és a margitszigeti fürdőkultúra történetével ismerkedhetünk meg.

Az 1930-as években Janáky István és Szőke Károly tervei alapján a Margitsziget egyik legnépszerűbb pontja, a Palatinus Strand, vagy becenevén a Pala. A magyar modernizmus színvonalas alkotása 2017-ben újulhatott meg Nagy Csaba és az Archikon közreműködésével. Az Egy hely mai részéből a Pala és a margitszigeti fürdőkultúra történetével ismerkedhetünk meg.

Nézőpontok/Történet

A PÁCINI MÁGOCSY-KASTÉLY // Egy hely + Építészfórum

2021.09.08. 16:03
00:06:34

A pácini várkastély hazánk késő-reneszánsz építészetének fontos alkotása, jellegzetes saroktornyaival, gyilokjárójával és cserépkályháival Észak-Magyarország egyik legszebb műemléke. Az Építészfórum és az Egy hely közös sorozatának mai részében ezt a XVI. századi épületet ismerhetjük meg.

A pácini várkastély hazánk késő-reneszánsz építészetének fontos alkotása, jellegzetes saroktornyaival, gyilokjárójával és cserépkályháival Észak-Magyarország egyik legszebb műemléke. Az Építészfórum és az Egy hely közös sorozatának mai részében ezt a XVI. századi épületet ismerhetjük meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk