Mi lesz velünk? – Reakció Ertsey Attila írására

Ennek az írásnak egy részét Attila már ismeri és beszéltünk is róla. Az elmúlt napok eseményei után úgy gondoltam, hogy hasznos lehet az Építészfórumon megjelentetni. Huszti István hozzászólása.

Ennek az írásnak egy részét Attila már ismeri és beszéltünk is róla. Az elmúlt napok eseményei után úgy gondoltam, hogy hasznos lehet az Építészfórumon megjelentetni.

Mottó:
A magyar építészeti és mérnöki tudás véleményem szerint világszínvonalú. A magyar építészek ezt a tudást sajnos nem egységesen alkalmazzák és jelenítik meg műveikben. A magyar építészek együttesen szinte semmit nem tesznek azért, hogy ennek a tudásnak a társadalmi hasznosságát a társadalom felé bemutassák.

Ennek következménye (meg kell jegyezni, hogy nem csak kizárólag ennek, de most magunkról kell beszélni), hogy a hazai építészek helyzete a saját szakmájuk területén másodlagos lett. A társadalmi építési feladatok megfogalmazásából a vonatkozó jogszabályok meghozatalából gyakorlatilag kizártak, a tervező építész társadalmi rajzolóvá vált  - a kivétel erősíti a szabályt. (Napi példa szerintem a Szépművészeti Múzeum ügye, ahol bizonyítottan kiváló építészek kerültek méltatlan helyzetbe és így velük együtt mi is.)

Ahhoz, hogy ezen változtassunk be kell mutatni társadalmi hasznosságunkat, a jelen helyzetből kiindulva konkrét lépésenként. Számos kiindulópontot lehet találni, én most azokról szeretnék beszélni, amelyek véleményem szerint a leghatékonyabbak lehetnek és amelyekre a jelenlegi keretek lehetőséget adnak.

Az építési tevékenységet szabályozó törvények a szakmának a Kamarán keresztül két területen adtak felhatalmazást. Egyik a jogosultságok kezelése, másik a tervek műszaki tartalmának meghatározása (bármilyen meglepő, nézzetek utána, másba nincs semmilyen beleszólásunk!). Ez utóbbi az a jogilag is biztosított terület, ahol érdemben lehet előrelépni és ami számomra érthetetlen ezen a területen lényegében nem történt semmi! A feladat megoldásának általam elképzelt elveit az alább két pontban foglaltam össze, ez az az írásrész, amit – mint a bevezetőben írtam – Ertsey Attila is ismer.

1. A tervezés műszaki hatékonysága
2. A tervezői feladatkör és jogkör

1. A tervezés műszaki hatékonysága
A szerkezetekre vonatkozó követelmények rendszere az 1980-as években tért át a hagyományos szerkezetek tapasztalati paramétereivel való összehasonlításról a teljesítmény elvű minősítésre. Ennek következménye, hogy a tervező némileg több lehetőséghez jutott, de egyre jobban kiszolgáltatottá vált a gyártóknak,  mivel, a normatívák alapján történő minősítés kötelező jelleggel  a gyártókra hárult és a gyártók természetes reakciója, hogy a szabályozásban olyan normatívák mellett foglaljon állást, ami az ő pillanatnyi termelési érdeke (pl. határoló szerkezetek hőtechnikai előírásai, energetikai normatívák). A látszólagos tervezési szabadság és könnyebbség ára többek között az, hogy a tervező kiszorul a kísérleti szerkezetek létrehozásából, a hagyományos anyagok használata szinte lehetetlenné válik.

Annak ellenére, hogy a tervezett szerkezet kielégíti a normatívákat egyáltalán nem biztos, hogy hatékonyan működik (pl. egy adott fal 4 cm hőszigeteléssel kielégítheti a hőszigetelésre vonatkozó normatívát, de a tervezett élettartamra számítva energetikailag lehet kedvezőtlen). Mivel a tervezőt a saját lelkiismeretén kívül semmi nem kötelezi arra, hogy vizsgálja a hatékonyságot, sajnos kialakult az a magatartás, hogy a befektetőnek látszólag a legolcsóbbnak tűnő szerkezet kerül kiválasztásra minden mérlegelés nélkül. Bár ez egyes befektetőknek kedvez, de saját tapasztalatom, hogy hosszú távon gondolkozó - főleg a saját részre építő - megrendelők a hatékonyság vizsgálatát igényelnék és ezzel a tervezői munka értékét is többre tartanák (mert valóban többet is ér).

Javaslat:

• Legyen elvárás a hatás – reakció - hatékonyság vizsgálata a szerkezetekre.
• A hatékonyság vizsgálata a jelenlegi tervezői gyakorlathoz képest jelentős többlet teher, ezért Kamara állítson össze jellemző szerkezetekre, adott hatásokra vonatkozó hatékonyságvizsgálati mintákat, a vizsgálati és számítási módszerek - akár programok formájában is - a tagok részére ingyenesen elérhetők legyenek.
• A felhasználás során létrejött vizsgálati adathalmazt értékelje, a következtetéseket publikálja széles társadalmi körben, ezek alapján tegyen javaslatot a szabályozások módosítására.

2. A tervezői feladatkör és jogkör
A hatékonyság vizsgálatának bevezetése szerintem szükségessé teszi a tervező feladatkörök és az engedélyezési eljárás felülvizsgálatát is. A tervező a teljes tervezési-építési folyamatban jogokkal rendelkezve vegyen részt. Ez természetesen sok tervezőtől más tervezői magatartást követel és sok kötelezettséggel jár.

A nemrég bevezetett tervezési program intézménye jó kiindulásnak látszik, de az engedélyezési terv jelenlegi formája és maga az eljárás inkább öncélú adminisztráció. A kiadott engedély után a tervező gyakorlatilag kizárható a továbbiakból - a szerzői jogok jelenleg csak bírósági úton érvényesíthető lehetőséget adnak.

Javaslat:

• A tervezési program intézményének pontosítása, a Kamara részéről minták készítése és kiadása.
• Az engedélyezési eljárás egyszerűsítése és szűkítése elvi engedélyezésre, ennek tartalmi felülvizsgálata.
• Az építkezés kötelezően a kiviteli tervhez legyen kötve - szerintem csak ekkor van értelme a tervellenőr és műszaki ellenőr intézményének, ami szükséges.
• Jogosulatlan tervezésnek minősüljön a hatósági engedélyezés és ellenőrzés során, ha  valaki a tervezői jogokat megsérti. Számos esetben találkozni azzal, hogy a kivitelező, vagy vállalkozó úgymond "ingyen" elvállalja a kiviteli tervet, a szerző csak bírósághoz fordulhat, a hatóság a szerzői joggal nem foglakozik.
• Újra kell értelmezni a kiviteli terv tartalmát. A kiviteli terv legyen egy olyan organizációs - technológiai terv, ami alapján az épület kivitelezése meghatározott. Az egyes építési fázisokban beépülő szerkezetekhez legyen hozzárendelve az adott tervlapokon kívül az ellenőrizhető műszaki számítások, a minőség ellenőrzési és technológiai szempontok. A Kamara készítsen erre mintákat, segédleteket.

Ez sok munka és ha most valaki azt kérdez, hogy ki fogja kifizetni, akkor a válasz az, hogy bizonyára senki. Hiba lenne ezt így felfogni. Olyan szellemi befektetésnek kell ezt tekinteni, ami a saját vállalkozásunk későbbi hatékonyabb működését alapozza meg. Ha nem tesszük meg egyénileg és együttesen is ráfizetünk.

Utóirat
Kedves Attila!
Vállalni kell a fontossági sorrend felállításának felelősségét. Ha az a kérdés – mint ahogy feltetted -, hogy vonuljon-e  vissza a Kamara a nemzetközi részvételtől egy időre, hogy itthon minél előbb rendeződjenek a dolgaink, akkor az én válaszom az, hogy igen egy időre vonuljon ki a kamara a nemzetközi szereplésből. Jelenleg, még ha fájó is, a fontossági sorrend ezt követeli meg.

Huszti István