Reakció

Teljesen egyetértek Mónus J. "Reakció"-jával.

Egyetértek azzal a hozzászolóval is aki emlékeztet a nagy területi kamarák, közöttük a BÉK,  aránytalanul nagy - egy tagra szóló - MÉK részesedésére. Ennek a tudatában kellett volna A MÉK költségvetését és részesedési javaslatait megfogalmazni.

Javasolom a MÉK Elnökségének, hogy végre foglalkozzon ezzel a tarthatatlan anomáliával. Az Osztrák kamara példájából nem csak annyit kellene idézni, hogy az országos szervezet részesedése 40%, hanem azt is hangsúlyozni illene, hogy  négy regionális kamara működik csak. Nálunk ugye másfél tucat területi egység, saját adminisztrációval és tiszteletdíjakkal.

 Tudom jól, hogy ennek a kérdésnek a feszegetése nem népszerú MÉK Elnökségi feladat. Idáig -13 év alatt - egyetlen MÉK elnök sem vállalkozott ennek a kérdésnek a rendezésére, akár a kamarai törvény ésszerű módosításának felvetésével, akár a Területi Kamarák befolyásolásával. Pedig a továbblépés itt lehetne. Reform, de ne a tagok befizetéseinek növelése árán. Az igazi kampányolás akkor történik, amikor ismételten azt halljuk "Ugocsa non coronat" Mint budapesti küldött arra emlékeztem tagtársaimat, hogy a fenti véleményt már számos alkalommal kifejtettük.

Ha süket fülekre talál ez a fajta reform, akkor legyen ez a szavazás ismételt figyelmeztetés arról, hogy  mi is legyen a megújult  MÉK Elnökség egyik fontos feladata.

bm

Csak szeretném halkan megjegyezni, hogy a Budapesti Építész Kamara befizetése ("feladás") évek óta 32%!

Hát igen. Csakhogy a tisztséget vállaló, de valamiért távol maradt küldötteket ez sem menti. Másrészt az alelnök úr alighanem tévedni méltóztatik. Mert ezek szerint az igazságnak több arca is létezik. Hiszen én például - a szóban forgó BÉK küldöttgyűlés vidéki meghívottjaként - a hátsó sorban ülve egészen mást láttam és hallottam. Konkrétan azt, hogy az alelnök úr által példaként felhozott pénzügyi "elemzés" számsorai tendenciózusan arra utaltak, hogy " ne tessék a BÉK bukszájában kotorászni " ... Ternészetesen " polkorrekt " módon, gondosan hangsúlyozva lett, hogy mindenki úgy szavaz ahogyan csak akar. Abban természetesen igaza van az elelnök úrnak, hogy a politikai szimpátiát ide keverni felesleges. Ertsey Attila nem is tette. Kétségtelen, hogy hozott egy olyan történelmi párhuzamot, amelynek ilyen vonatkozása is van. Netán némelyekben rossz emlékeket ébreszt. De akinek nem inge, az ne vegye magára. Mindazonáltal botor dolog nem észre venni, hogy az ország a rendszerválktozás óta nem látott, jelentős változások előtt áll, amelyek meghatározhatják, a kamaránk következő évtizedét is. Kőbe véshetik a pozíciónkat. Ha azonban most kellően artikulálva, érvényesítni szerettük volna mindazt, amiért sok-sok évig hiába küzdöttünk, most itt lett volna a ritka alkalom. Jogszabályok tömegének módosítása ( hatályon kívül helyezése ) lenne szükséges. Ehhez azonban olyan szakmai alátámasztó munkák és jogi előkészítés kellett volna, amelyekneknek a folytatását a küldöttgyűlés a pénzügyi támogatás megtagadásával éppen most lehetetlenített el. Marad tehát, hogy minden területi kamara vezetése kukorékol tovább a maga szemétbombján, az erőink szétforgácsolódnak, és mindenki csak vég nélkül panaszkodik, panaszkodik, és panaszkodik ...