Nézőpontok/Kritika
Tájkép
2009.02.11. 07:09
Az építészeti tervezést – szorosan együtt az ezzel kapcsolatos mozzanatokkal – tanítani kell. Nem csupán az „iskolákban", hanem a munkahelyeken, például munkavégzés közben, és másféle módokon is.Mónus János írása
1/3
A tervezés nélkülözhetetlen
Az épületeket meg kell tervezni.
A várost – például esetünkben: Budapestet –, s persze valamennyi településünket, régióinkat tervezni kell.
Ennek szükségességét semmilyen ideológiával, gazdasági magyarázattal, politikai szándékkal nem lehet helyettesíteni.
Kijelenthető, hogy e szükségletek kielégítéséhez nem rendelkezünk megfelelő apparátusokkal. A szakmai felsőfokú képzések híján vannak a vezérelvűségnek – nem „tervezés-centrikusak". Az épületeket tervező szerveződések gazdasági alapúak, tehát nem eszmeiségek által határoltak, nem pontos szakmai specifikációk alakítják működésüket. Régióinkat – településeinket – városainkat (köztük a „főt", Budapestet) nem tervezi senki – sem összefüggéseiben, átfogóan, sem társadalmi és gazdasági jövőkép szerint. És ez így van már húsz éve, sőt, ami előtte volt, azt is el-, le- és szétbontottuk.
A helyzetet észlelők száma fogy, az új elégedetlenkedők pedig nem „jól", vagy nem eléggé elégedetlenek (nem azzal, amivel szemben kellene). Átalakulunk – tudomásul veszünk. Alkalmazkodunk – inkább önérvényesítünk. A „köz" sehol, csupán a teherviselésben.
Mit akarunk?
Portfóliókat? Vagy kapcsolódásokat (mondások és ellentmondások révén) – egymáshoz!?
Egy ország, térség építésztársadalma összefüggő képződmény (összetartozásokkal és különállásokkal).
Hogy képzeljük: leélhetők szakmai életeink e közösségi erő (a lehetőség) felismerése, kihasználása nélkül? Érdemes e „támasz" nélkül élni?
Hogyan éljük ki ezt a lappangó, eltaposott, feledett természetes igényünket?
2/3
Nyilvánosság
Válaszom: olyan építészeti (és azzal kapcsolatos) tervezéssel, mely széles szakmai nyilvánosságon alapszik.
A nyilvánosság az egyetlen közös szakmai kincsünk, a tervezés tanításának, épületeink és településeink tervezésének egyetlen objektív, a közt – társadalmunkat – szolgáló kiinduló pontja. Nagyfokú nyilvánosságra kell törekednünk (amely meghaladja a régi nagy tervezőirodák nyilvánosságát is), az intim részletező momentumoktól a nagyléptékű területrendezésig, a tervvázlatoktól a jogerős építési engedélyekig – mindenben.
Nyilvánosságra van szükség addig is, amíg nem megfelelő a „tervezés"-tanítás, amíg nincs fővárosunkat tervező szervezet. És nyilvánosságra, amiből ezekre az igényekre válaszaink megfogalmazódhatnak.
Röviden: teremtsük meg építészeti tervezéseink nyilvánosságát, annak internetes fórumát! (nem csevegéseink szó-beszédét, hanem tervgondolatainkét). Meggyőződésem, hogy e nélkül lassan elfelejtünk tervezni (a szó nemes értelmében), vagy meg se tanulunk. Tervezni: összefüggéseket, hálózatokat, funkciókat, élettereket, otthonokat (és nem végrehajtani kétes építési, fejlesztési szándékokat!), megfogalmazni társadalmi igényeket, jövőelképzeléseket. Rendszerbe illeszkedni! Ha nem tesszük: marad a pillanat, az elévülés (hiába az ehhez képest mérhetetlen mennyiségű társadalmi ráfordítás, építés).
Ki mit tervez?
A kérdés izgató (mert egyikőnknek sincs erről információja), ugyanakkor a válasz „beleegyezésre" vár, a nyilvánosságból fakadó beleegyezésre. Ez nagyobb védelmet nyújthat bármilyen szerzői jogi törvénynél, feloldást az elszigeteltségből. Tervezés közben általában közlékenyek vagyunk (még nem sejlenek fel kudarcaink). Legyen ennek begyakorlott állandó helye egy alkalmas internetes fórum: a részletező tervismertetések fóruma. Nyílt, állandó tervtanács-szerűség.
Részletes tervezési metodikák, építészeti vallomások a legapróbb műszaki megoldásokig. Szorongások és határozottságok, nyitottságok és zártságok. Akármilyen mozzanat, amely a tervezési folyamatba illik. Bátorítások kérése és megkapása, bizonyosságok hirdetése.
Az építészeti őszinteség fóruma (gondolkodásé az okoskodás helyett, indítványé az elvtelen kritika helyett, javaslaté az elutasítás helyett).
Mindig érdekes, mindig nézelődésre késztető megjelenés (melyhez képest minden nyomtatott kiadvány csupán megfagyott utórezgés tud lenni!).
Konkrét helye e fórumnak: „Építészfórum"? „Kupola" (adattár)? BÉK Honlap? Vagy mind egyszerre?
Mónus János építész
07:04
Nos hát ennyit a (a kamarai vezetőkkel való) párbeszédről ....
19:10
@Ódor Tamás: no comment
ÓT
szabadalkotok.hu
11:13
már korábban is javasoltam, hogy a kamara vezetői ne kommunikéket, nyílt leveleket és kiáltványokat irogassanak, hanem ha párbeszédre és nyíltságra vágynak, akkor próbáljanak leereszkedni a tagság szintjére és ha nekik szegezik a kérdéseket, akkor tessék rá válaszolni.
Mónus János korábbi kiáltványaira is számtalan rexlexió érkezett, azonban a kiáltvány szerzőjének a viszontválaszra már nem jutott az energiáiból. Ezt ugyanis nem párbeszédnek hívják, hanem egyoldalú kommunikációnak, ha úgy tetszik kinyilatkoztatásnak.
Javaslom a cikk írójának, hogy fenti ötletének megvalósítása érdekében járjon elő jó példával és bocsássa egy (fél)kész munkáját az olvasók közös kritikája elé, ahogy ő írta: "Az építészeti őszinteség fóruma" elé.
(azonban előre jelzem, hogy az internetes diszkurzusokban nincs levezető elnök, aki megvonhatja a szót bárkitől, vagy aki berekeszthet egy gyűlést, itt biza bárki, bármit hozzászólhat, mi több kritikával is illetheti a szerző művét)
12:23
Kedves Mónus János!
Nem gondolod (kamarai vezetőtársaiddal egyetemben), hogy ideje lenne levonni a tanulságot mindabból, ami a legutóbbi tisztújítás óta történt?
Többek között, meghirdettetek egy reformfolyamatot, amelyik a tagság bizalmának és veletek való együttműködésének hiányában hamvában holt. Érdemi javaslat alig érkezett hozzátok. Érdemi változásnak halvány jele sem mutatkozik a kamarai működésben. Pedig erre tettetek ígéretet a tisztújításkor. Már most látszik, hogy ezt az ígéreteteket nem vagytok képesek betartani, és kérdés, hogy egyáltalán volt-e valaha is valójában ilyen szándékotok.
Többek között, hónapok óta nem sikerült időt találnod arra, hogy a XII. kerületi tervtanácsban rögzített hangfelvétel alapján - mint a Szakmafelügyeleti Bizottság elnöke és mint kamarai alelnök - meggyőződjél róla, hogy a tárgyalt tervtanácsi eljárás mily számos vonatkozásban sérti mind a jogszabályi előírásokat, mind pedig az alapvető szakmai és kollegiális etikát. A mai napig semmi jele annak, hogy Tima Zoltán XII. kerületi kamarai biztosi tervtanácsi ténykedését a kamara részéről bárki is vizsgálta volna, és az bármiféle eredményre vezetett volna.
Kedves János!
Tájékoztatlak, hogy súlyos kötelességmulasztásban vagytok, a Szakmafelügyeleti Bizottság elnökeként elsősorban Te magad, de mindazon elnökségi tag is, akik e helyzetet tétlenül szemlélik. Ez a tétlenség és kötelességmulasztás természetesen nem maradhat következmények nélkül.
Mindezek tükrében érthetetlen, hogy a kamarai tisztségedből adódó kötelességeid és feladataid helyett olyan látszataktivitással foglalkozol, mint amilyen ez a jelenlegi indítványod. Arra mindenesetre ez is alkalmas, hogy levonhasd azt a következtetést, hogy semmiféle visszhangja nincs a kezdeményezésednek, amelyik egyébként rosszul előkészített, zavarosan megfogalmazott kezdetleges elképzeléssel áll a szakmai nyilvánosság elé.
Zavaros a kezdeményezésed abban a tekintetben is, hogy egy korábbi indítványodban a hallgatás minőségi fölényét húztad alá a nyilvánosság előtti megszólalással szemben, most pedig a nyilvánosság elé lépést szorgalmazod. Ideje lenne eldöntened, hogy voltaképpen mit is szeretnél, és főképpen, azt világosan ki is fejtened.
Miután a XII. kerületi tervtanácsi esetet itt e fórumon 20.000-nél is több olvasó ismerte meg, a hangfelvétel pedig azóta a birtokotokban is van, hiszen Reimholz Péter átadta az etikai bizottságnak, remélem, hogy nem szándékoztok azzal leplezni a mulasztásotokat, hogy nem tudtatok semmiről. Tudtok róla, és nem tesztek semmit. Ez pedig innentől fogva nem jelent mást, mint azt, hogy a jogszabálysértés és az etikátlan tervtanácsi eljárás a kamara vezetőségének hallgatólagos belenyugvását élvezi.
Kedves János! Ideje lenne felismernetek, hogy ez nem az az eset, amikor a hallgatás, az elhallgatás az intelligens válasz a történtekre. Ideje felismerni, hogy cselekvési kényszerben vagytok: a hallgatás a jelen helyzetben a jogsértő és etikátlan tervtanácsi eljárások részetekről való bátorításával ér fel. Ideje felismernetek, hogy ezáltal a felelősségben is osztoztok mindazokkal, akik a jogsértő és etikátlan gyakorlatot folytatják.
ÓT
szabadalkotok.hu
08:55
zseniális. természetesen az internet adta kötetlenségekhez hozzá tartozik, hogy az érem mindkét oldala megvillan, ám a nagy nyilvánossághoz az arcbőr vastagodása is szükségszerűen kell társuljon...de az elszigetelődésnél minden jobb. igazából a korosodó művésztársadalom minden vállfajára lehetne//kellene ezt alkalmazni, mert a nagyobb jó ügyébe ugyan úgy beletartoznak.
hol lehet regisztrálni ???
10:30
@gaspar_bonta: János, egyetértve írásoddal égető és kínzó annak felismerése, hogy csak sajátmagunkra számíthatunk. Úgy látom, hogy a magyar építész- és mérnöktársadalom elaludt. A '90-es években, amikor látni lehetett hogy előbb-utóbb európai normák szerint kell majd élnünk és dolgoznunk egyfajta önsajnálkozás lett úrrá rajtunk. (de jó ott, miért nem jó itt....) És mind e közben lemaradtunk. Még mindig a '60-as évek elvei szerint tanítanak úttervezést az Egyetemen. Sem a várostervező, sem pedig a közlekedéstervező mérnöktársadalom nem alkalmas európai normák szerint a városaink újjáépítését megoldani. Olimpia Budapesten? Ki fogja annak infrastrukturális hátterét megtervezni? Nem kellene józanul a tükörbe nézni, ahogy írásod is sugallja, és óriási energiákat összpontosítani a képzésre, annak átalakítására? Született az elmúlt húsz évben egyetlen átfogó nagyívű városrendezési koncepció bármelyik városunk élhetőbbé tételére? Nagy a baj.
07:41
@Borsay Attila: A szerző és szakmai vezetőtársainak tükörbenézésének szükségességével messzemenőkig egyetértek. A magam részéről semmiféle eredményt és szakmai előrelépést nem várok tőlük. Őszintén be kellene látniuk, hogy teljes kudarcot vallottak. Egy hasznos dolgot tehetnének még: előkészítenének és összehívnának egy széleskörű szakmai alkotmányozó gyűlést, amely a gyökerekig menne le, akár a kötelező kamarai tagság kérdését sem tabunak tekintve.
Oktatás, szakmai szervezeti felépítés, közösségi és egyéni érdekek összehangolása, azok alkotmányos érvényesíthetőségének intézményrendszere a tervezésben és az építésigazgatásban, ez mind gyökeres korszerűsítésért kiált. Aki ezt ma nem látja, az vagy a homokba dugja a fejét, vagy valamilyen önző egyéni érdek miatt veszélyezteti a közös jövőnket.
Mielőtt az előbbiekben leírt valóságos problémákról elterelnénk a figyelmet a gumicsonttal: a tervezés nyilvánosságának a bedobásával, javaslom, hogy talán ez esetben sem ártana nálunk fejlettebb térségekben körülnézni, hogy ott működik-e ilyesfajta nyilvánosság? Vagy megint a magyar citromtermelés fellendítésével ötletelünk, hogy azzal kimászhat a gazdaságunk a recesszióból? Úgy butaság az egész felvetés, ahogy van, sehonnan nem vezet sehová, és a lényegi problémák megoldása helyett látszataktivitással igyekszik leplezni a kötelességmulasztást és a szakmai klikkek gátlástalan területfoglalását. Magyarán: parasztvakítás az egész.
Sajnálom.
ÓT
szabadalkotok.hu