Nézőpontok/Vélemény

Tájodüsszeiánk a „kálvinista Rómába” zarándokolt

1/5

Pecsenye Béla és Schuchmann Péter a megnyitón - fotó: Balogh Zoltán

?>
Pecsenye Béla és Schuchmann Péter a megnyitón - fotó: Balogh Zoltán
?>
Közönség a megnyitón - fotó: Balogh Zoltán
?>
Debreceni diákok a kiállításon - fotó: Balogh Zoltán
?>
Egy kiállítás képei a Kölcsey Központban - fotó: Balogh Zoltán
?>
1/5

Pecsenye Béla és Schuchmann Péter a megnyitón - fotó: Balogh Zoltán

Tájodüsszeiánk a „kálvinista Rómába” zarándokolt
Nézőpontok/Vélemény

Tájodüsszeiánk a „kálvinista Rómába” zarándokolt

2010.11.25. 10:32

Debrecenbe kellett menni, pulykakakast ellenben nem láttunk. Viszont megnyílt november 19-én délelőtt a 2010: Tájodüsszeia című vándorkiállítás a Kölcsey Kulturális Központ körfolyosóján. Bardóczi Sándor beszámolója a megnyitóról és az azt követő szakmai konferenciáról.

Meglehetősen nagy szakmai érdeklődés kísérte a 2010: Tájodüsszeia fantázianevű tájépítészeti vándorkiállításunk megnyitóját a debreceni Kölcsey Kulturális Központban. A megnyitón Pecsenye Béla, a Hajdú-Bihar Megyei Építész Kamara elnöke elmondta, hogy a megyében mindössze 3 tájépítész kamarai tagot tartanak nyílván (belsőépítészből egyet sem) és így igen kevés az ismeretanyag e szakmai területről a helyi építészek és a helyi társadalom körében egyaránt. Ha hozzátesszük ehhez, hogy második legnépesebb városunknak még főkertésze sincs1, a kép még szomorúbb. Éppen ezért volt nagyon fontos, hogy a megnyitó után megtartott szakmai konferencián a térségben alkotó és élő építészek és tájépítészek munkáikon és szakterületeik bemutatásán keresztül közösen beszéltek problémahalmazokról, megoldási lehetőségekről, a kölcsönös együttműködés lehetőségeiről.

 

Pecsenye Béla és Schuchmann Péter a megnyitón - fotó: Balogh Zoltán
1/5
Pecsenye Béla és Schuchmann Péter a megnyitón - fotó: Balogh Zoltán

Közönség a megnyitón - fotó: Balogh Zoltán
2/5
Közönség a megnyitón - fotó: Balogh Zoltán

 

 

A debreceni városházáról Sziki Gyula osztályvezető engedett bepillantást Debrecen városfejlesztési terveibe. Megtudhattuk tőle többek között, hogy Debrecen keleti részén terül el az ország legnagyobb összefüggő zártkertje, amely erős fejtörést okoz a helyi városfejlesztésben. A problémahalmazt keményedő szabályozási eszközökkel kívánják kezelni. Felvillantak a helyi közösséget leginkább foglalkoztató LOKI Stadion telepítési tervei is, amelyet a hírek szerint végül a Nagyerdőben fognak elhelyezni, és kiemelt állami projektként épülhet meg.

Puhl Antal DLA, a Debreceni Egyetem Építészeti Tanszékének vezetője egy elméleti előadásban boncolgatta az ember paradicsomból való kiűzettetésének, és az alkotás kényszerének filozófiai hátterét. Előadását a tájépítészeknek szánt gesztusként a vele régóta személyes munkakapcsolatban és jó viszonyban lévő Andor Anikótól származó idézettel kezdte. Puhl a kiállítás anyagára utalva elismeréssel jelentette ki, hogy „úgy tűnik a magyar tájépítészet nagykorúvá vált". Kisebb polémia alakult ki az előadás utáni hozzászólásokban arról, hogy a tájépítészet vagy az építészet játszik-e "kiszorítósdit" inkább a köztértervezés jelenkorában a munkaszerzés terén. Ám végül a kissé rossz szájízű vitát - és ezért fontos a sok közös párbeszéd – azzal zártuk le, hogy a tájépítészet nem egy "szakág", hanem ugyanannak az építészeti gondolatnak egy speciális értelmezése, az épített környezet, a külső terek sajátos nézőpontú alakítója, melyet ráadásul egy neves építész (Rerrich Béla, a szegedi Dóm tér tervezője) hívott életre a hazai szcénán.2

Kertai László Ybl-díjas építésztől Debrecen főterének kialakulás-történetét, a rehabilitációja előtti szomorú sorsát, és megújhodásának történetét, valamint utóéletét ismerhettük meg nagy részletességgel. A rehabilitáció vitathatatlan eredménye, hogy Debrecen elsőszámú ikonja, a Debreceni Nagytemplom előteret kapott, amely multifunkcionálisan, a mindennapi városi lét és a városi események számára egyaránt használható, miközben egy drasztikus forgalomcsillapítás is megtörtént, szinte első fecskeként a köztereinkről való gondolkodás ’90-es években kezdődő paradigmaváltása során.

A Nyíregyházán élő és praktizáló Lipcsei Ágnes tájépítésztől "VV ÁGI" címmel egy nagyon részletes, nagyon lesújtó, részleteiben csak a benne lévőknek igazán felfogható kemény kritikát hallhattunk a kistelepülési köztereket, városközpontokat megújítani igyekvő európai uniós pályázati rendszerek "való világáról". Sok szó esett a pályázati rendszerek kidolgozatlan, átgondolatlan visszásságairól, a fejlesztési ügynökségek, vidékfejlesztés főhatóságainak papírízű, szögletes gondolkodású, felszínes, szakmaiatlan ténykedéséről, amelyek igen gyakran a minőséget, a szakmaiságot nélkülöző rehabilitációkba torkollnak.

 

Debreceni diákok a kiállításon - fotó: Balogh Zoltán
3/5
Debreceni diákok a kiállításon - fotó: Balogh Zoltán

Egy kiállítás képei a Kölcsey Központban - fotó: Balogh Zoltán
4/5
Egy kiállítás képei a Kölcsey Központban - fotó: Balogh Zoltán

 

 

A "panasznapot" Bartha István nyíregyházi főkertész folytatta rendkívül kötetlen előadásában. Bartha 20 éves főkertészi praxisának tapasztalatait összegezve, a közszolgálati pozícióból világította meg a települési zöldfelületi rendszerek kezelésének, fejlesztésének szakmai gondjait, a közműfektetések és a fasor rekonstrukció között feszülő ellentéteket, az "ügyfelek" és a hivatal nem mindig felhőtlen viszonyát, illetve a hivatalon belüli konfliktushelyzeteket.

Zsila László tájépítész Kelet-magyarországi munkáin keresztül mutatta be a típusmegbízásokat, típusfeladatokat, és természetesen a típuskonfliktusokat is. A debreceni közterületek fakaszterezésének gigantikus munkáját is elvégző Zsila plasztikusan érzékeltette a debreceni települési zöldfelületi rendszer katasztrofális egészségi állapotát. "El kell érni, hogy a zöldfelületekre is úgy tekintsünk, mint egyfajta közműre"- fejtette ki, amelyet Sziki Gyula hozzászólásában igen jó, hasznosítható gondolatnak minősített.

Sándor Tamás tájépítész cége kisvárosi főterekre elkészített rehabilitációs munkáiról beszélt, amelyek között számos Hajdú-Bihar megyei kisváros (pl. Polgár, Kaba) főtér rendezése is bemutatásra került. De ugyancsak érdekesnek bizonyultak azok a nyíregyházi paneles lakótelepi közterületi rekonstrukciós munkák is, amelyek most lépnek majd kiviteli fázisba.

A megrendezett szakmai beszélgetéssorozatról meglehetősen pozitív visszajelzéseket kaptunk a helyiek részéről. Kritikus hangvételű volt, nem mentes a feszültségektől, de talán közelebb hozta egymáshoz a szakmát. Többen jelezték felénk, hogy „irigyeink" lettek ekkora szakmai összetartást látva, amely az építészek körében nem a legjellemzőbb attitűd. Habár nagyon kevés az ilyen típusú fórum vidéken, az még a szervezők várakozását is felülmúlta, hogy a Kölcsey Központban kijelölt konferenciaterem kicsinek bizonyult: csak pótszékekkel együtt fértek el a szakmai érdeklődők. Reméljük, hogy az előadások sokakban ébresztenek helyben hasznosítható termékeny gondolatokat, ahogyan abban is reménykedünk, hogy a Kölcsey Központot sokan fogják felkeresni december 7-ig, hogy a kiállítás anyagával közelebbről megismerkedhessenek. A tájépítészek elmúlt 10 évének eszenciája ezekbe a tablókba van bezárva, a következő évtized tájépítészei pedig ezen munkák megértése, értelmezése alapján számítanak a tájépítészethez értőn közelítő társadalomra. Legalábbis ez volt a kiállítás megrendezésének egyik célja a MÉK Táj- és Kertépítészeti Tagozata részéről. Köszönet a debrecenieknek, hogy ehhez jó vendéglátóként az Észak-Alföldi Régióban segítségünkre voltak.3

Bardóczi Sándor
a kiállítás kurátora


1 Egyébiránt a Fővárosnak sincs, sőt kerületi szinten is nagyítóval keresendő. Meg is látszik. Ezen túl pedig még kevesebb azoknak a magyar településeknek a száma, ahol a főépítész és főkertész a hivatali struktúrán belül „egy levegőt szív", és közösen munkálkodik a településeken belül azon, ami a mérnöktársadalmon belül nagyjából csak bennünket érdekel. Itt az épített környezet minősége című „izére" gondolok. Ahol viszont ez az együttállás huzamosabb ideig megtörténik, ott az látszik is a településképen.

2 Nálunknál szerencsésebb fejlődésű országokban, illetve ott, ahol a képzési rendszerekben sokkal nagyobb (és nem csak névleges) az átjárhatóság, ezen a „traumán" sokkal hamarabb túljutottak. Megjegyzendő egyébként, hogy az ENSZ munkaügyi szervezete, az Internatonal Labour Organization (ILO) „építészet" címszó alatt három alkategóriát különít el: magasépítészetet, belsőépítészetet és tájépítészetet.

3 Külön köszönet illeti egy helyi civil szervezetnek, a Kőr Dáma tagjainak a hozzánk való jóságát, akik a kiállítást és a konferenciát saját készítésű(!) pogácsáikkal és süteményeikkel tették „édesebbé", egy igazán szép civil összefogás keretében.

 

 

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

ÁLLATSZOBROK // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:30
00:07:33

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

Nézőpontok/Történet

SZABADSÁG HÍD // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:27
00:07:16

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk