Tárkányi Sándor - Győr, "Bástya" club étterem

MÉSZ - MÉK DIPLOMADÍJ, 2004

Konzulens: Bodrossy Attila DLA

Telepítési koncepció
A győri Belvárosra jellemző zártsorú, derékszögű, szűk utcás, tömbös beépítés jellemzi a tervezési helyszín környezetét. A zártsorú beépítéshez, valamint a kialakult párkány magassághoz igazodva terveztem az épületet, az építészeti architectúrával megidézve a valamikori "genius loci" hangulatát, a téglából rakott, tele fugázott várfal jelleget (A régi városfal a telektől néhány méterre húzódott).
A tervezett épület az utcák és a Mosoni-Duna felé közel 60 cm vastag, kívül-belül látszó téglafallal határolt, melyet a telek formája eredményez. A vendégbejárat a Bástya utcáról nyílik, a konyhához kapcsolódó gazdasági bejárat a Vörösmarty utca felől tárható fel.

Funkcionális leírás
A földszinten a konyhaüzem és a kapcsolódó kiszolgáló helyiségek, a foyer, a vendég wck, a ruhatár, a recepció és az Internet-sarok kaptak helyet. Az épület vendég- és gazdasági bejárata az éjszakai órákban fa anyagú tolóajtókkal lezárható.
Az épület emeletén az étterem, a két, szinte azonos méretre leválaszható klub, a drink-bár és egy nyitott, intim terasz lett kialakítva. A terasz a Duna felé egy vízszintes falnyílással van megnyitva, hosszméretét a telek vonalában meglévő finom törés jelöli ki. Az étterem és a belső terasz közötti üvegfal színes üvegezést kap.
A téglafal magassága 7,50 méter, a tetőn kialakított szauna blokk 1,5 méteres visszahúzásával a tetőn kellemes terasz alakul ki, kedvező rálátással a Belvárosra és a Dunakapu térre. Az épület pincéjében egy különterem, konferenciaterem és konferencia étterem, valamint a kiszolgáló gazdasági helyiségek lettek kialakítva.
A "bástyaszerű", zömök introvertált ház inkább befelé, a belső terasz felé nyitott, a külső homlokzatokon megjelenő nyílások lőrésszerűek, melyeknek üvegtégla anyaga is ezt a gondolatot erősíti. A lépcsőház háromszintes, ugyancsak tömör, masszív külső megjelenése is a "bástya" jelleggel harmonizál.

Kanellurázott téglafal és színes üveg
A "Bástya" klub étterem megjelenésében az egyik legkarakteresebb elem a függőleges irányban kannelurázott, "rovátkolt" téglafal. A régi várfalat idéző falban a rovátkák előpatinázott cinklemez burkolatú sávjaiban üvegtégla felületek jelennek meg, mintegy "átírva" a valamikori várfalak lőrésszerű nyílásait. A téglafal "lábazat nélkülisége", a földtől az égig futó kialakítása, robosztussága szintén a várfal jellegre utal.
Számomra a téglafal ennél az épületnél egyfajta gyúrható, alakítható lágy anyag, melynek finom "megmunkálása" adja az épület karakterét, homlokzati fény-árnyék játékát.
A lépcsőház a vertikális mozgás, közlekedés tere, itt a vékony, vízszintes üvegsávok hőszigetelt, színes üvegezésűek. A mozgó üvegliftből látványuk izgalmas utazássá, emlékezetes szín- és térélménnyé változtatja a közlekedés rövid pillanatait. E kezdeti "színélmény" ritmikus váltakozásban visszaköszön az emeleti étterem hatalmas üvegfelületén.