Tatabányai vásárcsarnok és piac tervezés - a nyertes pályaművek

Tatabánya városa új vásárcsarnok és piactér létesítésére párhuzamos tervezési megbízást írt ki. Bemutatjuk a Szakártői Testület által I. díjjal jutalmazott Vikár és Lukács Építészstúdió két helyszínre készített terveit. A testület a Turul mozi területére készített pályaművet, - mely három kis tömegből álló vásárcsarnok - jelölte ki továbbtervezésre. 

Tatabánya Város Önkormányzata egy új - piaccal kombinált - vásárcsarnok létesítését határozta el. A legalkalmasabb hely és tervek kiválasztására két helyszínt megnevezve, öt építészirodát kért fel párhuzamos tervezéssel vázlattervek készítésére. A megbízást minden résztvevő részére nyílt feltételekkel került lebonyolításra, a felkért tervezők ismerték a további résztvevők személyét, a feladat tartalmát, célját, a bírálati szempontokat, a további tervezés feltételeit és a bírálatra felkért bizottság összetételét is.

A felkérés funkciójában és megjelenésében is XXI. századi igényeknek megfelelő létesítményt várt a tervezőktől, két alternatívában: egyrészt a volt Turul mozi /Nagy Imre tér/, belső fekvésű, parkos környezetének, másrészt a városba vezető főút melletti /Győri út/, a volt autóbusz pályaudvar területének felhasználásával, összesen mintegy 3 - 4 000 m² épített területtel.

A tervek értékelését követően a Bíráló Bizottság 2015 novemberében mindkét helyszínre a Vikár és Lukács Építész Stúdió tervét ajánlotta első helyen a továbbtervezésre, amit az alábbiakban mutatunk be, a tervezők rövidített pályázati leírásával:

1. helyszín: a volt Turul Mozi és környezete, Nagy Imre tér

A helyszín Tatabánya jellemzően a 1960-as években beépült lakóterületének központi része, mely ma is őrzi korára jellemző karakterét. Tervünkben egy mai, de ezen karaktert nem kontrapontozó, annak elemeit részben felhasználó tervet készítettünk, amelyben igyekeztünk megőrizni és újraértékelni a helyszín értékes, ligetes, pavilonos, zöld jellegét. A gyalogos megközelítés iránya a Komáromi út, Ond vezér út sarkán adott, a gépkocsi parkoló és kiszolgálás megfelelő elhelyezését pedig az Ond Vezér útról, illetve terület mögötti Kós Károly útról biztosítottuk, kihasználva az ott mutatkozó egy emeletnyi szintkülönbséget is.

A telepítésnél fontos szempont volt, hogy a Komáromi út mentén elhúzódó piac és vásárcsarnok elemei előtt és között, azok üzemidején túl is használható városi tereket és funkcionális elemeket hozzunk létre. Ehhez nem egy nagy, összefüggő tömeget javasoltunk, hanem a megtartandó épületeket és megóvandó fákat figyelembe vevő tagolt, a hagyományos piaci jelleget kisebb tömegekkel szolgáló beépítést terveztünk. A Komáromi utcára fűződő három kis teret hoztunk létre, melyek mindegyike kapcsolatot tart, átjárást ad a mögöttük elhelyezett piac tereihez, ugyanakkor eltérő karakterükkel differenciált városi terekként is teljes értékűen működhetnek.

Az új épületelemek tervezésénél is a környék és a megtartott elemek lapostetős kialakítást javasoltuk folytatni, párkányszerűen túlhúzott előtetőkkel, túlnyújtásokkal, de a megtartott épületekhez képest lényegesen karcsúbb szerkezetek alkalmazásával, egyszerű építészeti tömegek és tiszta anyaghasználat mellett. Az új piacot a Komáromi utcával párhuzamos belső "főutcára" szervezett, szerethető léptékű, jól működő, közösségmegtartó helyként képzeltük el.

2. helyszín: a volt autóbusz végállomás területe, Győri út

A helyszínt határoló nagy forgalmú út mellett nagyobb, az út felé zártabb építészeti tömeget mutató, koncentrált beépítést választottuk, míg a hagyományos, kisebb léptékkel bíró piaci funkciókat ezen belül helyeztük el. A nagyobb tömeg egységes építészeti kezelést is kívánt, így a külső héjat jellegében csak a bejára bontja meg.

A vásárcsarnok főbejáratával a város központja felé fordul, az előtte tervezett kis térrel és parkkal kapcsolva ahhoz. A csarnok első szakaszán nyitottabb kialakítású az őstermelők és kofák helyeivel. Beljebb - kétutcás elrendezéssel - a zártabb és épített üzletek, középen, szigetszerűen a standok, míg leghátul, mintegy fordító pontként a nagyobb területű élelmiszerüzlet. Az épületet teljes hosszában kísérő parkoló mind a standokat, mind pedig a vásárlók parkolási igényeit kiszolgálja. Az élelmiszerüzlet mögött kialakított kiszolgáló udvar az egész létesítmény gazdasági feltöltésére is alkalmas.

A csarnok függőleges vasbeton falait összefogó gerendarendszerre feszített, síkjukban megmozgatott ponyvaszerkezet biztosítják a természetes bevilágítást és szellőzést. A csarnokon belül, "ház a házban" elv alapján épülnek be a standok, piaci egységek kubusai. A homlokzatképzést segíti a tartófalak közeinél elhelyezett fémszerkezetű lamellák "szőttese".

Vikár és Lukács Építészstúdió

A Szakértői Testület véleménye

1. Turul Mozi és környezete, Nagy Imre tér

Az, hogy egy építész génjeibe ivódik a sokat hangoztatott, de a leggyakrabban –és jellemzően csak a verbalitás szintjére kárhoztatott– „hely szelleme" iránti, kötelező kűrként kezelt gyakorlat, természetesnek mondható. Az, hogy ezt át is éli/érzi, mi több, netán figyelembe is veszi, már annál kevésbé. Szintúgy kijelenthető ez a szavak és tettek összhangjáról is!

A fenti gyakorlattól eltérő, üdítő kivétel ez a pályamű, amely alapos és értékén kezelt helyzetelemzés birtokában helyes – mi több, érzékeny építészi habituson alapuló javaslattal állt elő:

Jó helyre tette a piac súlypontját akkor, amikor a fő megközelítési irányok felé mozdította el azt, így kapcsolódva a városi szövethez. Ugyancsak értékes döntés annak felismerése, hogy a két 60-as években épült, egyszerű kialakítású, karakterinspiráló erővel ható, jó műszaki állapotú épület megtartására és szerves integrálására szavazott. Ettől függetlenül a terv még számos buktatón akadhatott volna fenn, de úgy tűnik, a kezdeti lendület idővel töretlen lendületté válva generálta az – utólag már kézenfekvőnek tűnő, ámde az üres rajzlap fázisában még valószínűleg korántsem ilyen egyértelműnek látszó – mély empátiáról tanúbizonyságot tevő, elhatározások sorát. Miben is érhető mindez tetten?

A megközelítés fő irányának kijelölésében; a parkolók kétszintes elhelyezésében; a piac egyszintes megfogalmazásában; a külső-, belső- és köztes terek kellemes közérzetet sugalló harmóniájában; a bontott tömegekben való gondolkodásban; a lapostetős megoldásban; a megóvandó fák építészeti motivációs ereje felismerésében és tiszteletben tartásában; a köztes terek multifunkcionális szereplehetőségének felismerésében és ezáltal a hagyományos értelemben vett „üzemidő" meghosszabbításában; a kisvárosias, ligetes-parkos hangulat beemelésében; a kiszolgáló egységek „berejtésében"; a zöldfelületeknek részben a tetőkre történő pozicionálásában, a „lebegő" tetőknek – mint összekötő elemeknek – az egész épületkomplexumra gyakorolt, annak szoborszerűségét hangsúlyozó szerepében; lényegét tekintve egy szerethető, a megszokott piaci karakteren messze túlmutató, láthatóan és érzékelhetően mindenki örömére szolgáló városi korzó megteremtésében.

A már korábban említett 60-as években épült létesítmények máig ható, értelmesen továbbvihető, építészeti örökségének (a túlhúzott előtetők, a túlnyújtások, a karcsú szerkezetek) eleganciájának kihasználásával minden szempontból olyan pályamű született, mely méltán tarthat igényt a tisztelt Közgyűlés értő támogatására.

A Szakértői Testület az 1/1. sz. tervjavaslatot a Turul-mozi területe és környezete helyszínre beérkezett művek között –egyhangú szavazással– az 1. helyre rangsorolja.

2. Autóbusz pályaudvar

A telepítési alapkoncepcióját a helyszín szerencsés adottsága és a pályázó értelmezése –saját bevallása szerint is- magától értetődővé teszi.

Helyesen ismerte fel, hogy a tervezési terület „piaci" szempontból kettős jelleggel bír, még ha véletlenül is, s ez eleve Janus-arcú építészeti jellegre utaló. Ami a tömegközlekedés számára kedvező benne (jelesül, hogy a városi belső úthálózat érintése nélkül is működik), az a napi bevásárlás szintjén hátrányt jelent, mivel a város súlyponti magjától lényegesen távolabb esik, mint a meglévő Kond utcai piac.

A tömegalakítás terén is logikus, méltányolható döntés vezérelte, amikor a nagyobb méretű építészeti tömegek vonzásában a piac „vásárcsarnok jellegét" részesítette előnyben a hagyományosabbnak mondható, kisebb tömeggel és léptékkel bíró felfogással szemben. Ebből adódóan az épület összefogott, egységes építészeti kezelése mellett érvelt, a befelé forduló elrendezésre alapozva olyan egységes homlokzati felülettel, amelyet a rövidebbik oldal egyikén – szintén a magától értetődő helyen - csak a főbejárat hangsúlyos kialakítása old fel.

Ezzel az alapvetéssel - logikusan végiggondolva az okfejtést – egyet is lehetne érteni, ha ebből nem keletkezne két, hasonlóan megfontolandó probléma, úgymint az amúgy sem túlzottan inger-gazdag környezetben a tetemes hosszból fakadó monotónia, valamint a belső tér használatából törvényszerűen nem adódó, s ebből a szempontból indokolatlanul nagy belmagasságú tér, amely az esetleges megvalósítás során jelentős többletköltséget von maga után.
Fentiekből nyilvánvaló, hogy a tervezők a piac tömegalakításának városi kontextusban történő értelmezését részesítették előnyben.

A piac kialakítására és működésére vonatkozó javaslatukkal viszont maradéktalanul egyet lehet érteni. (Főbejárat- nyitott tér, nyitott-fedett tér, fedett zárt tér, ABC áruház és kiszolgáló udvar, mint záró elem.)
Funkcionális térsorolása mintaszerű, ezen a téren minden döntése magától értetődőnek hat. A kétutcás főközlekedő „jó helyen fordul".
A felső záró-lemezzel összefogott vb. pillér teherhordó szerkezet és a közé feszített, szellemesen tagolt, a köztudatban élő „hagyományos piacra" asszociálható, ponyvaszerkezet is „adja magát".
Mindemellett átgondolandó a külső, hosszanti szerviz-folyosó használhatósága. Különösen szeles, esős, havas időjárás esetén kérdéses annak a fémszerkezetű lamellák és a másik oldalon alkalmazott tömör építőlemezek közé pozícionáltsága.
Ezzel együtt a pályamű jó szívvel ajánlható a tisztelt Közgyűlés szíves figyelmébe.

A Szakértői Testület az 1/2. sz. tervjavaslatot az Autóbusz pályaudvar helyszínére beérkezett művek között –egyhangú szavazással– az 1. helyre rangsorolja.