Tejo- és Trancao-park, Lisszabon, Portugália

Tervezők: PROAP (Joao Nunes, Carlos Ribas)

Helyszín: a Tejo folyó jobb partja
Terület: 900.000 m2
Megbízó: EXPO'98 Park S.A.

Koncepció: 1994
Megvalósítás: 2001-2004

Tervezők: PROAP (Joao Nunes, Carlos Ribas)
Munkatársak: Cristina Vasconcelos, Elsa Calhau, Margarida Quelhas, Nuno Mota, Sandra Ferreira, Vera Ramos, Ana Lúcia Mateus, Maria Zás, Nuno Jacinto, Paula Antunes, Inaki Zoilo, António Magalhaes de Carvalho.

A Tejo- és Trancao-park a Tejo folyó jobb partján található egy 90 hektáros, EXPO'98-hoz tartozó területen; délről a Vasco da Gama torony, északról a Trancao határolja. A városhatárban zajló fejlesztés kivételesen rossz területi és környezeti feltételekkel jellemezhető: elhagyott ipari egységek, szennyezett folyó, a Vasco da Gama híd építéséhez kapcsolódó hajójavító műhely. A városi park kialakítása azonban nemcsak a fenti akadályokba ütközött, hanem még a Trancao folyóhoz közel tapasztalható földmozgások is ellene dolgoztak. Mindez egy olyan területet jellemez, aminek tőszomszédságában egy nemzeti park található.

A terv érzéki sokféleséget kínáló térbeli szerveződést célzott meg, amely az egész projektnek koherenciát és formális egységet biztosít. A struktúra kialakítása három elemre épül:

• a talaj formálásából származó formák adják a fő strukturális elemet, amely az ökológiai, látványbeli és használatbeli következményeket megszabja, amik aztán az alapját képezik a háromdimenziós, változatos és ritmikus tájnak. Ezek a formák nemcsak az alakzatot, hanem egy ökológiai ritmust is meghatároznak, amely az egész park területén ismétlődik, mindenekelőtt a lágy és déli irányú, valamint a váratlanabb és északi irányú lejtők közötti ellentét által.
• a növények övezetekre osztása ezt a kontrasztot erősíti, bizonyos típusokat meghatározott ökológiai helyzetekhez rendel, elébe vágva annak, amit a természet és az idő elérne.
• az ösvények rendszere hierarchikus hálót alkot.

Ez a megoldás az ökológiai, funkcionális és vizuális értelmen túl a park koncepciójától elválaszthatatlan célt is szolgál: a látványokhoz való hozzáférést. Ennek eszközei a vizuális folyosók és a kilátók.