„Természetes lakóklíma hagyományos alapanyagokkal”

Az építőanyag-iparban is előtérbe kerülnek azok a termékek és termék-rendszerek, melyek a fenntarthatóságot, az egészségesebb környezetet szolgálják. A Baumit vizsgálatainak eredményeként jött létre a természetes lakóklíma elnevezésű termékfejlesztési koncepció. Ennek három alappillére: a hőszigetelő rendszerek, a szerkezeti anyagok és a beltéri klíma. A projektről Kékesy Péterrel, a Baumit alkalmazástechnikai vezetőjével Bán Dávid beszélgetett.

Bán Dávid: Mi előzte meg a természetes lakóklíma projektet? Mi volt a baj az eddig használt vakolatokkal?

Kékesy Péter: A Baumit – mint több évtizedes tapasztalattal rendelkező hőszigetelő-anyag- és vakolatgyártó vállalat – néhány éve az eddiginél is nagyobb hangsúlyt fektet az egészséges lakóklímára és a megfelelő komfortérzetre. A termékfejlesztések során elsősorban arra a kérdésre keresik a választ, hogy a különféle falszerkezetekhez melyik az optimális – a legegészségesebb lakóklímát biztosító – felületképzés. Ez a kutatómunka hozta létre a Viva Kutatóparkot Ausztriában. A park azonos geometriájú vizsgáló épületeiben az egymástól eltérő fal- és födémszerkezetekre különböző, saját gyártású felületképző rétegeket hordtak fel, hogy láthassák, azok milyen hogyan befolyásolják a komfortérzetünket befolyásoló paramétereket. Ez volt az első lépés. A tapasztalatokból így egy optimális ajánlást tud összeállítani, amelyben a természetes lakóklíma feltételrendszerét igyekszik megteremteni. Ennek része az egészséges környezetre való törekvés, a hő- és hangszigetelés és az, hogy a beltérben ne legyen penészedés. Ezekre tud a Baumit egy optimális rétegrendet javasolni, de ugyanakkor a kutatások továbbra is zajlanak.

Az előzményekről annyit érdemes tudni, hogy Magyarországon az 1980-as évek közepéig mindenfajta épületszerkezetre nagyjából két vagy három variáció létezett. Háromfajta tégla, egyfajta vakolat és hasonlók. Ugyanakkor a fűtés pedig nagyon olcsó volt, ezért senkit sem érdekelt, hogy bejön a hideg, sőt, a központi fűtéses házakat annyira felfűtötték, hogy télen is ablakot kellett nyitni. Épp ezért akkor senki nem foglalkozott azzal, hogy például hőtechnikailag mennyire hatékony egy fal. A pára jelensége sem igazán volt mérvadó, hiszen az elöregedett ablakok annyira húztak, hogy azzal kellő légmozgás volt a helyiségben. 1986-ban jelent meg az első hőtechnikai szigorítás, ami a falaknál már előírt különböző paramétereket, s ez fejlődött egészen 2020-ig, amikorra már nagyon szigorú követelményeknek kell majd megfelelnie a falaknak. Az 1980-as évek óta két fő előrelépés történt, egyrészt megjelentek az addigiaktól eltérő anyagokból készülő falazóelemek, melyeket korábban még nem ismertek, valamint az újabb építési módok, mint a könnyűszerkezetes- és gerendaházak, vagy acélvázas épületek. Megjelentek az új technológiák és az emberek elkezdtek hőszigetelni. Jól működő nyílászárókat kerültek a házakra, a falak is szigetelést kaptak és ekkor már komolyabb problémaként jelent meg a pára. A megváltozott körülmények – az új anyagok, technológiák, hőszigetelés és pára – között egyesek még most is a hagyományos megoldásokat kínálják, olyan vakolatokat hordanak fel, amik nem feltétlenül működnek az adott körülmények között. A Baumit természetes lakóklíma projektje pedig egy olyan kutatás, ami azon alapul, hogy a 30 évvel korábbhoz képest ma jóval inkább bezárjuk magunkat a házainkba. Sokkal jobban előtérbe kerültek az olyan szempontok, hogy például milyen anyagok – ragasztók, illóanyagok, olajok, kipárolgó festékek – kerülnek a levegőbe, vagy magának a párának a kérdése, esetleg a zaj és mindeznek a hatása az egészségre. Ezzel párhuzamosan szintén komoly fejlődésen mennek keresztül az orvosi kutatások, kiszűrhető, hogy mi káros, mi nem és mindez a kísérletekkel mérhetővé vált. Ebből adódott az, hogy ma már annyi féle szerkezet és építés mód van, és a gyártóknak pedig annyi féle termékük, hogy ideje megnézni azt, a különböző szerkezeténél, falaknál mi a legjobb megoldás. A mért adatok alapján pedig javasolható egy olyan megoldáscsomag, hogy a megfelelő komfortérzet eléréséhez az adott házhoz, szerkezethez milyen anyagokkal kell dolgozni a homlokzati hőszigetelés és a belső vakolások alkalmával.

BD: Mennyire komplex megoldásokat kínálnak, vagy ha adott esetben valakinek egy társasházi lakásban csak belső vakolásra, szigetelésre van lehetősége, az is megoldható?

KP: A fizikai törvényei alapján a belső szigetelés kifejezetten káros tud lenni. Hiszen a belső oldaláról a fal egy viszonylagos állandó hőmérsékletet kap, míg kívülről a plusz 40 és a mínusz 10 között változhat. Ha csak belülről szigetelünk egy falat, az télen tökéletesen átfagy, jobban, mintha le se szigeteltük volna, nyáron pedig nagyon felforrósodik. Ez nagy hőmozgást jelent, ami elkezdi megrepeszteni a falakat, a szerkezet károsodik, a penészedés pedig télen garantáltan előjön, de a szigetelés mögött. Így komplex megoldást kell alkalmazni külső és belső falszigeteléssel, jó nyílászárókkal. Ekkor még mindig beléphet az úgynevezett hőhíd, ami nehezen mérhető jelenség. Annyit jelent, hogy egy pont, egy vonal, vagy egy felület jobban vezeti a hőt, mint a környezete. Ha például egy régi épületre felteszünk egy nagyon vastag külső szigetelést megjelenhetnek olyan hőhidak, amelyek korábban nem jelentkeztek. Érdemes tehát átfogóan, az épület teljes szigetelésében gondolkozni: a falak kívül és belül, a nyílászárók, a födém és a padló.

BD: Hogyan működik a Viva Kutatópark a gyakorlatban?

KP: A Viva Kutatóparkot 2015-ben hozták létre az osztrák vállalat wopfingi központjához közel, a Baumit Innovációs Központ mellett. A Kutatóparkban a fő cél, hogy pontosan mérjék és értékeljék a különböző építőanyagok hatásait az optimális lakóklíma feltételeinek meghatározása érdekében. A modellházakban különböző építési anyagokból épültek a falak, a kültéri és a beltéri rétegek. A tetők, az ablakok és az ajtók ugyanazok voltak minden házban. A hiteles életkörülmények szimulálásához egy párásító készülék automatikusan, meghatározott időközönként párát bocsájtott ki a levegőbe minden házban, melynek célja a főzés és zuhanyzás szimulálása volt, olyan tevékenységeké, amelyek növelik a beltéri páratartalmat. A házakat rendszeresen szellőztették is. Ezekben a házakban több különböző adatot mérnek. Az, hogy a szagok, a zaj, a páratartalom, a hőmérséklet ingadozása – ha a külső hőmérséklet felmegy, azt a belső hogyan követi – miként jelentkezik a házakban, a különböző belső és külső vakolatok miben módosítják ezeket az értékeket, az pontosan kiértékelhető ezekből a mérési adatokból. Az adatok értékelését, a következtetések levonását már különböző független intézmények végzik. Ha van egy bizonyos szerkezetű, anyaghasználatú, valamilyen módon hőszigetelt ház, akkor ezáltal megtudható, hogy milyen vakolatot érdemes rátenni kívülre és mit belülre. Ezek alapján meg tudjuk mondani, hogy a különböző felhasználási területekre milyen vakolatot vagy hőszigetelést érdemes használni. Ez az egész kutatópark célja.

BD: Az élethelyzetet is tudják modellezni ezekben a házakban?

KP: A házak beltereiben befúrásos rendszerrel párásítanak, így modellezik, hogy annyi pára jusson be, amennyit egy négy fős család termelne.

BD: A hőszigetelő rendszerek mellett melyek a természetes lakóklíma további pillérei?

KP: A másik fontos terület a hőtárolás. További előnyt jelent, ha nemcsak mindenhol jól leszigeteljük a házat, hanem van benne egy komolyabb hőtároló tömege is. Nemcsak egy vékony fémlemezből van a konvektor, hanem például van egy cserépkályhánk. Egy hőtároló tömeggel nem rendelkező házat, például egy nyaralót nagyon gyorsan fel lehet fűteni, de a fűtés elzárásával ugyanolyan gyorsan le is hűl. A nagy hőtárolásra pedig a legjobb példák a templomok, amik a külső időjárási körülményeket 2-3 hónapos csúszással tudják követni.

A harmadik pillér pedig az épületek belső oldala. Itt egy lényeges változás, hogy az utóbbi időben a pára jóval komolyabban van jelen a belső terekben, mint korábban. Egy 4 fős háztartásban naponta kb. 5 liter nedvesség képződik pára formájában (elsősorban a főzés, zuhanyozás és a szobában található növények miatt). A pára képződésének mértéke időben nem egyenletes; magas a reggeli és az esti órákban, alacsonyabb napközben. Éppen ezért nemcsak az építőanyagok (beltéri vakolatok) párafelvevő képessége számít önmagában, hanem a folyamat sebessége is. Kiderült az, hogy ha a hagyományos cementes, vagy gipszes vakolatokkal szemben meszes vakolatokat használunk, annak van egy olyan jó tulajdonsága, mely szerint a másik kettőhöz képest lényegesen több párát fel tud venni, és mintegy szivacsként működik. A legalább 1,5-2 centi vastagságra felhordott meszes vakolatok a hirtelen megnövekedő páratartalom egy jókora részét fel tudják venni, amikor pedig száraz a levegő, akkor mindezt vissza tudják adni a belső térbe. Ez a tulajdonsága a gipszes, cementes vakolatoknak elhanyagolhatóan kevés, de a meszesnek nagyon sok. Emellett azonban nem lehet elhanyagolni a szellőztetést, legyen az a rendszeresen kinyitott ablak, vagy nagyobb középületekben a gépi szellőztetés. A Baumit természetes lakóklíma termékei – a Klíma termékcsalád – nedvességszabályozó hatású, ásványi- és természetes alapanyagú termékek. Különleges tulajdonságaiknak köszönhetően a helyiségben képződő pára felvételével, illetve leadásával szabályozzák a beltéri klímát egész évben.

BD: Ezek szerint a természetes lakóklímában nem is új anyagok jelennek meg, hanem a meglévők újra pozícionálását találjuk?

KP: Maguk az elemek eddig is elérhetőek voltak, de ezek a koncepció szinten való átgondolása a gyártók közül talán nem volt annyira fókuszban, mint a Baumitnál. Az elemek olyan módon kerültek összeállításra, hogy azok rendszerükben már megfelelhessenek a természetes lakóklíma követelményeinek. A páraszabályozó hatás és egészséges lakókörnyezet minél hatékonyabb elérésének érdekében a Baumit Klíma termékek akkor működnek a leghatékonyabban, ha rendszerben építjük be őket. Így egy rendszerben tudhatjuk az alapvakolatot, a kiegyenlítő réteget (glettelt felületet) és a befejező réteget (beltéri festék).

BD: Ez tehát egy szemléletváltást jelent?

KP: Abszolút. Igen, egyre inkább az egészség és a komfortérzet lett a kutatás a fejlesztés és a kommunikáció fő iránya. Mivel egy létesítmény megépítéséhez és működtetéséhez a Baumit „passzív" jellegű termékekeivel járul hozzá, a fókusz a termékek rendszerbe állításának a természetes lakóklíma körülményeire gyakorolt hatásainak irányába fordult. A természetesség alatt pedig két dolgot értünk. Ami idáig természetes volt, az például egy százéves parasztház döngölt agyagpadlójával, 70 centi vastag, kívül-belül meszet vályogfalakkal és pici ablakaival. Ez belső tereiben természetes lakóklímát nyújtott, ami lekövette az időjárás változásait. Az azóta elkészült házakban egyre jobban mesterséges lakóterekbe kerültünk és a természetesség azt jelenti, hogy az érezhető, mérhető paramétereket próbáljuk visszanyomni, a különbségeket csökkenteni. A másik szempont az, hogy az anyag is legyen természetes, hiszen a homlokzaton is megjelent már számos szintetikus elem a műgyantától a szilikonig, de újra és újra rájövünk, hogy nem véletlenül használták a meszet annak idején a számos jó tulajdonságával. Hiszen egy lakótér belső falfelülete az alapterület nagyjából 2,5-szerese, tehát egy 100 négyzetméteres lakásban nagyjából 250 négyzetméter falfelületet találunk, valamint a mennyezetet. Így ez egy nagy felület, ahol, ha lehet, szerencsés minél több természetes anyagot használni, persze a megfelelő módon kombinálva a szellőztetéssel. A természetesség azonban nem csak azt jelenti, hogy a természetből valamit egyszerűen beépítek a házamba, mert az az anyag akár el is fogyhat. Az is sokat számít, hogy az előállítás során kevesebb széndioxid kerül a levegőbe, mint amennyit megtakarítok vele az anyag élettartama alatt. A mész mindig is jelen volt a Baumitnál, és most koncepció szerűen ez az alapanyag került fókuszban a Baumit Klíma termékcsaládjának esetében is.

BD: Mióta kísérleteznek ezekkel, mennyi adat áll rendelkezésre?

KP: A Baumit saját befektetésében építette meg ezt a kísérleti telepet és most már három teljes év mérési eredményei, nagyjából 5 millió adat áll rendelkezésre. Ez pedig alapvetően már jelentős mennyiség, melyekből jól látszik, hogy az adott terhelést a különböző rétegrendek hogyan viselik, és már lehet valamiféle tendenciát levonni. Ennyi idő alatt a téli-nyári körülmények már kellő módon előfordultak. Mindamellett, hogy a kísérlet évek óta tart, amit mérünk, az lényegében évente négyszer történik meg. Ami itt izgalmas, az az évszakok változása és azok összehasonlítása, és ez hosszú kifutású. Ami még érdekes ebben, hogy ez egy eléggé helyi dolog, a kontinentális Európára igaz, de Skandináviára, vagy Dél-Spanyolországra, főleg például a távol-keletre már nem feltétlenül. A Baumit területén a legészakibb a három balti állam és Oroszország, a legdélebbi pedig Görög-, Olasz- és Spanyolország. Nagyon érdekes, hogy a hőszigetelési stílusok és technikák nagyon különböznek ezeken a területeken. Spanyolországban a lakások 75%-ban nincs fűtés, általában pedig klíma van, amivel, ha kell, be lehet egy kicsit fűteni. Északon pedig a téli időszak hosszabb és hidegebb, a mínusz 30 fok sem ritka.

BD: Hova tart mindez, mik a következő lépések?

KP: A kísérletek eredményeinek segítségével megfogalmazzuk a természetes lakóklíma faktorait és az egészet átfordítjuk a Baumit gyári termékrendszereire. Fókuszba kerülnek a meszes alapú beltéri glettek, vakolatok, festékek, illetve a homlokzati hőszigetelőrendszerek, amik illeszkedni tudnak a modern falazatokra. Egyre jobban látjuk, hogy ezek a hagyományos építőanyagok igenis van létjogosultságuk, és érdemes visszafordulnunk az olyan, méltatlanul elfelejtett anyagokhoz, mint a mész, amiből van is bőven Magyarországon. Itt most azt fogalmazzuk meg, hogy melyik anyagot, terméket vagy termékrendszert hova ajánlunk használni. Nem kell félni a hagyományostól, hanem azt újra gondolva, meg kell találni, hogy melyik anyagot hova építhetünk be.