Tillai Ernő 95

A kétszeres Ybl-díjas építész a PÉCSITERV műteremvezetőjeként mintegy 12 ezer panellakás, 8 iskola, 7 szálloda, 5 kultúrház, 3 templom, számos áruház és irodaház tervezését irányította: Tillai Ernő éppen ma ünnepli 95. születésnapját. E jeles alkalomból Karlovecz Ádám interjúját tesszük közzé, aki a rendkívül gazdag és szerteágazó pályafutás paneles kísérletezéseire fókuszál, írását pedig Tillai saját fotóanyagából válogatott fényképekkel illusztrálja.

Tillai Ernő 1927. március 3-án született Pécsett. Művészeti érdeklődése korán kialakult, eredetileg festőművésznek készült, majd rövid bölcsészhallgatói kitérő után a Műegyetem Építészmérnöki karán találta magát. Diplomát 1950-ben szerzett, a Mesteriskola legelső ciklusára 1953-ban nyert felvételt. Egyetemi éveit követően 5 évig dolgozott a KÖZTI-nél, eközben tanársegéd volt a BME Rajzi tanszékén. Fiatal éveiben – saját bevallása szerint – nagy hatással volt rá Weichinger Károly, Pogány Frigyes, Major Máté és Gádoros Lajos. Mesteriskolás munkái kapcsán többször is elismerést kapott kimagasló grafikai érzéke miatt. 1956-ban, mindössze 29 évesen, a Pécsi Tervező Vállalat igazgatója lett, 1961-ben már megkapta első Ybl-díját. Mindeközben új hobbijára, későbbi szenvedélyére is rátalált: a fényképezésre. Fotóival első magyarként érdemelte ki a „Fotóművészet Nemzetközi Szövetségének" Mesterfényképészi címét.

Tillai hosszú és szerteágazó munkásságának egyik fontos állomását jelentik az 1960-as és 1970-es években folytatott panelházas kísérletei. Az uniformizált tömbházak karakterének módosításával a személyesség, egyfajta humanizálási szándék megjelenését érhetjük tetten tervezői jellemrajzában. Egyes, kiemelt épületeinek kronologikus vizsgálatával kirajzolódik az a folyamat, ahogy a kötelező anyaghasználat Tillai számára egyre rugalmasabbá és kifejezőbbé válik, megteremtve a „pécsi panel" fogalmát. Kortársa, Kubinszky Mihály egy írásában a következőképpen foglalja össze a jelenséget: „Vélekedhetünk akárhogy a pécsi kezdeményezésről, elítélhetjük mint a tiszta szerkezet komolyságát megbontó feltűnéskeltést, s dicsérhetjük mint a monotóniát feloldó követendő kezdeményezést is. De mindenképpen elismerésre méltó az a névtelen törekvés, mely korunk legjellegzetesebb épületalakzatát, a gyártott betonelemes lakóházat építőművészi eszközökkel igyekszik hatásában felfokozni."¹

Napjainkban – a környezettudatosság térnyerésével és az élőmunka folyamatos drágulásával – sorra jelennek meg új építőanyagok, új gyártási technológiák vagy éppen már ismert épületszerkezetek alternatív felhasználási metódusai. Tillai panelházas kísérletei során mutatott egyedi gondolkodásmódja példaként szolgálhat jelen korunk építészei számára, amikor az adaptivitási képesség ismét határozott igényként jelenik meg. Tillai Ernővel az elmúlt hónapokban több interjút készítettem és ezek során arra a kérdésre próbáltam választ kapni, hogy ő miként fogadta ezt az új technológiát, hogyan tudta kifejezni tervezői szándékát és hogy akkori törekvései mennyiben relevánsak egy ma alkotó építész számára.²

Karlovecz Ádám: Hogyan kerültél a panelháztervezéssel kapcsolatba?

Tillai Ernő: 1956-ban már a PÉCSITERV-nél dolgoztam és egyben a forradalom alatt megalapított Munkástanács elnökhelyettese is voltam, amikor az igazgatónk lemondott. Az akkori párttagok felutaztak Pestre a minisztériumba azzal a céllal, hogy addig nem jönnek haza, ameddig a Tillait ki nem nevezik új igazgatónak. Így én lettem az igazgató, de hamar meguntam, két év után, ’58-ban már le is mondtam.

Ezután kiírtak egy pályázatot az állásomra a Népszabadság egész oldalas hirdetésével, amire 38-an jelentkeztek. Végül egy nagydarab fickó, Benedetti Tibor, a győri építőipari technikum kollégiumának korábbi igazgatója kapta meg az állást. Hogy úgy mondjam: szinte büntetésből rótta ki rám, mint leváltott igazgatóra, a paneles témát.

Budapesti kollégáim óva intettek a feladattól, én mégis elvállaltam. Molnár Péter az IPARTERV-ből azt mondta nekem: „Hülye vagy te, hogy ilyet elvállalsz, ebben semmi fantázia nincs. Legfeljebb azt tudod megcsinálni, ha úgy gondolkodsz, mint valaki egy pakli kártyával: hogy minden kártya azonos méretű, de a rajtuk lévő kép mind más és más. Tehát tudsz belevinni valami változatosságot, akkor van valami értelme."

KÁ: Az első pécsi panelházat is te tervezted?

TE: Nem. Az első pécsi panelházat – ami az Uránvárosi Rendelőintézettel szemben található – Budapesten, legbizalmasabb körökben, az ÁÉTV-ben tervezték az ’50-es években, 3 emeletes, 2 szekciós kiosztásban, elég jó, 4 m-es szobaszélességgel. Ezt követően bízták meg a Pécsi Tervezővállalatot, hogy készítsenek terveket, csak sokkal gazdaságosabban. Hozzám került a feladat, mint mondtam büntetésből, és én 4 emeletesre és 3 szekciósra növeltem az épületet, a nagyszoba szélességét pedig lecsökkentettem 3,60 m-re.

Ezen kívül még azt az apró, de nem közömbös dolgot csináltam, hogy önálló arculatot, nem pedig paneles karaktert igyekeztem a házaknak adni. A négyzetes homlokzati panelforma adott volt, de a panel közepén elhelyezett négyzetes ablak helyett aszimmetrikus pozíciójú franciaerkélyeket alkalmaztam, amik egymás fölött találhatók, a homlokzaton vertikális csíkokat, svungot képezve. Az épület végfalain a karaktert az ablakokat keretező álperspektivikus festés adja, ami azt mutatja, mintha mélysége lenne az ablakoknak.

KÁ: Mit szóltak a lakók ezekhez az újításokhoz?

TE: Nem volt semmi visszhangja ennek. Akkor még csak kiutalással lehetett lakást kapni; aki kapott itt lakást, örült az új lakásának, nem zavarta őket, hogy hogyan néz ki kívülről. A konyhát nem szerették, mert nagyon kicsi. Pedig erre párthatározat volt: azt mondták, hogy a szocializmusban mindenki közétkeztetésben fog részesülni, főzésre alkalmas konyhára nem lesz szükség, ezért minimál konyhát szabad csak tervezni. Ennek ellenére a lakosság egy része még disznót is vágott panellakásban: a fürdőkádban forgatták az állatot forró vízben. Tehát súlyos ellentmondás volt a gyakorlat és a szocialista ideák között.

KÁ: Mintegy 10 évvel később, a ’70-es évek elején épültek a pécsi Szalay András utcai tízemeletesek. Miért nevezték el a helyiek Pizsama-házaknak?

TE: A hosszhomlokzaton az egész épületen végigfutó vertikális kopolit üvegsávokat helyeztem el, amik napsütésben csillogtak-villogtak. A végfalon Zsolnay pirogránit díszítést alkalmaztam, amiknek a függőleges csíkozása miatt nevezték el Pizsama-házaknak. Itt is az volt a célom, hogy a paneles karakter helyett önálló arculatot adjak az épületnek.

Amikor az épületet felterjesztettük Nívódíjra, lejött a bizottság és a tagok egymást bökdösték az ujjukkal, hogy na látod, lehet ebből házat csinálni. Jánossy Gyurka – igen neves építész – amikor a mesteriskolásokkal itt járt Pécsett, másfél órán keresztül ült és tanulmányozta ezt a végfalat, annyira tetszett neki.

KÁ: Legkülönlegesebb paneles fejlesztésed az ellipszis formájú loggiapanel, amiért második Ybl-díjadat kaptad 1974-ben. Ennek mi a története?

TE: Na ennek krimibe illő előzménye van. Az általam – ezek szerint – elért paneles sikereket elirigyelte Erdélyi Zoltán fiatal építész [1931-2006]. Addig szorgalmazta a témát, ameddig Bálint János, akkori igazgató, elvette tőlem a paneleket és odaadta Zolinak, aki azzal az ambícióval állt neki a tervezésnek, hogy ő majd most megmutatja, hogy kell panelházat tervezni. A pécsi Kertváros első ütemének kétezer lakásos beruházási programját kellett neki megcsinálni. Egy héttel a beadási határidő előtt bemutatta a terveket a vállalati tervtanács előtt. Óriási botrány lett belőle, ugyanis ő kitalálta, hogy nagyvonalúan 5,40 x 5,40 méteres panelfödémeket fog alkalmazni. Igen ám, de az 5,40 x 5,40-es szobaméret az 28 m2, és az túl nagy volt. Hát akkor osszuk meg. De olyan meg már volt. Hát ezért érdemes volt a teljes rendszert megbolygatni? Úgyhogy azonnal elvették tőle a feladatot, az igazgatót pedig leváltották. Hozzám meg jöttek könyörögni, hogy Tillaikám, oldd meg ezt a feladatot:, egy hét alatt kétezer új lakás Kertvárosba, azt csinálsz, amit akarsz. Mondom: igen? Hát akkor lássunk neki.

És akkor a második feleségemmel, Gombár Klárával, Pálfi Miklósnéval és a műtermemmel nekiálltunk: új iskola, új óvoda, új áruház, minden nyavalya, én meg kitaláltam az ellipszis panelt. A lényeg az volt, hogy döntő alaprajzi változást nem hoztam létre, csak a homlokzatot módosítottam: a kisszobának üvegfalat adtam, amiből az következik, hogy hosszirányú elmozdulásra alkalmatlan. Kell a loggiánál egy olyan panel, ami kimerevíti a házat, ennek csináljunk egy elliptikus kivágást, és akkor mit kapunk? Buborék-buborék-csík-csík-buborék-buborék-csík-csík. Messze eltér a pötty-pötty-pötty-pötty, tehát a négyzet a négyzetben kiosztásától, a kelenföldi panelek monoton kinézetétől. Megépült ez is, a lakosság pedig elnevezte TV-panelnek. Jöttek a csodájára járni, még svéd építészek is utaztak Pécsre megnézni. Hát hogy lehet ilyet csinálni?

KÁ: Melyik panelházadat szeretik a legjobban a lakói?

TE: A panelházak alaprajzi kiosztását egészen a ’80-as évek végéig a minisztériumi túlszabályozottság határozta meg. Gyakorlatilag mindenre volt utasítás, a modulméretre, a keskeny kisszobára, a belmagasságra, a szűkös konyhára, az 1,20 m mély loggiára, mindenre. Ezektől nem térhettem el mindaddig, amíg az OTP meg nem bízott új panelházak tervezésével a pécsi Rózsadombra. Itt lehetett a nappali 4,50 m szélességű, 3 hálószobával, külön konyhával, külön étkezővel, kamrahelyiséggel. Nagyon jó minőségű lakások ezek. Csak mire ez megépült, addigra jött a rendszerváltás, és meghalt az egész paneles téma. Pedig akkor lehetett volna igazán jó panelépítészetet csinálni. Tehát ez mutatja, hogy a panel önmagában, mint eszköz, nagyon alkalmas lenne bárminek a megépítésére, csak bízni kell az építészben.

Karlovecz Ádám

BME Építőművészeti Doktori Iskola hallgatója



Hivatkozások: 

¹ Kubinszky Mihály: Gondolatok a pécsi panelházak tövében. Magyar Építőművészet, 1973/3, 62.

² Az interjúk 2021. szeptember 7-én és 2022. február 3-án készültek.



Szerk.: Nemes D. Nikolett