A Fiatal Műemlékvédők Egyesülete (FME) Borsod-Abaúj- Zemplén megyei kirándulása után ellátogatott néhány Tisza-menti településre, ahol ismét rejtett építészeti értékekre bukkant. Érintették Tiszaug, Tiszakürt és Tiszasas községeket, amelyek közül Tiszakürt volt a kiemelt célpont. Kecskeméti Norbert írása és a bőséges képanyag az olvasókat ebbe a Tisza melletti faluba kalauzolja el, bemutatva e különleges klímájú környezet gazdag épített és természeti örökségét.

Fő állomásunk a közel 1000 éves történelemmel bíró Tiszakürt volt, amelyet annak idején még Kinizsi Pál is birtokolt, ahol 25 értékesnek mondható épületre bukkantunk. A település nem volt ismeretlen az FME számára, hiszen korábban többször is jártunk a településen, de akkor csak futólag. Tulajdonképpen kijelenthetjük, hogy elvégeztük a település épített örökségi leltározását, hiszen egy közel 6 órás gyalogtúrának köszönhetően bejártuk a falut utcáról utcára. A Bolza grófok által alapított Arborétumáról híres településen gazdag polgári és népi emlékekre lettünk figyelmesek, valamint a szép református templomra, amely 1887-ben épült, ahova volt szerencsénk bejutni a felújítási munkáknak köszönhetően. A település főterén nemrégiben állították helyre a világháborús emlékművet is, amely önmagában is csodálatos szobrászati alkotás. Mondhatjuk, hogy Tiszakürt sok más településsel ellentétben még viszonylag jól őrzi egykori képét, arculatát, ami mellé társul a hagyományok őrzése és ápolása is.

 

 

Épített és természeti környezet – örökség a Tisza partján

Tiszakürt épített örökségi szemmel nézve viszonylag jó helyzetben van, hiszen a leltározásunk során nem egy országos jelentőségű építészeti értékre bukkantunk. Találtunk különböző kialakítású és más-más korban épült parasztházakat, valamint különböző formálású polgári épületeket. Sőt. Ritkaságszámba menő módon fennmaradt a település malomépülete, amely annak a kevés ipari emléknek a része, amelyet nem bontottak le Magyarországon. Érdemes megemlíteni a falu utcáinak és házainak elhelyezkedését. Tiszakürt sugaras utcahálózattal rendelkezik, házai pedig sok esetben rendszertelen elhelyezkedést mutatnak. Több kis átjáró út található az utcák között. A település központjában található a községháza, a kocsma, a vegyesbolt és egy közösségi ház, valamint a korábban már említett világháborús emlékmű. A tér jól mutatja a falu központ jellegét. A falu parasztházai tornáccal rendelkező vályogtégla épületek, amelyeknek többségét a mai napig nádtető fedi. Jellegzetessége az itteni házaknak a főhomlokzat vörös téglával való részbeni vagy teljes borítása, amelyre Tiszasason is láthatunk példát. Itt három, szinte egymás mellett álló, a szecesszió korában épült házat érdemes szemügyre venni, amelyek szépen példázzák a környék építészeti világát.

 

 

A módosabb épületek falazatai vegyes módon készültek, vagyis két sor vályogot két sor égetett tégla követett, ezzel a fal szilárdságát javították. A faluban tíz olyan korabeli, a legkorábbi faluképet őrző parasztházra bukkantunk, amelyeket a későbbi korok épületei váltottak fel. Szerencsés módon ezek szinte autentikus állapotban maradtak fenn. Ezen kívül egy ilyen jellegű, a település főútján található épület sajnos a megsemmisülés határán áll.

 

 

Megtaláltuk a település két nemesek által épített épületét, vagyis a Bolza-kastélyt és egy ismeretlen kúria épületét. A Bolza-kastély mára már átalakított formában látható, amelyben szociális otthon működik. A kastély egykori parkjából hozták létre az eredetileg 17 hektáron elterülő arborétumot, amely a folyamatos bővítéseknek köszönhetően nem kevesebb, mint 60 hektár lett és több száz növényfajtának ad otthont. Maga az arborétum létrehozása és későbbi bővítésének folyamata önmagában izgalmas történettel szolgál.

 

 

A Bolza-kastély elődje egy klasszicista stílusú kastély volt, amelyet később romantikus stílusban átépítettek és bővítettek. Tige Lajos császári és királyi kamarás 1860-as halála után Tige Mária grófnéra szállt a kastély, aki 1865-ban határozta el a bővítést és az új angol park létrehozását. Mária grófné időközben férjül ment gróf Bolza Péter császári és királyi hadnagyhoz. A kastély átalakítását Bolza Péter maga tervezte meg, aki mérnöki végzettséggel rendelkezett. Mária grófné a református egyháztól vásárolt további erdős-mocsaras területeket, amely a park létesítéséhez volt szükséges. A magas vételárral szerzett birtokon kívül a helyiek kialkudták, hogy a grófné vállalja el a templom egyszeri kimeszelését és a templom kerítésének elkészítését is, amely a későbbiekben meg is történt.

A park növényeinek telepítésében az erdélyi származású Tompa Mihály főkertész segédkezett. Az alapjaiban kialakított terület lehetőséget adott külhoni fajok telepítésére is, amelybe platánokat, hársakat, amerikai tölgyeket és fenyőfajokat ültettek el, de helyet kaptak az ország és Európa más vidékeiről származó növények is, mint például a nehézszagú boróka, a luc,- fekete-, erdei-, és jegenyefenyők. Bolza Pétertől fia, vagyis József örökölte a birtokot. A házasságból öt fiú látta meg a napvilágot, viszont csak kettő örökölhetett. József örökölte az anyai részt, vagyis a tiszakürti birtokot, míg Pál a szarvasi birtoktestet. Bolza Pál lett később a szarvasi arborétum megalapítója is, ahol a család szintén rendelkezett kastéllyal, amely a mai napig áll.

József gróf 1941-ig itt élt és gondoztatta a birtokot, amelyet a helyiek megszokásból egészen 1944 októberéig, az oroszok bejöveteléig ápoltak. Az oroszok tábort vertek a kastélyban és itt rendezték be főhadiszállásukat. A kastély berendezésének nagy részét eltüzelték, valamint számos fát kivágtak a parkból is. Szerencsére az évszázados famatuzsálemeket nem tudták kivágni, hiszen nem volt hozzá megfelelő műszaki felkészültségük. A kastélyból kilakoltatott Bolza-lányokat a helyi parasztok és egykori cselédeik fogadták be hajlékaikba. Az épület 1946-ban állami tulajdonba került. Az állam kezelésébe került arborétumot 1975-ben még 10 hektárral bővítették, ugyanis ekkor már felmerült az a terv, hogy az arborétumot 60 hektárosra bővítik. Majd a terület további 12 hektáros bővítése nem kis feladatot jelentett, hiszen az apró földek 148 magánszemély kezében voltak, amelyek 1988-ra kerültek végérvényesen az arborétum területéhez. Az arborétum 1971-ben kapott megyei védettséget, majd 1997-ben a Tiszakürti Arborétum nevet kapta, majd 2001-ben Országos Természetvédelmi Területté nyilvánították.

Végszó

Tiszakürt hangulatos kis falu, ahol barátságosak és vendégszeretők az emberek. Az Arborétum csodálatos természeti környezet, ahol a látogató nem csupán a friss, egészséges levegőt lélegezheti be, hanem kitisztulhatnak az ember gondolatai, vagyis pozitívan fel lehet töltődni. Tiszakürt és más Tisza-menti falvak igazi kikapcsolódást biztosítanak mind a természeti, mind az építészeti értékeket keresők számára. Akinek van ideje és lehetősége, keresse fel ezeket a településeket, hiszen kellemes élményekkel gazdagodhat.  

 

 

szöveg + fotó:

Kecskeméti Norbert
az FME Elnöke

A Tiszakürti Arborétum honlapja