Tíz állomás, 150 év építészete – a Balaton déli partjának vasúti épületei

Az egykori Déli Vaspályatársaság 1861-ben helyezte forgalomba a Buda-Nagykanizsa vonalat, amelynek típusépületei az osztrák Carl Schlimp tervei alapján épültek. Ritka, eredeti állapotban látható képviselőjük Balatonszentgyörgy vasútállomása.  

Az 1895-re elkészült, DV I. osztályú típusterv szerinti állomásépület 2016-ra teljes felújításon esett át. A Pálinkás Ferenc vezette tervezőcsapat a munkák előtt archív fotók és a meglévő szerkezetek kutatásával rekonstruálta az eredeti kialakítást, színeket, és berendezéseket.  

Nyolc évvel az átadása után az épület továbbra is kitűnő állapotban van. Hagyományos bisztrója mellett a váróterem sarkában közösségi könyvtár is működik.  

Siófok eredeti, közepes méretű épülete helyett 1904-ben a városközponthoz némileg közelebb épült új állomás. Az utcai homlokzat a második világháborúban elpusztult, díszes tornyait 1989-ben kapta vissza.  

A viszonylag jó állapotú belső tér is a 35 évvel ezelőtti teljes felújítás során nyerte el a mai formáját.

A Balaton idegenforgalmának növekedése az 1920-as évek végére újabb és fejlesztésekre sarkallta a vasutat. A bővített állomásépületek a kor állami beruházásaira jellemző historizáló stílusban épültek, köztük talán a legemblematikusabb, a balatonföldvári állomás felvételi épülete.

A korábban itt álló, ugyancsak roppant látványos felvételi épület helyén 1928-ban épült a mai látható épület, Neÿ Ákos tervei alapján, az akkor már Duna–Száva–Adria Vasút nevű társaság égisze alatt.  

A fonyódi Bélatelep a vasúttal egyidős üdülőhely. Az eredetileg itt álló 103-as számú őrház helyén szintén 1928-ban épült a pompás historizáló állomásépület, amelynek felső szintjein elhelyezett szolgálati lakás két szobája is a Balatonra néző teraszokat kapott.

Az épület legutóbb 2008-ban esett át felújításon. Bár szolgálat már nincs benne, az állapota ma is viszonylag jónak mondható. 1996 óta helyi védelem alatt áll.  

Zamárdi egyszerűbb kialakítású állomásépülete szintén a világháború előtt nyerte el a mai formáját. Különlegessége a tópart szemközti, északkeleti vidékére oly jellemző vörös homokkő homlokzat.  

A világháború után is rendületlenül folyt az állomások bővítése és átépítése, immár a korra jellemző későmodern építészettel. Zamárdi felső megállóhely épülete a társaihoz képest jóval elhanyagoltabb állapotú.

Az igényes, szintén az északi parti állomásokra hasonlító kő homlokzat mögött felújításra váró épület áll. A megálló utasforgalma viszonylag kicsi, a szolgálati lakás lakott.

Szántód állomás már némileg kevésbé fantáziadús, korabeli fővonali típusterv szerint nyerte el mai formáját 1971-re.

Fonyód állomás mai épülete 1986-ban készült el, Steffler Imre terve alapján. Itt már visszatért a magastető, a nyolcvanas évek jellegzetes sötétbarna betoncserepével fedve.

Az állomások történetének legújabb fejezete a 2022-ben meghirdetett, 13 állomásra kiterjedő felújítási program. Elsőként elkészült állomása a Balatonfenyvesen 1974-ben épült földszintes állomásépület teljes felújítása.

Az épület arculata a jövőben tervezett további állomás felújításokhoz irányt mutató, egységesnek szánt kialakítással épült.

Miközben az állomások története bő másfél évszázada íródik, a megközelítésükre szolgáló alauljáróké az 1970-es évek óta. Az eredetileg burkolatlan vasbeton falakkal készült létesítmények a 2020-as évekre egymás után kaptak díszes festést. Leglátványosabb képviselőjük a két éve elkészült fonyódi aluljáró.  

Siófokon egy visszafogottabb, víz alatti tematika készült, az előző, és következő helyszínekhez hasonlóan, szintén a TCH Tárnoki Művészeti Egyesület jóvoltából.  

Szántód állomáson a településről elnevezett, elképzelt tengeralattjáró belseje kelt életre. A festést az alkotók az első hazai (balatoni) búvárhajót megalkotó Udvary Ferenc és Meszlényi Pál emlékének szentelték.  

Balatonfenyves aluljárója a helyi látványosságokra fókuszál.