Tizenkét kőmíves 2.

Orgovány egy építészeti szelep volt, hogy igenis: nektek, fiatal érdeklődőknek, építészeknek legyen egy zarándokhelyetek, ahová el lehet menni, ami valami más – részlet a Varga Leventével folytatott beszélgetésből • Könyv DVD melléklettel.

A könyvben közreadott beszélgetések egy építészeti est-sorozat rendezvényein hangzottak el. Ez már a második ilyen széria volt: a 2005-ös előzmény után 2007-ben került rá sor. Összesen hat estén, két-két építész találkozott az érdeklődő publikummal. A kötet tartalmazza a 12 portréfilmet két DVD-n és a beszélgetések írott, szerkesztett változatát könyv formában.

Kiadó: TERC Kft.
Megjelenés: 2009
Oldalszám: 120 o.
Formátum: 160 × 280 mm
ára: 5900 Ft.
ISBN 978 963 9535 94 7

Részlet a Varga Leventével folytatott beszélgetésből
Győr, 2007. október 11.
Moderátor: Vargha Mihály, Csontos Györgyi, Csontos János 

VM: Ha már a hosszú időről volt szó, egy konkrétumot hadd kérdezzek Leventétől. Beszélnél-e róla, vagy Györgyi és János, mert elmentetek megnézni. Az orgoványi művelődési házra gondolok. Az számunkra, amikor egyetemre jártunk és művelődési épületekkel foglalkoztunk a Középület-tervezési Tanszéken, etalon volt. Később is előfordult, hogy átfogó cikket kellett írnom, és az MTI-ben jó fényképeket találtam róla. Azt hiszem, az a ház a magyar építészettörténetben fontos pont. Mondanátok erről valamit?

VL: Mire vagy kíváncsi?

VM: Például, hogy te mikor láttad ezt az épületet utoljára, voltál-e ott mostanában megnézni, és milyen emlékek vannak benned róla?

VL: Nagyon régen láttam, viszont az egyik tanítványom tavalyelőtt karácsonykor azzal lepett meg, hogy voltak Orgoványban, és lefotózták. Ez körülbelül az, ami látszik a felvételek második részén. Az orgoványi kultúrház történetéről annyit tudok mondani, hogy a tervezést és az építést tervpályázat előzte meg. Nem emlékszem a címére: bővíthető művelődési házak, vagy valami ilyesmi a hatvanas évek elején. Ezt a tervpályázatot közösen készítettük, és a mi pályázatunk volt a nyerő. Amikor Orgoványban kultúrházat akartak építeni, akkor az volt a szerencsénk, hogy egy volt évfolyamtársam egy kivitelező vállalatnál dolgozott főmérnökként. Neki jutott eszébe, hogy ha van egy nyertes terv, akkor meg lehetne a tervezőit kérni, hogy tervezzenek egy kultúrházat. Tehát igazából ez a tervpályázati tervnek az orgoványi változata, és lényegében ugyanabban a szellemben készült.

[...]

CSJ: Én bölcsész vagyok, kívülről közeledtem az építészet felé, és nekem ezeket a legendás épületeket valahogy meg kellett fogalmaznom, meg kellett közelítenem. Orgoványról két dolog jut eszembe. Egyrészt az, hogy rendszerhiba. Tehát, hogy abban a korban, abban a miliőben nem épülhetett volna meg a kádári szocialista rendszer logikája szerint. A másik ebből következik: nemcsak rendszerhiba, hanem szelep is. Amit például a rádiókabaréra mondtak. Szerintem ez egy építészeti szelep volt, hogy igenis: nektek, fiatal érdeklődőknek, építészeknek legyen egy zarándokhelyetek, ahová el lehet menni, ami valami más. Lehet, hogy ebben jócskán benne volt nemcsak a skandináv, a dán meg a finn építészet, hanem konkrétan az angol építészet hatása is - erről hosszasan beszélt Jurcsik Károly a filmben.Mielőtt Orgoványba mentünk volna, előrekésültem, hogy vajon milyen hatás fog érni három dimenzióban. [...] És akkor megérkeztünk Orgoványba, és láttuk ezeket a Györgyi által is említett hozzáépítéseket. Azt legalább lefilmeztük, ha már oktatófilm. Ha egyszer egy olyan sorozat készül, hogy Elrettentő építészeti példák Magyarországon, akkor legyen hozzá vágóképünk.