A magyarlapádi református templom műemléki rekonstrukciója – Tektum Arhitectura

Több korszak él remekül együtt a felújított magyarlapádi református templomban – a helyreállítás nemcsak az épületszerkezetek megerősítésére törekedett, hanem láthatóvá tette az ezeréves település templomának gazdag történeti rétegeit is. A végeredmény méltón őrzi a hagyományt, miközben a kortárs közösségi használatnak is megújult keretet teremt.

A kis Fehér megyei falu román kori templomának felújítását a közösségi használat valós igénye hívta életre. Magyarlapádot az 1030-as években említik először az okleveles források, és már az 1200-as években templomos hely volt, a budai káptalan birtoka. A templomnak több nagy építési szakasza volt, a románkori templomhajóhoz gótikus, ötszög záródású szentély épült a 15. században, a tatárjárást követően. Az addigi katolikus közösség és velük együtt a templom is reformátussá vált a 16. század folyamán, s az is maradt mind a mai napig. A kelet-nyugati tájolású templom nyugati homlokzata elé az 1860-as években épült fel a zömök torony. A 2020-as évekre a templom és környezete igen elöregedett állapotba került.

Az épület az erdélyi vidéki templomok jellegzetes alaprajzával és térszervezésével rendelkezik, méretét tekintve átlagos, a település és közösség méretéhez viszonyítva viszont figyelemreméltó. A templom a falu legfőbb ékessége, a felújítás célja az volt, hogy minél kevesebbet változtasson a műemléken, miközben történjen meg az épületszerkezetek állagmegóvása és az épület rendeltetésszerű használata ne ütközzön semmilyen akadályba.

Ez sikerült, az építész és a restaurátorok munkája nyomán a templom valósággal kivirágzott. Ezúttal ezt szó szerint lehet érteni, a feltárás ugyanis napvilágra hozott maradványokat a különböző periódusú belső falképekből. A református templomokra oly jellemző virágos motívumok felbukkannak a szintén restaurált mennyezeti kazettákon és a művészeti értékű bútorzaton is. A restaurálás során előkerült zöld szín, az úgynevezett „lapádi zöld" lett az egységesítő eleme a fa berendezési tárgyaknak, a karzatot és a padokat egyaránt erre a színre festették. Ezáltal a bútorzat markáns látványt visz az így kiteljesedő, gazdag belsőbe.

A festett kazettás mennyezet az 1700-as évek második felében került a templomtérbe, akárcsak a szószékkorona és a karzat. Utóbbi érdekessége, hogy rendelkezik egy saját bejárattal, a délkeleti ablakon keresztül, egy külső falépcsőn lehetett megközelíteni. Ezt az építészeti szempontból értéktelen, használhatatlan lépcsőt a felújítás során kicserélték egy visszafogott formanyelvű fémlépcsőre, amelyet a két támpillér közé helyeztek be. Az önhordó lépcső bármikor visszabontható.

A helyreállítási munkálatok 2021-ben kezdődtek, és egy évig tartottak. Szükség volt egyes épületszerkezetek stabilizálására, az alapokat és a tetőszerkezetet megerősítették, hogy az elbírja az új kerámiacserepek terhelését, amelyek a templomhajó és a szentély bádogfedését váltották fel. A templomhasználatot elősegítendő a tér temperálására is gondoltak: a korábban használt fémkályha helyett a padok infrafűtést kaptak.

A templomépület szerves egységet alkot a környezetével, a természeti tájjal és egy különleges építményegyüttessel, ezt az egységet a felújítás is tiszteletben tartotta. Maga a templom Magyarlapád házai között, a falu központjában, ősfákkal körülvett dombon emelkedik. Nyugatról székelykapun át közelíthető meg, a keleti irányból fedett lépcsőn lehet feljutni a faragott-festett tölgyfakapuhoz, melyet barokk toronysisak koronáz meg. A tölgyfakapu mellett a kerítéshez fedett-nyitott szakállszárító támaszkodik. Ez az egyszerű gerendavázas ácsszerkezet esős időben nyújt menedéket a gyülekezetnek a templomból kilépve, benne deszkapadokat helyeztek el. Ezek a faszerkezetek is megújultak, akárcsak a templom kapuja.

Szintén az együtteshez tartozik az udvarban felépített nádfedeles présház, amit a népi építészet eszköztárát használva újított fel a templom lelkésze a csapatával. Boltozatos pincéje felett egy kis kiállítóteret alakítottak ki.

Bemutatásra kerültek a kőpadlózatban a régészeti kutatás során feltárt korábbi, kisebb szentély alapjai, illetve a különböző építési korszakokból származó kőelemek: a középkori ablak- és ajtónyílások faragott kő keretei, a karzat-környéki reneszánsz kő elemek. Az építész, művészettörténész, régész és restaurátor együttműködéséből sikerült a legkülönbözőbb korszakok maradványait úgy bemutatni, hogy az nem kelt zavaros hatást, és remekül illeszkedik az intim, szinte népies belső térrel.

A felújtást vezető építész, Tóthfalusi Gábor visszafogottan, tartózkodó módon nyúlt az épülethez, megtartva (és egyes esetekben felszínre hozva) annak értékes elemeit, ami viszont cserére szorult, és gyengítette az összképet, az eltávolította. A mű értékeinek kibontakoztatása érdekében változtatások történtek, ezek minden esetben funkcionálisan megalapozottak voltak. Esztétikus megoldások születtek, amelyeknek köszönhetően régi és új tökéletes harmóniáját élvezhetjük.