/ MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek
Helyek

Tokió, a falusi metropolisz

1/31

Kilátás a végtelen városra. Fotó: Kovács Bence.

?>
Kilátás a végtelen városra. Fotó: Kovács Bence.
?>
A belváros makettje. Fotó Kovács Bence.
?>
A híres-nevezetes zebra Sibujában. Fotó Kovács Bence.
?>
Alkonyati élet Haradzsukuban. Fotó Kovács Bence.
?>
Az esti fényreklámok teljesen átalakítják a városképet. Fotó Kovács Bence.
?>
Magasházak Roppongiban. Fotó Kovács Bence.
?>
Utcakép egy főút mellett. Fotó: Kovács Bence.
?>
Buszpályaudvar Sibuja állomás előtt. Fotó Kovács Bence.
?>
Nihonbasi híd, az ország közepe (a nulla kilométerpont Japánban). Fotó Kovács Bence.
?>
Háromszintes út Roppongiban. Fotó Kovács Bence.
?>
Gyorsforgalmi út a város felett. Fotó Kovács Bence.
?>
A gyorsforgalmi utak alatt folyók, csatornák szűk, sötét, rossz szagú kanálisokká váltak.. Fotó Kovács Bence.
?>
A 7. számú városi út a Komatsu folyó felett. Fotó Kovács Bence.
?>
Lakóházak a külvárosban, az Oni folyó partján. Fotó Kovács Bence.
?>
A Sumida folyó partján. Fotó Kovács Bence.
?>
Kapszula-hotel. Fotó Kovács Bence.
?>
A hirdetések gyakran a teljes épületet elfedik – de nem kár érte... Fotó Kovács Bence.
?>
Utcakép egy főút mellett. Fotó: Kovács Bence.
?>
Utcakép a külvárosban. Fotó Kovács Bence.
?>
Lakóutca a belvárosban. Fotó Kovács Bence.
?>
Alul a bolt, felette a lakás. Fotó Kovács Bence.
?>
Kisvendéglő a hagyományos karakterű Nezu negyedben. Fotó Kovács Bence.
?>
Kagurazaka lejtője mentén boltok, éttermek, irodák sorakoznak. A keskeny utca a lakónegyedre nyílik.. Fotó Kovács Bence.
?>
Hagyományos lakóház bejárata. Fotó Kovács Bence.
?>
Lakóház Nezuban. Fotó Kovács Bence.
?>
Kagurazaka egyik mellékutcája. Fotó Kovács Bence.
?>
Utcakép a belváros egyik lakónegyedében. Fotó Kovács Bence.
?>
A belvárosban a telekosztás igen aprócska. Ez a ház az elegáns Omotesando negyed egyik belső utcájában áll. Fotó Kovács Bence.
?>
Lakóutca. Fotó Kovács Bence.
?>
Lakóutca. Fotó Kovács Bence.
?>
1/31

Kilátás a végtelen városra. Fotó: Kovács Bence.

Tokió, a falusi metropolisz
Helyek

Tokió, a falusi metropolisz

2010.09.23. 14:24

Cikkinfó

Szerzők:
Várhelyi Judit

Földrajzi hely:
Tokió, Japán

Vélemények:
6

Tokió egy érdekes, különleges metropolisz, bár szépnek talán nem mondható. Annak ellenére, hogy különböző természeti és történeti katasztrófák után többször is lehetőség lett volna a tudatos városrendezésre, a település mégis mindig organikusan, saját törvényei szerint épült újjá. Tokió történetét, kialakulását Várhelyi Judit foglalja össze dióhéjban.

Szeretném mindjárt az elején leszögezni, hogy Tokió nem szép város. Nincs benne semmi, ami az európai városokban szemet gyönyörködtető – se méltóságteljes sugárút, se tekergő, macskaköves utca, se intim sarok, se impozáns városi tér. Nincs harmonikus utcakép, jellegzetes történelmi stílus, vagy legalább építészeti egység. A város első, második és harmadik pillantásra is csúnya.

 

Kilátás a végtelen városra. Fotó: Kovács Bence.
1/31
Kilátás a végtelen városra. Fotó: Kovács Bence.

A belváros makettje. Fotó Kovács Bence.
2/31
A belváros makettje. Fotó Kovács Bence.

A híres-nevezetes zebra Sibujában. Fotó Kovács Bence.
3/31
A híres-nevezetes zebra Sibujában. Fotó Kovács Bence.

 

 

Mégis, az első benyomások ellenére lassan, szinte észrevétlenül megszeretjük a várost. Ami ugyan nem szép, viszont izgalmas – és elsősorban nem azért izgalmas, mert egzotikus, hanem mert mindig újabb és újabb paradoxonokat vet fel, melyek nyugtalanítják a képzeletet. A város kaotikus, de mégis olajozottan működik, az éjjel-nappal nyüzsgő metropolisz egyúttal falusi életet él és a házak, utcák rendezetlen, szürke masszájából néha elővillan a japán szépségideál minden részletre kiterjedő gondossága. A látszólagos ellentétek feloldásához érdemes megismerkedni Tokió kialakulásának történetével.

Edo(eredetileg így hívták Tokiót) 1603-ban lett az ország központja, amikor a Tokugava család megszerezte a politikai hatalmat. Hivatalosan ugyan a császárváros, Kiotó maradt a főváros, de valódi hatalommal már nem bírt. Edo gyors fejlődésnek indult, és alig 150 év alatt, a XVIII. század közepére, egymillió lakosával a világ legnagyobb városa lett.

 

Alkonyati élet Haradzsukuban. Fotó Kovács Bence.
4/31
Alkonyati élet Haradzsukuban. Fotó Kovács Bence.

Az esti fényreklámok teljesen átalakítják a városképet. Fotó Kovács Bence.
5/31
Az esti fényreklámok teljesen átalakítják a városképet. Fotó Kovács Bence.

Magasházak Roppongiban. Fotó Kovács Bence.
6/31
Magasházak Roppongiban. Fotó Kovács Bence.

 

 

A mai császári palota helyén állt az ország katonai/politikai vezetője, a sógun vára. Edo térképét tanulmányozva jól látszik, ahogy a magas várat spirál alakban veszik körül az utak és a csatornák. Legbelül, a dombokon a hűséges földesurak kaptak telket, míg kijjebb, a lapos részen, a tenger felé, a közemberek kapukkal felosztott negyedei helyezkedtek el. A sógunt nem magas városfalak őrizték, hanem maga a város szerkezete. Ha az egyes negyedeken belül útvesztők alakultak ki, azok is csak a védelmet szolgálták. A város láthatatlan, spirituális védelméről pedig a feng shui elvei szerint tervezett kiosztás és a templomok, szentélyek hálózata gondoskodott.

A fizikai és spirituális védelem közel háromszáz évig jól szolgálta a várost, de a XIX. század közepén kitört polgárháborúban a császárt támogató csapatok mégis elfoglalták azt. A fiatal uralkodó Kiotóból Edoba költözött, ezzel formálisan is fővárossá avatva azt. Ezzel egy időben a város neve is megváltozott, a rossz ómenű Edóból Tokió, vagyis “keleti főváros" lett. Az addig magába forduló, zárt ország ettől kezdve fokozatosan megnyílt a nyugati világ felé, és Tokió igyekezett minél előnyösebb benyomást kelteni. Új, európai stílusú kormányzati negyed épült, majd vasútállomás, egyetem, nemzeti múzeum. A császári palota környékét kivéve azonban a város átfogó koncepció nélkül növekedett, megőrizve korábbi zsúfoltságát és karakterét.

 

Utcakép egy főút mellett. Fotó: Kovács Bence.
7/31
Utcakép egy főút mellett. Fotó: Kovács Bence.

Buszpályaudvar Sibuja állomás előtt. Fotó Kovács Bence.
8/31
Buszpályaudvar Sibuja állomás előtt. Fotó Kovács Bence.

Nihonbasi híd, az ország közepe (a nulla kilométerpont Japánban). Fotó Kovács Bence.
9/31
Nihonbasi híd, az ország közepe (a nulla kilométerpont Japánban). Fotó Kovács Bence.

 

 

A huszadik század során a várostervezők többször is esélyt kaptak a városszerkezet átalakítására, mivel Tokió mind az 1923-as földrengés után, mind pedig a II. világháborúban, az amerikai szőnyegbombázások alatt porig égett. Ötletekben nem is volt hiány, de mire a nagyszabású tervek elkészültek, a város már spontán újjáépült.  A legismertebb terv (ami szintén nem valósult meg) Kenzo Tange híres fejlesztési koncepciója, az ún. “Tokyo Plan 1960", ami az öbölre települt volna.

Az 1964-es olimpiára készülve épült meg a várost behálózó gyorsforgalmi utak rendszere. Az erőletett ütemű fejlesztés a legegyszerűbb megoldásokat kereste, így az utak a Tokiót behálózó folyók és csatornák helyére vagy fölé épültek, tönkretéve ezzel a város karakterét meghatározó hangulatos lagúnarendszert.

Japán gyors gazdasági fejlődése nyomán a nyolcvanas évekre a tokiói telekárak irreálisan megemelkedtek - ekkor lehetett olyan híreket olvasni, hogy a tokiói üzleti negyed áráért egész Kaliforniát meg lehetne venni. Az ingatlanadó rendszere pedig folyamatos fejlesztésre kényszerítette a tulajdonosokat, így az épületek várható élettartama átlagosan 20 évre csökkent. Mivel a csillagászati árú telkekhez viszonyítva az építés költsége elenyésző volt, sorra születtek az építészeti újságok kedvelt, extravagáns épületei.  Az ingatlanspekulációs buborék a kilencvenes évek elején kipukkadt, de az azt követő recesszió csak rövid időre állította meg a város fejlődését.

 

Háromszintes út Roppongiban. Fotó Kovács Bence.
10/31
Háromszintes út Roppongiban. Fotó Kovács Bence.

Gyorsforgalmi út a város felett. Fotó Kovács Bence.
11/31
Gyorsforgalmi út a város felett. Fotó Kovács Bence.

A gyorsforgalmi utak alatt folyók, csatornák szűk, sötét, rossz szagú kanálisokká váltak.. Fotó Kovács Bence.
12/31
A gyorsforgalmi utak alatt folyók, csatornák szűk, sötét, rossz szagú kanálisokká váltak.. Fotó Kovács Bence.

 

 

Az elmúlt évtizedben ismét átalakult a városkép. Korábban a rendszeres földrengések miatt a magasházak építése nehézkes és költséges volt, de a technológia fejlődésével mára már általánossá vált. Roppongi környéke  jó példa a tokiói ingatlanfejlesztés dinamikájára, hiszen itt alig tíz év leforgása alatt sikerült egy elhanyagolt, rossz hírű negyedből divatos, irodákat, üzleteket és lakónegyedeket egyaránt tartalmazó városrészt kialakítani.

Tokió lakossága az idén meghaladta a 13 milliót, de tulajdonképpen helyesebb a vele gyakorlatilag összeépült Jokohama, Csiba és más városokkal együtt mintegy 30 milliós agglomerációról beszélni.

Tokió központja elvileg a császári palota lenne, de az tulajdonképpen üres, nem része a városnak, hiszen sem belépni, sem fölérepülni nem lehet, sőt még a metrók is elkerülik a föld alatt. Valaha itt egy vár magasodott a város fölé, de már csak egy-két jelentéktelen őrtorony maradt belőle. Egyszerűbb inkább úgy gondolkozni, hogy minden, ami a Jamanote körvasúton belül van, az belvárosnak számít, vagy pontosabban a nagyobb állomások köré szerveződő városközpontok hálózatának.

 

A 7. számú városi út a Komatsu folyó felett. Fotó Kovács Bence.
13/31
A 7. számú városi út a Komatsu folyó felett. Fotó Kovács Bence.

Lakóházak a külvárosban, az Oni folyó partján. Fotó Kovács Bence.
14/31
Lakóházak a külvárosban, az Oni folyó partján. Fotó Kovács Bence.

A Sumida folyó partján. Fotó Kovács Bence.
15/31
A Sumida folyó partján. Fotó Kovács Bence.

Kapszula-hotel. Fotó Kovács Bence.
16/31
Kapszula-hotel. Fotó Kovács Bence.

A hirdetések gyakran a teljes épületet elfedik – de nem kár érte... Fotó Kovács Bence.
17/31
A hirdetések gyakran a teljes épületet elfedik – de nem kár érte... Fotó Kovács Bence.

Utcakép egy főút mellett. Fotó: Kovács Bence.
18/31
Utcakép egy főút mellett. Fotó: Kovács Bence.

Utcakép a külvárosban. Fotó Kovács Bence.
19/31
Utcakép a külvárosban. Fotó Kovács Bence.

Lakóutca a belvárosban. Fotó Kovács Bence.
20/31
Lakóutca a belvárosban. Fotó Kovács Bence.

Alul a bolt, felette a lakás. Fotó Kovács Bence.
21/31
Alul a bolt, felette a lakás. Fotó Kovács Bence.

Kisvendéglő a hagyományos karakterű Nezu negyedben. Fotó Kovács Bence.
22/31
Kisvendéglő a hagyományos karakterű Nezu negyedben. Fotó Kovács Bence.

Kagurazaka lejtője mentén boltok, éttermek, irodák sorakoznak. A keskeny utca a lakónegyedre nyílik.. Fotó Kovács Bence.
23/31
Kagurazaka lejtője mentén boltok, éttermek, irodák sorakoznak. A keskeny utca a lakónegyedre nyílik.. Fotó Kovács Bence.

Hagyományos lakóház bejárata. Fotó Kovács Bence.
24/31
Hagyományos lakóház bejárata. Fotó Kovács Bence.

Lakóház Nezuban. Fotó Kovács Bence.
25/31
Lakóház Nezuban. Fotó Kovács Bence.

Kagurazaka egyik mellékutcája. Fotó Kovács Bence.
26/31
Kagurazaka egyik mellékutcája. Fotó Kovács Bence.

Utcakép a belváros egyik lakónegyedében. Fotó Kovács Bence.
27/31
Utcakép a belváros egyik lakónegyedében. Fotó Kovács Bence.

A belvárosban a telekosztás igen aprócska. Ez a ház az elegáns Omotesando negyed egyik belső utcájában áll. Fotó Kovács Bence.
28/31
A belvárosban a telekosztás igen aprócska. Ez a ház az elegáns Omotesando negyed egyik belső utcájában áll. Fotó Kovács Bence.

Lakóutca. Fotó Kovács Bence.
29/31
Lakóutca. Fotó Kovács Bence.

Lakóutca. Fotó Kovács Bence.
30/31
Lakóutca. Fotó Kovács Bence.

 

 

A város mai szerkezetét is a metró- és vasúthálózat rajzolja ki - ami persze a már korábban kialakult szerkezetre telepedett rá. Ahol sokan járnak - vagyis általában a nagyobb állomások környéke - az spontán, különösebb tervezés nélkül, de a használat szigorú logikája szerint fejlődik.

A világváros azonban csak az állomások és a főutak mentén létezik - a város jelentős része emberi léptékű és szinte falusi életet él. Az asszonyok biciklivel közlekednek a pékség, a gyümölcsárus, az óvoda és a bankfiók között. A szűk utcák labirintusába gépkocsi aligha merészkedik, de idegen se igen, így nyugodtan kint lehet tartani a macskát, a kerékpárt, a virágokat, a száradó ruhát, de sokszor még a mosógépet is. A nyugdíjasok és a kisgyermekes anyák kiülnek napozni a helyi templom kertjébe, ahonnan a védőszellem, a kami évente egyszer, a lakosok vállán cipelt szentélyben, bejárja néhány utcára kiterjedő birodalmát. A fesztivált utcabál zárja, ahol egy szál kabátban és ágyékkötőben, kapatosan mulat együtt a szomszédság.

Edo szelleme nem tűnt el, csak visszaszorult a mellékutcákba.

Várhelyi Judit


Források:
Tokyo Form and Spirit kiállítási katalógus
Tokyo: Urban Growth and Planning 1868-1988 (Tokyo metropolitan University)
Process Architecture
Fényképek a Meiji-kori Tokióról:
http://pinktentacle.com/2009/10/animated-stereoviews-of-old-japan/
http://oldphotosjapan.com/en/location/Tokyo


 

 

Vélemények (6)
cifka
2010.10.04.
18:06

El kell ismernem a "ku" pl: Bunkyo-ku  inkább jelent kerületett mint várost bár sokszor a japánok is inkább a city szót használják mint a district szót ebben a kontextusban.

Arról lehet valamit tudni, miért és hogyan alakult ki a városban nagyon sok helyen egy külső magas házakból álló peremen belül egy általad is leírt "falusiasan" idilli 2-3 szintes házakból álló rész? Hogyan tudták elérni, hogy a magas telekárak és telek spekuláció ellenére ez a fajta "egészséges" rendszer megmarad és nem falta fel a tömböket és a várost a sok óriás ház ?

vjudit
2010.10.05.
07:02

@cifka: vjudit

A japánok, ha angolul írnak, valóban gyakran használják a "city" (város) szót a kerület helyett. Nem tudom, miért - valószínűleg a kerület önálló identitását szeretnék hangsúlyozni.

Sajnos, a falusias jelleg némileg csökkent, de azért még szerencsére létezik. A telekárak is estek, ez valószínűleg segít.

Két magyarázatot tudok felajánlani. A tömbök belsejében kicsik a telkek és keskenyek az utcák, ami meghatározza a maximális beépítést. A másik ok, hogy minél magasabb egy ház, annál drágább a szerkezet, amit a földrengések miatt használni kell.

WérGidA
2010.10.05.
08:15

@cifka: Érdekes, pont erről szól a Velencében a Japán Pavilon egyik kiállítása a Void Metabolism, amely az Atelier Bow Wow-t felesben jegyző Yoshihari Tsukemoto video-installációja. Három típushelyzetet különít el a természetesen zajló tokiói metabolizmusban, ezek egyike az amiről Te is írsz. Az ő okfejtésében a tűzvészek illetve a szélesített útszabályozás egyszerre vezet ehhez a városi patternhez. A szélesedő utak okán megemelkedik a tömböket határoló peremtelkek ára, ami - együtt a tűzvédelmi előírások szigorodásával, ugyanis a belsők gyakran leégtek az elmúlt százötven év során - oda vezet, hogy kialakul egy nagyvárosias tűzgátló fal ezen területek körül. Mivel belül nincsenek széles feltáró utak, mód sincs nagyobbat építeni, ez viszont konzerválja az erederti beépítést. Ezt ő urban village-nek nevezi. Van még két típus-helyzet, de az most nem tartozik ide:)).    

Kovács Bence
2010.10.06.
00:14

@WérGidA: A Tsukamotó által emlegetett mechanizmus teljesen logikus, és a lassú, fokozatos átalakulást elég hatékonyan meg is akadályozza. Ám tőkeerős developerek meg tudják venni az egész tömböt és együtt fejleszteni, ekkor ez nem probléma. Nem egyszerű dolog ugyan az összes telket megvásárolni, de kellő türelemmel megoldható. Mégis, amíg a telekárak a csillagos égben voltak, ez csak ritkán történt meg, ám az áraknak a 90-es évek elején bekövetkezett összeomlásával egyre gyakoribbá vált az ilyen "robbanásszerű" átalakítás (Judit egyik korábbi cikkében említett Roppongi is jó példa erre). Mivel a Tokyóból való kiköltözés tendenciája (részben a fokozódó távolságok, részben pedig az egyre alacsonyabb belső kerületi telekárak miatt) megfordulóban van, egyre több ilyen átépítés várható. Bizonyos helyeken és megfelelő határok között ez nem feltétlen káros, de félő, hogy az évek során egyre csökken az ilyen "falusias" belső kerületek száma. Nagy kár lenne, ha eltűnne, mert ezzel Tokyó karaktere is tovább kopna.

cifka
2010.09.29.
14:37

"Tokió központja elvileg a császári palota lenne, de az tulajdonképpen üres, nem része a városnak, hiszen sem belépni, sem fölérepülni nem lehet, sőt még a metrók is elkerülik a föld alatt."

Ez a megállapítás csak részben álja meg a helyét mivel kétségtelen , hogy fölé repülni nem lehet és a földalatti közlekedési hálózat is "kikerüli"de nem üres és belépni is bármikor be lehet a császári palota területére. Az emberek elöl csak a császári rezidencia szigorúan vett "belső részei" vannak elzárva.

Bár az kétségtelen, hogy a területet körülvevő vizes árok mind építészetileg mind urbanisztikailag egyfajta falat alkot , így a központi helyzete ellenére nem központja a városnak, már ha nyugati értelemben  véve Tokyonak van központja, hiszen a "város" 23 kisebb város összenövése. Ezért mint egy egység nem rendelkezik központtal hanem minden egyes "negyed" belső területe egy gócpont. Talán éppen ez adja Tokyonak azt a fajta élhető "városi"-"falusi" jelleget ami miatt egyetlen más nagyvárosra sem hasonlít.

 

vjudit
2010.09.30.
06:23

@cifka: Elismerem, valóban van egy kis költői túlzás a mondatban, hiszen a palota kert egy része valóban látogatható - ingyen, de egy ellenőrzőponton áthaladva. Ennek ellenére, a falak, az őrök és a vizesárkok gátolják, hogy a palota a város mindennapi életének része legyen. Egy időben spirituális központnak lehetett tekinteni, de ma már nem hiszem, hogy tokió lakói számára az lenne.

A félreértések elkerülése végett talán érdemes megjegyezni, hogy a Tokiót alkotó 23 kerület soha nem volt 23 külön város. De valóban mindnek van saját önkormányzata - hasonlóan Budapesthez - és angolul gyakran fordítják "városnak" a japán "ku" szót, ami inkább kerületet jelent.

Új hozzászólás
Helyek/Városépítészet

WEKERLETELEP // Egy hely + Építészfórum

2020.10.28. 14:46
00:06:33

Lakótelep csak éppen másképp! A Wekerletelep minden túlzás nélkül a hazai építészettörténet egyik legfontosabb és legkiemelkedőbb állomása. Egy olyan kor ma is élő és működő hagyatéka, amikor az állam még kötelességének tartotta, hogy polgárai lakhatásásról méltó módon gondoskodjon. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozata ezúttal a Kós Károly térre és környékére kalauzol minket. / A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja. /

 

 

Lakótelep csak éppen másképp! A Wekerletelep minden túlzás nélkül a hazai építészettörténet egyik legfontosabb és legkiemelkedőbb állomása. Egy olyan kor ma is élő és működő hagyatéka, amikor az állam még kötelességének tartotta, hogy polgárai lakhatásásról méltó módon gondoskodjon. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozata ezúttal a Kós Károly térre és környékére kalauzol minket. / A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja. /

 

 

Épületek/Irodaépület

VISION TOWERS IRODAHÁZ // Egy hely + Építészfórum

2020.10.14. 15:17
00:03:53

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk