Tomay Tamásnak

Hétvégén érkezett a hír: hazánk egyik legeredetibb kortárs tervezője, többek között Ybl-, Príma és Pro Architectura díjjal kitüntetett építésze, "az időn kívül álló" Tomay Tamás elment közülünk. Az Építészfórum több írással fog tisztelegni a neves alkotó előtt, legelőször Golda János építész sorait közvetítve emlékezünk meg róla.

Tomay Tamásnak

Káptalanfüredi nyaralójuk keskeny teraszán beszélgetünk a tomboló délelőtti kánikulában – a ház-szélességű vászon árnyékoló mélyen a szemhatár alá van engedve, csak lefelé látunk ki alóla. Előttünk a meredeken teraszozó üdülő-kertek és a ponyva árnyékvető éle közti keskeny résben, a távoli vízfelület vízszintes végtelenjének türkisz-zöldjén fehér vitorlások billegnek.

Az egész ház nagyon kompakt és nagyon a Balaton látványáról szól. Szemben 30-as évekbeli előképe szimmetrikusabb – az ő szavaival figurálisabb – ez viszont tele van titokkal és váratlan fordulattal. A hátsó hálószoba étkezőre néző belső ablakából például egybelátni a nappali dupla légterét, előtte a teraszt és messze a vízpartot. A Zerge-lépcső felőli oldalhomlokzatra kivetülő megmagyarázhatatlanul kedves esetlegesség pedig sokkal több funkcionalizmusnál. Konzervatívnak mondja magát, mert nincs kedve túllépni az építészet hagyományos eszköztárán.

Mégis minden épülete újszerűnek hat és nem öregszik. ’A belső mindig a használót szolgálja, a külső látvány viszont közügy’ – mondja nevetve. Általában a ’szép’-ről beszélgetünk, amit mindig szembeállít az ’érdekessel’. Az érdekes könnyen kiismerhető, ezért előbb-utóbb unalmassá válik, a szép megunhatatlanul összetett és titokzatos. A szép mindig új arcát mutatja és szabaddá tesz.

Tomay Tamás ezt a fölösleget, többletet, ezt a belső szabadságot kereste minden tervében és házában.

2021. 01. 10.

Golda János