Topológia, matek, építészet: bonyolult térbeli szövet logikus építése - In Vitro, Debrecen

Ünnepelnek a hétvégén a százéves Debreceni Egyetemen, szombaton hivatalosan is átadják a Központi In Vitro Diagnosztikai Tömböt. A Kovács Péter DLA és Lengyel István vezető tervező építészek irányításával, pályázaton elnyert megbízás keretében készült új egyetemi épületet egy háromszög alakú telekre, a város lakói által értékén alul kezelt  Elméleti Tömb közvetlen szomszédságába, a Nagyerdő pavilonos világához is illeszkedően, sokféle szigorú előírásnak, bonyolult funkcionális kapcsolatok szerint kellett kitalálni. Bujnovszky Tamás és Oláh Tibor képei is segítenek most elképzelni, hogy milyen lett ez a komplex térbeli szövet.

Két építészeti korszak határán:
1911. dec. 01-én gróf Zichy János kultuszminiszter törvényjavaslatot terjesztett az országgyűlés elé, melynek értelmében a Főváros és Kolozsvár után két új egyetem létesül Magyarországon,- Debrecenben és Pozsonyban. Első Ferenz József (a mi viszonylatunkban Magyarország apostoli királya) az erre vonatkozó törvényt 1912. július 07.-én írta alá.

 

 

Végül az országgyűlés döntése alapján a törvény szövegezése így kezdődött: „Debrecenben és  Pozsonyban, fokozatos fejlesztés mellett, tanszabadsággal felruházott magyar királyi Tudományegyetem állíttatik  fel." Az építéshez  1912. évtől kezdve tíz évig évente kétmillió korona átalányösszeg lett előirányozva. A Debreceni Egyetem tehát 100 éves centenáriumát ünnepli.  Elmondható, hogy ez a tág intervallum három nagy építési korszakra bontható.

Az első korszak terveit Korb Flóris Nándor műépítész tb. műegyetemi nyilv. rendes tanár és irodája készítette. Nem véletlen, hogy Korb Flórist bízták meg a tervezés irányításával, hiszen részben, vagy teljesen nevéhez köthetők klinikai épületek Pesten, Szegeden és Kolozsváron, valamint egyetemi könyvtár Kolozsváron, illetve fővárosi gimnáziumok épületei és a Zeneakadémia épülete is. A terv öt részre volt osztható: I.- az orvosi kari telep, II.- központi épület, könyvtár, és természettudományi intézetek, III.-botanikus kert üvegházzal, IV.-tanári villa-lakások, V.- ifjúsági sporttelep. A debreceni egyetemi épületek  kivitelezése 1914 tavaszán elkezdődött. 1918-ban átadták az orvosi karhoz tartozó Felvételi Épületet, majd már gróf Klébersberg Kúnó vallás- és közoktatásügyi miniszter fennhatósága alatt 1923 és 1926 között befejeződött a karhoz tartozó építkezés. Az egyetem központi épülete az építész 1930-ban bekövetkezett halála után, 1932-ben készült el. Ez az épület egészen a közelmúltig a város legnagyobb „palotája" volt.

 

 

A második korszak az 1960-as évek végén kezdődött, amikor az egyetemi fejlesztések majd minden esetben Mikolás Tibor építész nevéhez kapcsolhatók. A legjelentősebb az 1969-ben épült Kémiai épület, valamint az 1973 –ban elkészült Elméleti Tömb.

A harmadik korszak épületei 2000 és 2010 között EU-s pályázati csomagokhoz köthetők, a Nemzeti Fejlesztési Terv I. és II. üteméhez igazodva.

 

 

Az In-Vitro Diagnosztikai Tömb épülete az első két építési korszak, egyben két építészeti korszak határán települt, egy háromszög alaprajzú építési helyen, a tízemeletes Elméleti Tömb közelségben. Bár az új épületnek a Korb-féle nagyerdei tölgyes pavilonos, jellemezően háromszintes épületeihez nem csak morfológiai értelemben kellett átmenetet teremtenie, a Mikolás Tibor által tervezett Elméleti Tömbhöz – annak közelsége miatt - sokkal erősebb kapcsolatot kellett létesítenie. A debreceni köztudat számára az Elméleti Tömb megítélése sajnos a panelházas építési korszak képletrendszerével mosódott össze, holott az szerkezetében, szerkesztésében, és mikro-architektúrájában is teljesen más. A számunkra egyértelműen megjelenő és ismét felfedezendő értékeket Bujnovszky Tamás fotográfus optikáján keresztül is szeretnénk megmutatni.

 

 

Az In-Vitro Diagnosztikai Tömb szerkesztését a programból adódó egyszerű racionális elvek határozták meg: a két nagy laboregység a háromszög két oldalán lévő szárnyakat alkotja, s az így létrejövő, „V" alakú térfalak között nyílik meg a klinika főbejárata.

Az előcsarnok mint köztes tér:
A gyalogos bejárat a fő megközelítési irányok csomópontjában van. Az előcsarnok, mint köztes tér nem csak vizuálisan kapcsolódik a külső térhez, hanem a külső és belső terek közötti átmenetet növényzete és klímája révén is közvetíti. Ezt a teret ugyanis csak temperált térként működtetjük, mivel az üvegfalakon és üvegtetőkön keresztül - a hideg időszakok kivételével - a külső térrel összenyitható. Ezért az előcsarnok egyben energiatudatos tervezési szempontok szerinti előtérként is működik, a homlokzati felületek majdnem felét védve.

 

 

A forgalmi rendszerekből következő logikus térbeli elrendezés:
A nagy hallgatói forgalmú oktatási-, illetve a betegforgalmú területek a földszinten vannak, a kisebb forgalmú, vagy nagyobb kontrollt igénylő területek ezek fölött vagy alatt találhatók. A vertikális elrendezés a következő:

• III. emelet: SZOK (Személyre szabott Orvoslási Központ)
• II. emelet: KBMPI, MBI igazgatás
• I. emelet: KBMPI, MBI rutin diagnosztika
• Földszint: Előcsarnok, porta, büfé, betegbemutató, gyakorlólaborok, ambulancia
• Mélyföldszint: raktárak, hulladéktárolók, csőposta központ, gépészet

 

 

A másik szempont a két fő funkció, az általános klinikai és a mikrobiológia szervezeti egységek elkülönítése (déli és északnyugati szárny), valamint az egyes technológiai területeken mozgó személyek illetékessége, a terület tisztasági és biztonsági fokozata volt. Azért, hogy a labor területeken keresztül illetéktelen mozgás ne történjen, azokon belül a mozgás a fekete útvonaltól a fehér, a BSL-2 fokozattól a BSL-3 fokozat felé történik, és a zsilipelt laborokat mindig a közlekedők végein helyeztük el. Általánosan a laborszárnyak feltárása az előcsarnok hídrendszerén keresztül történik, a belső technológiai megközelítést pedig a „V" szárainak találkozásánál elhelyezett lépcső és lift biztosítja. A funkciók elhelyezését térbeli szövetként értelmeztük.

Kovács Péter DLA és Lengyel István
építészek

---

DEBRECENI EGYETEM ORVOS ÉS EGÉSZSÉGTUDOMÁNYI CENTRUM KÖZPONTI IN –VITRO DIAGNOSZTIKAI TÖMB
Debrecen, Nagyerdei Krt. 98.
vezető tervezők: Kovács Péter DLA, Lengyel István
építész munkatársak: Barabás Lajos, Bartha Tibor, Ferenczi Ottó, Kazamér György, Kecskés István, Molnár Éva
statikus tervező: Dezső Zsigmond
épületgépészet: Hámori Sándor, Nagy Imre        
elektromos tervező: Nagy Zsolt        
gyengeáram: Kiss Gábor        
környezetrendezés: Sándor Tamás        
tűzvédelem: Herperger Sándor    
orvostechnológia: Ifkó Iván        
labortechnológia: Komló Zsuzsanna    
akadálymentesítés: Babits Bernadett    
akusztika: Józsa Gusztáv
szigetelés tervek: Higi Balázs
kivitelező: Magyar Építő Zrt. - HUNÉP Zrt.
megépülés éve: 2011
összes nettó terület: 6257,44 m²
fotó: Bujnovszky Tamás és Oláh Tibor

 

 

Kapcsolódó oldalak:

Építés közben – In Vitro Diagnosztikai Tömb, Debrecen 

Debreceni egészségközpont – pályázati eredmény

Debreceni egészségközpont