Tradicionális népi lakóépületek ökologikus szemléletű felújítása

A tradicionális népi lakóépületek szinte valamennyi fenntarthatósági elvnek megfelelnek, így életben tartásuk, mai igényeket kielégítő korszerűsítésük aktuális feladat. Lányi Erzsébet dr. írása

Az ökologikus szemlélet
A környezeti válságjelenségek (energia- és hulladék problémák, levegő-, víz- és talajszennyezés, klímaváltozás, társadalmi krízishelyzetek, stb.) és okaik sajnos már számunkra is jól ismertek. Az egész világon jelenlévő amerikai-európai termelési mód és civilizációs modell korlátlan működtetésének tarthatatlanságára, mint ismeretes, először a Római Klub 1972-ben közzétett, „A növekedés határai" című jelentése mutatott rá. Az erőforrások kiaknázásának és a természet elszennyezésének az ütemét tekintve a jelentés az élővilág és benne az ember pusztulásával számolt néhány évtizeden belül.

Bár akkoriban a prognózist sok kritika érte, a problémakör súlyosságának fokozatos felismerése egy nemzetközi bizottság létrehozását eredményezte a tényleges helyzet és a várható kilátások elemzésére. A bizottság 1987-ben tette közzé jelentését „Közös jövőnk" címmel, mely semmivel sem festett megnyugtatóbb képet, mint a Római Klub. Az 1992-ben Rio de Janeiro-ban rendezett állam-, illetve kormányfői szintű konferencia AGENDA 21 (a XXI.-ik század feladatai) címmel kiadott egy „Fenntartható fejlődés"-nek nevezett átfogó stratégiai dokumentumot. A feladatterv a mennyiségi fejlődés (növekedés) helyett a minőségi növekedésre (fejlődés) helyezte a hangsúlyt. A dokumentum az épített környezet szempontjából is döntő jelentőségű problémákat fogalmazott meg, pl. a rohamos urbanizálódást, kezelhetetlen megapoliszok kialakulását, az energiafogyasztás ugrásszerű emelkedését, és a szilárd hulladékok mennyiségének és a vízszennyezésnek aggasztó növekedését.

Az ENSZ Emberi Települések Központja (HABITAT) 1996-os isztambuli konferenciája HABITAT agenda címmel próbálta konkretizálni a fenntartható fejlődés követelményéből adódó, a települések fejlesztésére vonatkozó feladatokat.
A fenntartható építés definícióját először a Nemzetközi Építéskutatási Tanács (CIB) 1994 novemberében a Floridai Tampában rendezett konferenciáján fogalmazták meg Charles Kibert építész javaslatára: „A fenntartható építés egészséges épített környezet létrehozása és felelős működtetése az erőforrások hatékony felhasználásával ökológiai elvek alapján".
A kritériumrendszer szerint az építési tevékenység során az épület teljes életciklusára figyelemmel kell(ene) eljárni, azaz tekintettel kell lenni az építőanyagok nyersanyagainak kitermelésére, gyártására, szállítására, beépítésére, az épület használatára, felújítására és bontására is, hogy az ökológiai elvek érvényesülhessenek. (Az ökológia az élőlények és környezetük kapcsolatrendszerének tudományaként fogalmazódott meg, amely figyelembe veszi az élet valamennyi feltételét).

Ökológiai elveknek megfelelően készül egy épület, ha kialakítása és működése illeszkedik a természeti körfolyamatokhoz (anyag, energia, víz körfolyamatok) és szerkezeti megoldásai lehetővé teszik a természettel való kommunikációt. A fenntartható fejlődés elveinek kidolgozása Herman Daly és H. Opschoor közgazdászok nevéhez köthető. A nem megújuló erőforrások takarékos használatát, a megújuló forrásokkal való gazdálkodást és a szennyező kibocsátások korlátozását tekintik a legfontosabbnak. Szerintük az emberi beavatkozások időtényezőjének egyensúlyban kell lennie a természeti folyamatok időtényezőjével: a megújuló- illetve a nem megújuló erőforrásokat megújulókkal helyettesítők regenerációs ütemével. A megújuló források (pl. biomassza) regenerálódása elegendő biológiailag aktív földterületet feltételez.

A fenntarthatóság elvei az építésben az ökológiailag aktív földterületek építési célra való használatának csökkentésével, a helyi erőforrások felerősítésével, minimális anyag-, ivóvíz- és fosszilis energia használatával és jó hatásfokú hasznosításával, valamint korlátozott, nem mérgező és visszaforgatható kibocsátással érvényesíthetők. Egészséges az épített környezet akkor, ha a belső terek kondícióit (légállapotok, levegőminőség, hőmérséklet) minél természetesebb eszközökkel állítjuk elő és az építőanyagok, bútorok, használati tárgyak, tisztítószerek káros-anyag tartalmát minimumra csökkentjük. (Ezen területen ismeretesek az u.n. Healthy building „egészséges épület" kutatások: pl. az S.B.S, beteg épület tünet együttes, vagy a BRI, az épület használathoz köthető betegségek riasztó eredményei.) Cél még az épített környezet, az építészeti-környezeti kultúra megőrzése is. A meglévő épületállomány „megszelidítése" (ökologikus szemléletű felújítása) a legfontosabb feladatok közé tartozik, hiszen a szemlélet nem engedi meg hatalmas mennyiségű építési törmelék keletkezését, a pazarló „környezetgazdálkodást" sem.

Vernakuláris építészet

A tradicionális népi lakó, gazdasági és szakrális épületek minden tekintetben megfelelnek a fent megfogalmazott szempontoknak. Tervezési feladatok indításánál jó esetben u.n. ökológiai tárgyfelvétel készül, ahol a területen lévő népi lakóépületek tanulmányozása kiemelt feladat, hiszen az évszázados tapasztalatok, a hagyományok felhasználásával épített házak csodálatosan alkalmazkodtak a helyi természeti, éghajlati, domborzati adottságokhoz, úgy a telepítés (vízjárta helyek elkerülése, a helyi légáramlatok figyelembevétele, tájolás) mint a felhasznált építőanyagok és épülethasználat tekintetében.

A még meglévő régi házak esetében a kényelmi szempontok érvényesítésére, ezzel életük meghosszabbítására azért is szükség van, mert jó példaként még sokáig szolgálhatnak a „fenntartható gondolatot" az építésben érvényesíteni szándékozó szakemberek és építtetők számára.

Rehabilitáció
Elvi szempontok
A felújítási munkák sorrendje általában ismert. A folyamat az épületdiagnosztikával, azaz a funkcionális és műszaki állapot felmérésével indul, majd az igények, a műszaki és pénzügyi lehetőségek egybevetésével hozzák meg döntéseiket az építtetők, megterveztetik és megvalósíttatják elképzeléseiket. Mivel általában a „korszerűsítés" a cél, sokszor nem veszik figyelembe sem az eredeti műszaki megoldások sajátosságait, sem a „fenntarthatóság" szempontjait. A fenntarthatóság szempontrendszerét a szakirodalom angolul RCR betűszóval rövidíti, azaz Reduce (csökkentsd a terhelést), Conserve (őrizd meg, amit lehet) és Recicling (forgasd vissza a természetbe a szeméthegyek növelése helyett).
Mindezek figyelembevételével a munkák sorrendje a következők szerint módosul:

• Területlehatárolásként célszerű nagyobb területet (pl. lakónegyed, falu, vagy kisrégió) vizsgálatba vonni, a település és a táj egymásrautaltságát is figyelembe venni.

• Állapotfelmérés keretében a társadalmi és szociális adottságokon és a műszaki állapot meghatározásán kívül a fogyasztói szokások (energia, víz, élelemiszer, stb.) elemzésére is ki kell térni, így meghatározható a vizsgált település-rész „ökológiai lábnyoma" azaz a kapcsolódó környezet terhelésének mértéke.

• A helyi erőforrások felmérése, a következő feladat, mint a megújuló energiaforrások, víznyerési lehetőségek, mikroklimatikus adatok, növényzet.

• A koncepció alkotás hosszú távra történjen a realitásokra az emberek igényeire és az élő környezet állapotára tekintettel. Cél a jellemzően „fogyasztó" területek minimalizálása, illetve a „termelő" területek maximalizálása, a helyi „autonómia" minél nagyobb mértékű érvényesítése. Az autonómia itt kooperációt, partneri kapcsolatot jelent a környező településekkel a helyi erőforrások hatékony felhasználása érdekében.

• A megvalósítás eszközeiként a helyi energiaellátást (pl. biomassza fűtőművek, szoláris központi melegvíz termelés), a víztakarékos rendszerek (csapadékvíz gyűjtés, szürkevíz hasznosítás, komposzt toalettek), helyi növényi szennyvíztisztító berendezések alkalmazását, környezettudatos hulladékkezelést (fogyasztói szokások megváltoztatása, szelektív gyűjtés, komposztálás, égetés) lehet említeni.

• A fenntarthatósági küszöbértékek a fentebb megfogalmazott elvek alapján számíthatók, vagyis az emberi beavatkozások és a természeti folyamatok időtényezőinek egyensúlyban kell lenniük.

Összefoglalva: a vernakuláris építészet fogyatkozó emlékeit úgy kell megmenteni, hogy kor igényeit képesek legyenek kielégíteni. Olyan műszaki megoldásokat kell választani, melyek az eredeti építéstechnikákhoz közel állnak, a természettel való kommunikációt nem akadályozzák, sőt a legkorszerűbb technika „helyén való" alkalmazásával a környezeti erőforrásokat még inkább kihasználva közösségi megoldásokkal valódi környezettudatos épületként-településként funkcionálhatnak.

Irodalom jegyzék:
[1.]Dieter Heinrich-Manfred Herget: SH atlasz, Ökológia Springer Verlag Budapest, 1995
[2.]Barabás J.- Gilyén N: Magyar népi építészet. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987.
[3.]Zöld András: Energiatudatos építészet. Műszaki Könyvkiadó, Budapest 1999.
[4.]Ertsey Attila és munkatársai: Autonóm kisrégió, országos ajánlás. Független Ökológiai Központ Alapítvány, Budapest 1999.
[5.]Lányi Erzsébet: Parasztházak szerkezeteinek korszerűsítése I. II. III. CSALÁDI HÁZ 1993/3,5,6, számok
[6.]Lányi Erzsébet: Falusi lakóház átalakítása. CSALÁDI HÁZ 1994/1 szám

dr Lányi Erzsébet írása a Magyar Építőipar LVI. évf. 2006/III. számában jelent meg