ÚJ ESÉLY – A békéscsabai István Malom rehabilitációja

Az egykori békéscsabai István Malom sorsa a város történetének lenyomata: újjászülető ipari emlék, tele lehetőséggel. Csupász Szabolcs diplomatervének célja, hogy a tűzben nagyrészt odaveszett, majd magára hagyott épületet méltó módon illessze vissza a Munkácsy Negyed szövetébe. 

Motiváció

Témaválasztásomat helyi kötődésem indokolja. Gyerekkorom óta látom az egykor szebb napokat megélt malom épületének folyamatos pusztulását, annak gazdag és hosszú múltja ellenére. Az 1910-es években egy lisztporrobbanás következtében szinte teljesen megsemmisült az eredeti épületszárny. Az ekkor történt károkat hamar, pár éven belül “kiheverte" a malom épülete. Azonban egy 2019-ben bekövetkezett tűzeset eredményeképp láthatjuk a mai városszövet közepén azt a sebhelyet, ami egykor Békéscsaba legjelentősebb ipari területeként volt ismert. A malom négy homlokzati falán kívül minden a tűz martalékává vált. A malom múltja, ugyan sebek sorozatával tűzdelt, de mindig képes volt a megújulásra, a múltjában és jelenében rejlő értékek méltók arra, hogy továbbörökítsük őket a következő generációk számára.

Kontraszt

Az egykori malomépületet körülöleli a Munkácsy Negyed (a projekt 2017-ben vette kezdetét), mely a kulturális és városfejlesztési beavatkozások sokasága. Ahogy a korábban már publikált írásomban említettem “… a város terei és kulturális intézményei megújultak, addig a malom és területe egyre romló állapotban van. A romlás nem csak az épület megjelenését érinti negatívan, hanem a körülötte megújult területekre is hatással van. A kiürült malom teste, szinte kiált azért, hogy a városrész új ékköve lehessen." Ebben a kontextusban még markánsabb a kontraszt az egykor szebb napokat megélt malom és a körülötte újjáéledő városi környezet között.

Lehetőség

A malomtest fennmaradt négy homlokzati fala – rajta az összes sebbel – vizuális emlékként öleli körül azt az űrt, amit a tűz okozott. Ez az erős atmoszféra azonban új lehetőségeket, új esélyt teremt. A téri kötöttségek fellazultak, amely lehetőséget biztosít a hasznosított négyzetméterek számháborújának elkerülésére. A kubuson belül a fennmaradt értékeket tiszteletben tartva, a mai igényekhez igazodva, a belakás gesztusával a malom épülete egy impozáns korlenyomat lehetséges mintájává válhat. Mindezen felül, az új funkció nem csupán egy épület továbbélését biztosítaná, hanem egy jelképét is, amely meghatározza a városi tájat, és amely mélyen kapcsolódik a helyi közösségek mindennapjaihoz.

Célkitűzés

Célom az épületet méltó módon becsatolni az újonnan létrejövő dél-alföldi kulturális negyed sokszínű palettájába. A program lehetőséget kínál annak bemutatására, hogy a kreativitás építészeti kontextusban való alkalmazása nem csupán az építészet területén hoz létre innovációkat, hanem gazdag kulturális és társadalmi hálót is teremt, amely elősegíti az emberek közötti kapcsolatokat. A helyi közösségek erősítése mellett a kreatív képzelet által inspirált projektek elősegítik a nemzetközi együttműködéseket is, ami hozzájárul a város kulturális és társadalmi szövetének gazdagításához.

Az egykori István malom újragondolásának célja, hogy a helyi örökséget megőrizve, a régió kulturális életének egyik kiemelkedő pontja legyen, s a Munkácsy Negyed élő, lüktető részévé válva biztosítson folyamatos lehetőséget, mind a helyi, mind az ide érkező művészek számára, alkotó- és kiállítótérként.

Építészeti leképezés

A koncepciót a megelőző háttérkutatások alapján, a kiégett malomtest atmoszférikus értékét alapul véve alakítottam ki, mindezt úgy, hogy az új funkció a megmaradt értékekkel együtt alkosson kohéziót. A malom megmaradt homlokzati falát egy utólagos vázszerkezettel tervezem merevíteni, ami egyfajta protézisként viselkedik. A szerkezet a primer funkcióján túl vissza kívánja idézni az egykori födémek síkjait és a tetőszerkezet befoglaló formáját.

Az épület új funkciójával – alkotóház és multifunkcionális rendezvénytér – becsatolja a ma városi sebhelyként megjelenő telket a Munkácsy Negyed kulturális szövetébe. A kiüresedett malomtestben kapott helyet a rendezvénytér, ami szükséges minimum elvével élve találta meg a megfelelő tömeget. A testbe költöző épület sehol nem akar többet elvenni a megmaradt értékekből, így a teret határoló szerkezetek és a malomtest viszonya a távolságtartáson alapul. Ezzel a gesztussal mindenhol megmarad és érvényesül a vizuális kapcsolat a látogató és a malom falai között. 

A rendezvénytér tetején kialakított zöldfelület egyfajta állandó, de periodikusan változó kiállítási darabként jelenik meg a malomtestben. A látogatók ezt a vázszerkezet szekunder funkciójaként szolgáló – taposórácsból kialakított – útvonalairól, más-más perspektívából tekinthetnek meg. A természetes fény korlátozott módon jut be a malomtestbe, így a “kiállított" tetőkert növényei eltérőek a malom külső környezetében található növényeitől, ezzel értéktöbbletet képviselve az általánosnak tekinthető zöldfelületekkel szemben.

A malom L alakú nyúlványában kapnak helyet a műtermek. Minden szinten egy-egy műterem kerül kialakításra, amelyhez saját háló és vizesblokk kapcsolódik. A silók kibontása után a kialakított födémek jellege és helyzete igazodik a malomtestet megtámasztó protézishez. Az acélgerendás födém szerkezetválasztása az egykori ipari épület funkciójának egyfajta kortárs leképzése, amely a szerkezetiségén túl a műtermek belsőépítészeti elemeként is szolgál. A műtermekben, a megfelelő fényviszonyok elérése érdekében, az északi homlokzaton parapet nélküli panoráma ablakok kerülnek kialakításra. 
A műtermeket és a malomtestet egy közlekedő mag hivatott összekötni.

A lépcső acél szerkezete a taposórács járófelülettel követi a protézis és az egykori silók helyén kialakított műtermek indusztriális világát. Ebből a közlekedő magból nyílnak szintenként a műtermek és szintén innen nyílik lehetőség a látogatók számára a tetőkert feletti útvonalak bejárására is.

Tájépítészeti koncepció

Alapvető szándékom, hogy a ma fellelhető, szinte teljesen lebetonozott terület helyén egy gazdag, biodiverz zöldfelület alakuljon ki, amely átmenetet biztosít az urbánus környezet és a telek szomszédságában található Széchenyi Liget között. A malom telkére a liget folytatásaként beúszó facsoportosulások kialakításának, nem csupán esztétikai szerepe van, de fontos szerepet játszik a városi klímaegyensúly fenntartásában. Fontosnak éreztem, hogy az általam létrehozott zöldfelület valamilyen módon kapcsolódni tudjon a terület múltjához. Ez a kapcsolat az egykor a malomban őrölt termések bemutató tábláiként, valamint abban fasorban jelenik meg, amely területre érkező, egykori vasút nyomvonalán lett kialakítva. A választott fafajta, a bükk, szimbolikusan utal az abban a korban gyártott talpfák anyagára, egyfajta élő emlékműként. Az épület környezetében megjelenő zöld „szigetek" a Munkácsy Negyed tájépítészeti formanyelvét veszik alapul, és teremtenek szorosabb kapcsolatot azzal.

Végszó

„Milyen lehetőségeket rejt az épület jelen állapotában? Hogyan lehet ebben az új helyzetben a város identitásképző épületét megújítani? Milyen új funkció(k) segíthetik az épület értékeinek hosszútávú megőrzését?"
Reményeim szerint, tervemmel sikerült megfelelő válaszokat találnom a kutatás során felvetett kérdéseimre és megmutatni, hogy még mindig van lehetőség adni egy új esélyt az épületnek.

Legyen ez motiváció a jelenkor emberének, hogy a jövőnek adhassuk ezt az épületet, minden fennmarad értékével együtt (amíg nem késő).
Veszni hagyni kár!

Csupász Szabolcs