Épületek/Középület

Új kilátás Galyatetőn

1/36

Fotó: Bujnovszky Tamás

?>
Fotó: Bujnovszky Tamás
?>
Fotó: Bujnovszky Tamás
?>
Fotó: Bujnovszky Tamás
?>
Fotó: Bujnovszky Tamás
?>
Fotó: Gulyás Attila
?>
Fotó: Gulyás Attila
?>
Fotó: Kovács Csaba
?>
Fotó: Kovács Csaba
?>
Fotó: Ladocsi András
?>
Fotó: Ladocsi András
?>
Fotó: Ladocsi András
?>
Fotó: Ladocsi András
?>
Fotó: Ladocsi András
?>
Fotó: Ladocsi András
?>
Fotó: Ladocsi András
?>
Fotó: Ladocsi András
?>
Fotó: Ladocsi András
?>
Fotó: Ladocsi András
?>
Fotó: Ladocsi András
?>
Fotó: Ladocsi András
?>
Fotó: Ladocsi András
?>
Fotó: Ladocsi András
?>
Fotó: Ladocsi András
?>
Fotó: Ladocsi András
?>
Fotó: Ladocsi András
?>
Fotó: Ladocsi András
?>
Fotó: Ladocsi András
?>
Fotó: Ladocsi András
?>
Fotó: Ladocsi András
?>
Fotó: Ladocsi András
?>
Fotó: Ladocsi András
?>
Fotó: Ladocsi András
?>
Fotó: Ladocsi András
?>
Fotó: Ladocsi András
?>
Fotó: Ladocsi András
?>
Fotó: Ladocsi András
1/36

Fotó: Bujnovszky Tamás

Új kilátás Galyatetőn
Épületek/Középület

Új kilátás Galyatetőn

2015.01.29. 16:49
MÉD

Projektinfó

Szerzők:
Takács Ákos (MOME)

Földrajzi hely:
Magyarország, Galyatető

Építészek, alkotók:
Kovács Csaba, Vass-Eysen Áron

Galyatető kilátó

URL:
NARTARCHITECTS

Tervezés éve:
2013

Építés éve:
2014

Bruttó szintterület:
45 m2

Stáblista

vezető tervező: Kovács Csaba, Vass-Eysen Áron
építész munkatárs: Szenthe Ágoston
statika: Puskás Balázs, Terraplan ’97 Kft.
elektromosság: Rajkai Ferenc, Robák Bea, Hungaroprojekt Kft.
talajmechanika: Vásárhelyi Balázs
építtető: Magyar Természetjáró Szövetség, Egererdő Zrt.
kivitelező: Jánosik és Társa Kft.
fotó: Ladocsi András
video: Máté Tamás

MÉD:

Galyatetőn elkészült Kovács Csaba és ifjú kollégája, Vass-Eysen Áron - többszörös Kinizsi 100-as teljesítménytúrázó építész - által tervezett kilátótorony felújítása. A projekt a NartArchitects XXS építészet sorozatába illeszkedő újabb gyöngyszeme a Kéktúra tetején, amelyről Máté Tamás - a 2014-es Média Építészeti Díja különdíjasa készített ´ezt-látnod-kell´ típusú, téli videót. 

Magyarországon a turistakultúra a 19-20 század fordulóján alakult ki, elsőként a szűk társadalmi elit kezdeményezte, hogy aztán a második világháborúig a középosztály és a nagyvárosi munkásosztály mind szélesebb rétegei számára bevett kulturális gyakorlattá váljon. A turisták igényeinek és számának növekedésével a népszerű kirándulóhelyeken kiépülő infrastruktúra egyre jelentősebb építészeti beavatkozásokat igényelt. E konjunktúra egyik csúcsteljesítménye a galyatetői Nagyszálló, amely - szakítva a menedékházak léptékével - a hegyvidéki „grand hotelek" nemzetközi tipológiájának hazai adaptációja.

Fotó: Gulyás Attila
5/36
Fotó: Gulyás Attila

A háború előtti infrastrukturát a következő rendszer tovább használta ugyan, de átgondolt fejlesztésével, vagy értő állagmegóvásával a későbbi évtizedekben, és különösen a Kádár rendszer harmadik (hanyatló) szakaszában nem foglalkozott, így az a rendszerváltás éveire nagy mértékben leromlott. Az új korszakban a szűkülő állami lehetőségek, és radikális társadalmi változások során tovább romlott a túrázás szervezeti és fizikai infrastruktúrája.

A belföldi természetjáró turizmusnak a szabad levegő üdvös hatásain és a flóra-fauna szépségeinek élvezetén túlmutató, ezeket kulturális jelentéssel feltöltő szerepe is volt, illetve - a jelek szerint - potenciálisan ma is van. A túrázás, a „másfélmillió lépés"Magyarországon, az ország megismerését, birtokbavételét, értelmezését és megélését jelentő kulturális-politikai gyakorlat is.

Ebben a kontextusban érthető, hogy az elmúlt években az állam - részben Uniós források bevonásával - a leromlott természetjáró-infrastruktúra fejlesztésére jelentős összegeket tett elérhetővé. A Magyar Természetjáró Szövetség az Országos Kéktúra útvonalán található menedék- és kulcsosházak, bivakhelyek, kilátók és egyéb, eltérő léptékű objektumok jelentős fejlesztését valósítja meg.

Fotó: Bujnovszky Tamás
4/36
Fotó: Bujnovszky Tamás

A több szempontból is megújítani kívánt Kéktúra útvonalán most térjünk vissza Galyatetőre, amely a magyar tájat átszövő hálózat egyik fontos csomópontja, földrajzi értelemben pedig a szomszédos Kékestető, az „ország teteje"után a második legkiemelkedőbb hegycsúcsunk. Az 1939-ben átadott - Puskás Károly és Uray György által tervezett - modernista szálloda a vendégek lelki igényeit kielégítő templommal, kiszolgálóépületekkel és a hegygerincen felépült kilátóval együtt, stílusbeli különbségeik ellenére kiegyensúlyozott, célszerű és karakteres építészeti együttest alkot. Galyatető - egyszerűen - kitűnő adottságú és népszerű üdülőhely maradt, nem vált politikai, vallási, kulturális stratégiák pszeudo-szakrális helyévé, így itt társadalmi-politikai konfliktusok nélkül folytatható a modern hegyvidéki üdülőhelyek építészetének rokonszenves, a környezeti adottságokat maximálisan figyelembe vevő, utilitarista hagyománya.

A NARTÉpítész Műterem Kft. (NARTARCHITECTS) eredetileg a szintén Galyatetőn, egy kissé félreeső helyen található „Síház"felújításának megtervezésére kapott megbízást.

A terepbejárások alkalmával Kovács Csaba és munkatársai egyfajta „talált tárgyként"csodálkoztak rá a hegygerincen elhelyezkedő, katasztrofális szerkezeti állapotban lévő kilátóra. A romos “térlátó" pont hasábjának arányai, a többi épülethez illeszkedő kőarchitektúrája a leromlott műszaki állapot ellenére is megmozgatta a csapat fantáziáját. A kilátóhoz vezető klasszikus lépcsős ösvény, és a Nagyszállóval szemközti, azzal azonos mátrai andezit kő falazatú, leromlott állapotú kiszolgálóépület, valamint a közeli kiszolgállt nyilvános wc, és romosodó volt iskolaépület a kilátóval együtt komoly fejlesztési lehetőségetnyújtó - addig rejtőzködő - együttest jelentett. Az építészek víziója nyomán az MTSZ vezetősége felismerte a kitűnő lokációval és egyéb jó adottságokkal bíró épületegyüttes komplex szemléletű fejlesztésében lévő potenciált, melynek eredményeképpen a bakancsos turizmus mellett, a kerékpáros és síelő emberek számára is színvonalas szolgáltatásokat nyújtó - mintaadónak szánt – túracentrum valósulhat meg. Szerencsére a megrendelő nyitott volt az épületegyüttes építészeti értelemben véve (is) innovatív újragondolására.

Fotó: Ladocsi András
12/36
Fotó: Ladocsi András

Alapvető kérdés az ilyen esetekben, hogy milyen érvek alapján indokolható egy kifejezetten rossz állapotban lévő építmény megtartása? A megújult galyai kilátót szemlélve elsőre nem magától értetődő, hogy valóban szükséges volt-e a meglévő integrálása az újba. De az új terekben járva, és az építményt távolabbról szemlélve megmutatkozik az új konstrukció szikár funkcionális, szerkezeti-statikai és esztétikai logikája, ami kiegészítve a „rátalálás" történetével, az építészek döntése igazolódik.

A kilátó nem archaizál, sem a kilátóépítészet történeti és kortárs előzményei, sem a korábban épült elemek architektúrája nem váltott ki nosztalgiát az építészekből. Egy jól átgondolt, okos diagram épült meg, olyan anyagokból, amelyek valóban biztosítják az időtállóságot a hegyvidéki - időnként extrém - időjárási viszonyok között. A tisztást körülölelő fák jócskán túlnőttek az eredeti építmény kilátószintjén, ezért a bővítés fő elemeként ezt a szintet megemelték, egy - a korábbi épület arányait figyelembe vevő, de attól egyértelmű őszinteséggel elkülönülő - vasbeton toldás formájában. A vasbeton szerkezet a kőből rakott alsó rész belső oldalán is folytatódik, és egy masszív, új beton-aláalapozáshoz csatlakozik, amely stabilizálja a megváltozott arányú épületet. A jelentős szerkezeti rekonstrukció után a meghagyott külső fal is új szerepet kapott az erők játékában. A bővítés látszó része nem követi a kőfalak geometriai szabálytalanságát, a csatlakozásnál használt árnyékfuga (rejtegetés vagy összemosás helyett) kiemeli az együtt dolgozó, de eltérő tulajdonságú egységek közötti különbségeket.

Fotó: Ladocsi András
23/36
Fotó: Ladocsi András

Így jött létre az ország legmagasabban álló kilátója. Az egyedülálló, 360°-os panorámát biztosító, csaknem 1000 méteres magasságban lévő tetőterasz megközelítése egy új, kettős közlekedési rendszeren keresztül lehetséges, melynek kialakítása a torony koncepciójának egyik legerősebb, poétikus erejű eleme. A korábban a szűkös belsőben haladó lépcső folytatása helyett a megnyújtott belső mag köré csavartak két, egymással párhuzamosan haladó lépcsőt, melyeket a függőleges vasbeton maghoz csatlakozó, könnyed acélszerkezet tart. A lépcsők egyirányúak, azaz a fel és lejutás egymástól szigorúan elkülönül. A mesterséges magaslatot mindenképpen meg kell hódítani, ha a látogató már elindult fölfelé.

A négyzetalaprajzot tartó fémkonstrukció sarokoszlopai rajzolják meg a kilátó új kontúrját. A belső mag fragmentált, kettős tömegét, és az ezt körülölelő áttört, transzparens, tüzihorganyzott acélból készült lépcső-rendszert annakkülső síkjában egy finom, ritka szövésű rozsdamentes acélháló zárja le. A hazai építészetben viszonylag kevés példa akad a különböző funkcionális, texturális és fakturális tulajdonságú elemeket integráló (és ezen tulajdonságokat részben el- és összemosó) „bőr"alkalmazására. A kilátó esetében a membrán kiválóan működik. A háló a fényviszonyoktól, az időjárástól, a látószögek változásától függően dinamikus szekvenciák sorozataként módosul; valódi homlokzatként karakteresen megjelenik, tükröződik, elvékonyodik, láthatatlanná válik, majd újra feldereng.
 


 

A belső tömeg felszabadulása egy egyedülálló funkcióbővítést tett lehetővé, amely nem várt romantikával dúsítja a programot. A felső részben három, egyenként 3x3 méteres „kamrát"találunk, amelyek nappal sajátos hangulatú pihenőterek, éjszaka pedig szél és esővédett bivakhelyként, menedékhelyként funkcionálnak. A kamrák bejáratainak körformája (melyek rozsdamentes acélból készült hobbitajtókkalzárhatóak) nem öncélú designelem, hanem a pihenő nélküli lépcsőkarról nyíló bejárat építészeti problematikájára adott geometriai válasz. Ezt a motívumot folytatva a három helyiség változó méretű, szabálytalanul elhelyezett körablakokon keresztül kapja, illetve – s ez fontos – adja a fényt. A már említett emblematikus szerepre ráerősítve ugyanis a körablakok a nemzeti trikolór színeinek megfelelő színes üvegezést kaptak, így az éppen nem használt bivakhelyek sötétedés után lámpaszobákként működnek. Az eredeti tervek szerint a három szinten a zászló sorrendjének megfelelően osztották volna el az ablakok színezését, de végül a színes elemeket összekeverték. Az eredmény a belső terek csodás fényjátéka, és egy kevésbé explicit, játékos szimbolika.

A Galyatetőn tavasszal átadásra kerülő kilátó egy bíztató építészeti hozzáállás eredménye, amennyiben elkerüli az építészet természetközeliséghezkapcsolódó kliséit, és masszív, a helyi viszonyoknak megfelelő, racionális anyagválasztással és szerkezetalakítással teremt a lenyűgöző tájra reflektáló, izgalmas épített tereket.

Takács Ákos


Fotó: Ladocsi András
35/36
Fotó: Ladocsi András

 

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Helyek/Infrastruktúra

MOSÓHÁZAK // Egy hely + Építészfórum

2020.09.16. 13:04
00:05:55

Ismét a Balaton környékére, konkrétan pedig a Balaton-felvidék három falvába visz el Torma Tamás az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában. Köveskálra, Kővágóörsre és Óbudavárra a három település jó állapotú mosóházai kapcsán a stáb, de persze a nagy hagyományú, egykor a közösség életének központi helyszínét jelentő épületek mellett a korabeli szokások is szóba kerülnek a videóban.

Ismét a Balaton környékére, konkrétan pedig a Balaton-felvidék három falvába visz el Torma Tamás az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában. Köveskálra, Kővágóörsre és Óbudavárra a három település jó állapotú mosóházai kapcsán a stáb, de persze a nagy hagyományú, egykor a közösség életének központi helyszínét jelentő épületek mellett a korabeli szokások is szóba kerülnek a videóban.

Helyek/Köztér

A GÖMBKILÁTÓ // Egy hely + Építészfórum

2020.09.03. 14:12
00:05:11

A brüsszeli Atomiumra is reflektáló Gömbkilátó az 1963-as fővárosi BNV-re készült a Székesfehérvári Fémmunkás Vállalat tervezésében. Hogy a poli-gömb története miként ível át Brüsszeltől egészen Balatonboglárig, arról az Egy hely és az Építészfórum videósorozatában Torma Tamás mesél.

A brüsszeli Atomiumra is reflektáló Gömbkilátó az 1963-as fővárosi BNV-re készült a Székesfehérvári Fémmunkás Vállalat tervezésében. Hogy a poli-gömb története miként ível át Brüsszeltől egészen Balatonboglárig, arról az Egy hely és az Építészfórum videósorozatában Torma Tamás mesél.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk