Új reformkor küszöbén: a balatonfüredi Anna-bálok helyszínének újjászületése

A régi-új kövekből gyúrt Anna Grand Hotel 2009 augusztusa óta teljes kapacitással üzemel, a szálloda konferenciák, koncertek, színházi előadások és persze a híres Anna-bál helyszíne, Rosta Csaba tervei szerint. A szöveg hosszú, olvasni érdemes, mert sokkal több, mint épületbemutatás: évekig tartó, minden részletében érzékeny folyamat történetéből kikristályosodó tervezői ars poetica.

A Balaton északi partján, Balatonfüred szívében,  a híres Tagore sétány közelében, a Gyógytér északi térfalaként áll a több évszázadon keresztül folyamatosan épült és átépült épületegyüttes, az Anna Grand Hotel, melyet korábban Árkád SZOT Hotelként is ismerhettünk. A tervezési feladat valóban a két megnevezés között húzódó minőségi különbség és elvárás okozta szakadék áthidalása volt. A történelmi falak közé erőltetett, a turistaszálló minőséget sem megcélzó, omladozó szálláshely és az építészetében, kertjében, vendéglátási minőségében és fürdőkultúrájában is az ismert Grand Hotelek sorába illesztett régi-új épület megmentése, áttervezése, kiegészítése volt a feladat.

A Gellért Szálló, Pöstyén (Piestany) és Karlovy Vary épületei, szállodái és fürdőbejáratai építészeti mérföldköveket jelölnek ki, viszonyítási pontként jelennek meg. Az Anna Grand Hotel különlegessége a nagyon közeli Balaton szépségén túl, a Kossuth forrás és a híres Anna Bál. Az épületegyüttes történeti és építészeti ikon. Az Anna-bál épülete, építészeti háttér és sajátos díszlet a hagyományőrzésében, a kerengő, az emléktáblákkal szegélyezett „Pantheon" pedig turisztikai célpont éjjel-nappal.

A Balaton felvidéki Pannon táj festői szépségét, a tó és partjának tájenergiáit nagyon korán felismerték, a „savanyúvíz" jótékony hatását azonban az 1600-as évektől fogva fokozatosan tapasztalták meg. A köszvényre és egyéb „úri" betegségekre kimutatott gyógyító hatása miatt a pannonhalmi főapát itt emeltetett szerény szállást, a Kossuth forrás közvetlen környezetében, az Apáti házat. A  gyakran odalátogató főrendek és egyéb vendégek számára az egyre népszerűbb fürdő és ivókúrák idejére emeltette a Főapát a Traktér-házat, mellyel az „Apáti –ház" egy világi toldalékkal bővült a forrás irányába. Ebben a házban „traktálhatta" a vendégeket.

Az épület a reformkor kiemelt vidéki kulturális helyszínévé vált, különösen a híres „Anna bál" hagyományteremtő ereje alapozta meg a Gyógyterem és a Kerengő megépítésének lehetőségét. Előzőleg a szemközti „Horváth-házban„ megtartott Anna-bál sikerén felbuzdult hazafiak egy - a rendezvényhez méltó - bálterem megépítésén gondolkodtak, és az épületeket összekötötték a Nagyvendéglővel. E vendéglő teraszán írta Kossuth a Báli tudósítását. A báli hagyomány az új, elegáns, reformkori tisztasággal és a klasszicizmus méltóságával megalkotott épületben folytatódott, és a Blaha Lujza utca és a Gyógytér homlokzatát szegélyező épületek sora izgalmas szögtörésekkel, kis szintkülönbségekkel tűzdelt finom konglomerátummá vált. A kétszintes, galériázott Bálterem, más néven a „Kúrszalon" pedig a Fürdőváros zenei és társasági életének gyújtópontja lett.

A XX. század elején az épület esztétikai és műszaki szempontból egyre kevésbé tudta követni a neki szánt feladatok kiszolgálását, méltatlan állapotban élte meg a háborút, és az azt követő átépítések pedig végleg elvették egykori karakterét, rangját. A „Kúrszalon" terét egy vasbeton födémmel kettéosztották, a telken folyamatosan jelentek meg méltatlan toldalék és melléképületek. A SZOT korszak átépítései, bővítései a működés elégséges feltételeit teremtették csak meg, de a hely szelleme, a „genius loci" eltűnt, visszatérése váratott magára. Pedig a reformkor helyet és lehetőséget teremtett a gazdaság, tudomány és a művészet szereplőinek nemzetmentő szándékuk kifejezésére, a bálokon, rendezvényeken, a koncerteken a művészet szinte minden ága képviseltette magát. E helyütt a színházművészet, zeneművészet, konyhaművészet és persze az építőművészet egyszerre volt jelen, legalábbis a korabeli beszámolók, metszetek és fotók tanúsága szerint.

Balatonfüred Polgármestere, főépítésze és az Alsó Városrész rehabilitációjában résztvevő építészek által elindult egy hagyományokon alapuló, a kor szellemét idéző, de azt modern eszközökkel felülíró szándék, mely nemcsak az épületekre, de a közterek, sétálóutcák rendezésére, bútorozására is kihatott. Ennek a sokszereplős és nagyon eredményes munkának egyik láncszeme az Anna Grand Hotel felújítása, átépítése.

Szándékunk szerint egyrészről az épületet megalkotó reformkor szellemét kívántuk visszaidézni a XXI. század kezdetén, másrészről a tervezési program a már érezhető társadalmi-turisztikai igény szerint a szezontól részben független egész éves kulturális és fürdőkínálatra épült. A Reformkori Fürdőváros, a Balaton fővárosa, Balatonfüred egy újabb koronája nyerhette el régi fényét, helyet adva a valamikori fürdőkultúra visszatérésének, de egyben ki is bővítette azt. A tájenergiai adottságok, a városi és a befektetői cél ismeretén túl az épület műszaki állapota, műemléki védettsége okán jelentős dilemmák alakultak ki. 2003 őszén az épület állapota oly mértékben lehangoló és depresszív volt, hogy csak a megmentés szándéka vitte tovább az új tulajdonost és a tervezőt egyaránt. Emellett erőt adott a régi falak között lebegő történelem, útmutatást adtak a Kerengőn elhelyezett táblákon a kor egyéniségeinek ujjlenyomatai.

Az épületegyüttes olyan összetett, s olyan sok átépítést élt meg, hogy az értékes és az értéktelen megítélése sem volt azonnal evidens. Ebben a munkában nagy segítségünkre volt Dr. Winkler Gábor építész professzor, műemléki szakértő és László Csaba régész, falkutató,  akikkel az analízist elvégeztük és tárgyalható állapotba fejlesztettük a koncepciót. Az egyes épületrészek és az elvárt funkciók egymáshoz rendelését az iteráció módszerével végeztük, annak érdekében, hogy működőképes, elegáns hotel, wellness és fitnesz funkciók élesszék újra a hagyományt, de a kiszolgáló háttérfunkciók valóban háttérben maradjanak. A funkciótanulmányok során kialakult az az álláspont, hogy a tetőtér erőltetett beépítése helyett a szálloda kapacitásának bővítését a hátsó ún. Erdei szárny tetején kialakított új épületszárnyban adjuk meg, a mélygarázst pedig a szintkülönbségek adta terepviszonyok újrarendezésével elrejtjük a föld alá. A támfalak kibontásával és visszaépítésével a mögötte feltöltött terek helyén rejtettük el a fitnesz-wellness szárnyat. A fürdőtér csak a hátsó Kiserdő felől kialakított szerpentinek irányába nyílik meg, s mivel ez a pinceszint, a szem elől rejtve marad. A funkciókat a két fő épület közé ékelődött Gondnoki ház és a Gyönyörde terasz szinte „újraépítésével" kötöttük össze, bár a teljes üvegfolyosóval való összeköttetés a Kulturális Örökségvédelem vétója miatt nem teljes. A vétó ellenére a Gyógyterem / Színházterem és az Étterem teljes szerkezeti és gépészeti rehabilitációja példásan lezajlott, a belsőépítészet újragondolása közben az álláspontok közeledtek, ennek eredménye a patinás Főépület reinkarnációja. Fontos volt a különböző korokban épült épületek színezésének összehangolása, az egységek megjelölése, de az összhang megtartása. A fő épületek színeit végül a Gyógytér platánfái kérgének színei ihlették.

A történelmi épületcsoport belsőépítészeti terveit Szenes István és munkatársai végezték. A teljes épületcsoport energiaellátásáért egy gázmotoros kis erőmű felel, amelyet a föld alá, a szellőzőrendszereket a meglévő épületek tetőtereibe rejtettük el. Fontos szempont volt, hogy a történeti korok építészeti miliőjének méltóságteljes egyensúlyát ne billentse ki a mai kor praktikus berendezéseinek látványa, az ebből fakadó disszonancia. Ezért a szellőző és hűtő-fűtő berendezések is rejtetten készültek. Ennek érdekében a történelmi épületcsoport visszabontása a téglafalakig lecsupaszított állapotig zajlott, majd a gépészeti rendszerek beépítése után a belső tereket, a vakolatdíszeket és a nyílászárókat újonnan építettük be.

A történeti épületcsoport, az Apáti-ház, Traktér-ház, Nagyvendéglő és a Gyógyterem, Kerengő 2007-re , a történeti rész 2008 év végére készült el, a Szálloda működése elkezdődött. Folyamatosan épült ki a Gondnoki lakás, Gyönyörde terasz és a közöttük újonnan épült összekötő folyosó. A teljes működéshez azonban szükség volt a SZOT korszakban átépített Erdei Szárny részbeni bontásával kialakuló új szállodai szárnyra, az alatta lévő pinceszinti jégvermek felhasználásával, és a támfalak visszabontásával kialakult terekben a wellness részleg megépítésére. A szállodaszárny beforduló része alatt pedig a nagy szintkülönbséget kihasználva föld alatti, szabad szellőzésű, nagy kapacitású garázs kapott helyet.

A mai kor építészetét finom eszközökkel, érzékeny szögtörések geometriájával, a tájhoz illő - az Alsó városrész megújításával kialakuló „balatonfüredi iskola" -, helyre jellemző anyaghasználattal kívántuk érzékeltetni. A  homlokzati formálást a feltáruló látványnak rendeltük alá. A tömör fal és nyílások arányának finom átmeneteit rétegesen felszabadító, köztes falamellás rendszerekkel, illetve mögötte feszülő függönyfalak ötvözetével próbáltuk feloldani. Nagyon fontos volt számunkra az átmeneti terek modern megfelelőinek kiérlelése, hiszen a történeti épületegyüttes „Pantheon" kerengőjének vaskos fehér oszlopokból és boltíves terekből sorolt fedett-nyitott tere és a hozzá finoman illesztett öntött vas oszlopokon nyugvó és aláfeszített fa szerkezetű tetővel fedett térsorai lenyűgöző építészeti karaktert írnak le a történeti kertet és a szobrot keretezve. A mi eszköztárunk a belső „Mediterrán udvar" felől a nehéz támfalak által szegélyezett alsó kert és a finom fa lamellák mögé rendezett, lábakra állított új szállodaszárny, amely egyrészt a történeti kerengő ritmusát és jellegét ismétli, másrészt a felső szinten kialakuló tér segítségével az épület kontúrját finomítja a Balaton felé. A nagy szintkülönbség miatt a jelentős tömegű épület bővítése sem a Tó felől, sem a környező utcákból nem látszik, ennek ellenére a tájból és a kőfalból kihasított új szárny lépcsőházából és a közösségi pergolázott teraszról kivételes látvány nyílik a tóra és Tihanyra, a Tihanyi Apátságra, a füredi Kerektemplom és a környező műemléki házak által „megfestett" tájra.

Fontos építészeti elemként komponáltuk meg ezért a végig üvegezett új lépcsőházat, és a pergolás tetőteraszt. Ez utóbbi a történeti kerengő felső zárást, oldalsó nyitást jelentő képletét egy elforgatással jelenítettük meg, ennek a térnek az oldala és a teteje is nyitott, a keretek és a lamellák, valamint a sodró perspektíva mégis kijelölnek egy pszeudo teret. Ez a tér valójában a látványt keretezi, iránymutató átmeneti tér a befelé forduló, belső tereiben zárt épületből a természeti és épített táj felé. A könnyedség mellett azonban a Kiserdő felé néző homlokzatok fegyelmezettsége a történelmi építészet nyílásritmusát követi, bár az árnyékolók itt egy szabadabb, szertelenebb, balatonparti ritmust is felvillantanak.

A Kiserdő felé néző épületszárny, a Szálloda és a Garázs nagyon visszafogott formálást kaptak, itt célunk szerint a Kiserdő fáit, aljnövényzetét és a szerpentint szegélyező L alakú karéj épült ki. A keretezett látvánnyal összekapcsolt külső és belső tér közé a wellness részleg üvegezett, ferdén döntött hasábját  ékeltük be. A wellness rész alapvetően két nagyon különböző tércsoportot tartalmaz: a Mediterrán udvar felé fordul a kis nyílásokkal, illetve a nagy kőtámfal mögé húzódik a medencetér, melynek végén található a szauna. A szállodaszárny alatt a kiszolgáló helyiségek kaptak helyet, masszázs, kneip, zuhanyok, infraszauna, wc. Nagyon különlegessé teszi ezt a térsort a két megtalált, feltárt és megőrzött jégverem beintegrálása a térsorba. Megmentése gyakran bányászati módszereket igényelt. Ma aromaterápiás és borterápiás helyiségek vannak itt. A szálloda alatt áthidalt átjárón összekötöttük a Medence teret a Kiserdő felőli új térbővülettel. A mélybe, a pinceszintre lelépcsőzött, szerpentinekkel szegélyezett tér itt hirtelen az intim, szűk és borongós barlangfürdő jellegét elveszíti, helyette a látókúp teljes egészében a Kiserdőre, a mindig változó tájra nyílik kilátás. Az élményfürdő terét tehát elsősorban a belső térből meglelhető perspektíva szabadsága miatt döntöttük meg, ezáltal itt még szabadabb kilátás nyílik.

Az Élményfürdő tere tehát pont a Medencetér inverze, térsorolásában a tetőterasz pergolázott, sodró perspektívájú pszeudo-kerengőjével rokon. Az üvegfal zárása ellenére a fürdőzők a szabadban érzik magukat télen-nyáron. A szálloda erre néző ablakaiból, a mélygarázsból és a hozzá vezető meredek szerpentinekről pedig mindig feltárul az élményfürdő üveghasábja. Az Erdei szárny szobáit, a fürdőtereket Fejes Gergő belsőépítésszel szoros együttműködésben alakítottuk ki, a wellness rész medencéit, tereit és burkolatait Pados Melinda segítségével hangoltuk egységessé. A medencék színei a Balaton két jellemző zöldjét és kék színét hozzák a térbe, a kőfalak befordulásával és a természetben megtalálható kevés szín és textúra alkalmazásával inkább a térbe lefutó természet erejét szerettük volna aláhúzni. Kerültük a wellness terekben gyakran tapasztalt dekoratív, színes, turistacsalogató „gag-ek" alkalmazását, az Anna Grand wellness inkább meditatív, a környezetébe illesztett természeti fürdőhely.

Az újjászületett Anna Grand Hotel ma egy finom kiegészítésekkel egységgé gyúrt konglomerátum, megszilárdulása pillanatában működőképes, elegáns és nyers. A nyerseség feloldása a Mediterrán udvar elkészülte, a fa lamellás kiegészítőkre felfutó növényzet térnyerése után várható. A közeljövőben a kőtámfalakat újra benövi a repkény, a Kiserdő zöldje lefut a wellness tér kidöntött üvegfaláig, eltűnnek a vasbeton felületek, a balatonfüredi táj visszafogadja a felsebzett, kirobbantott sziklák helyére illesztett épületet. A régi-új kövekből gyúrt konglomerátum 2009 augusztusa óta teljes kapacitással üzemel, a szálloda szolgáltatás mellett konferenciák, koncertek és színházi előadások helyszíne. Reményeink szerint az épületben és környezetében új reformkor kezdődik.

Rosta S. Csaba