Újra Közép-Európáról beszél valaki?

Megjelent Igor Kovacevic and Yvette Vasourkova szerkesztésében az Urbanity - Twenty Years Later című könyv, amely a Közép-Európa fővárosaiban található hét egyetem együttműködéséből született projekteket mutatja be.

Újra Közép-Európáról beszél valaki?

Az Urbanity több éves kutatási projektet a prágai székhelyű Közép-Európai Építészeti Központ (Centre for Central European Architecture, CCEA) szervezte, amelynek célja Közép-Európa városi értékeinek újrafelfedezése volt, valamint ezek új formában történő integrálása a szélesebb európai és nemzetközi kontextusba. Ehhez az eszközt az eltérő szakterületek különféle együttműködési formái adták, amelyek során a város és a városiasság témáját értelmezték, vizsgálták, kritizálták és finomították számos résztvevő segítségével, akik között civil szervezetek és művészek, építészek és építészhallgatók, polgármesterek, tisztviselők és várostervezők egyaránt megtalálhatók voltak – mindazok, akik Közép-Európa fővárosaival foglalkoznak.

A résztvevők nagy száma ellenére a projekt célja nem a várostervezők munkájának megismétlése, hanem annak hosszú távú finomítása volt. Feltettük azt a kérdést, hogyan fog városunk húsz vagy ötven év múlva kinézni, s ezzel egy széleskörű párbeszédet indítottunk el; megpróbáltuk figyelmen kívül hagyni és elvetni a városok jelenlegi kormányzatainak alkalmi, rövidlátó megközelítését. A választás azért esett a régió politikai és gazdasági potenciálját tömörítő fővárosokra, mert azok még a közép-európai térségen kívül is könnyen azonosíthatók. Az ezekben a városokban működő mechanizmusok nemzetköziek, a demokratikus világ bármely részéből könnyen nyomon követhetők. Bár maga a projekt regionális, az Urbanity – Twenty years later (Városiasság – Húsz év után) projekt célja a városaink jövőjére vonatkozó átfogó válaszok megtalálása volt, elhelyezkedésüktől függetlenül.

A demokratikus világ fővárosai nem közvetlen irányításúak, hanem különböző érdekcsoportok és kölcsönhatásaik alakítják őket. Más várostervezőktől eltérően az Urbanity projekt nagy előnye volt, hogy nem bizonyos személyek megbízásából készült, így nem kellett semmilyen politikai vagy gazdasági érdekhez igazodnia, csakis elméleti és gyakorlati szinten kísérelte meg egy jobb város vízióját kommunikálni. A projekt fő kommunikációs csatornája az építészet. Nem egy új urbanisztikai módszert keresünk, hanem egy olyan határterületet, amely építészeti formában mutatja be a város jelenlegi állapotát és térképezi fel jövőbeli lehetőségeit, vízióit.

 

Az urbanisztika Közép-Európában negyven évig háttérbe szorult, folyton csak a modernizmus alapelveit ismételgette. Paradox módon ez a Csipkerózsika-álom védte meg a városközpontokat és úgy tűnt, hogy 1989 után ott fog folytatódni, ahol a modernizmus abbamaradt és el fogja kerülni a fejlettebb nyugati országok várostervezésében addig elkövetett hibáit. Ma, amikor kezdjük újra felismerni városaink adottságait - amelyek a szocializmus konzerváló időszaka után még léteztek -, sajnáljuk az urbanisztika 1989 utáni melléfogásait. Sajnálatos módon az elmúlt húsz évben a várostervezés kiszabadult a víziók világából és a döntéshozók kezéből a mindenható piac kezébe siklott át. A projekt arra a kérdésre keresi a választ, hogyan lehetséges az urbanisztikához fűződő esztétikai és erkölcsi minőséget helyreállítani.

A bemutatott kiadvány Közép-Európa fővárosaiban található hét egyetem együttműködéséből született. A hallgatók és oktatók hajlandóságának köszönhetően ezek az egyetemek egy két évig tartó kutatás részeseivé váltak, amelynek során közösen meghatározták és megteremtették Közép-Európát húsz évvel a berlini fal leomlása után. A sok hallgató által feltett első kérdés az volt, hogy miért vagyunk itt és valóban Közép-Európa része vagyunk-e – s mindez egymás kölcsönös elismerésének és megértésének adott teret. Arra a kérdésre, hogy mi is a közép-európai tér, párbeszédek sorozata adta meg a választ. A jövőbeli együttműködés kiindulópontját a környezet és az előítéletek őszinte feltárása, megértése képezte, amelyek a lakóhelyből fakadóan mindenkiben benne rejlenek.

A workshopokat közösen szervezték Prágában, a további munkák pedig külön műtermekben zajlottak. Az email-en és facebook-on történt virtuális érintkezés után a valódi térben ötletek röpködtek, látogatások történtek más városokba, és párbeszédek kezdődtek az Urbanity – Húsz év után projekt esztelenségéről avagy lényegéről. A kiadvány nem foglalkozik a városok problémáit feltáró számos folyamattal és kísérlettel, hanem a jövendő építészgenerációnak a városról és annak adottságairól alkotott gondolataira koncentrál. Ezzel egyidőben összehasonlítási lehetőséget kínál a különböző oktatási megközelítésekre is, amelyek a projektek szintjén a papírra vetett tervektől a tettek építészetéig vezettek.

Kiadja: Centre for Central European Architecture

Kezdeményezte és szerkesztette: Igor Kovacevic, Yvette Vasourková

Szerzők: Alföldi György, Thomas Arnold, Irena Fialová, Stefan Gruber, Martin Gsandtner, Sławomir Gzell, Bálint Kádár, Brigit Klauck, Michal Kohout, Igor Kovacevic, Uros Rustja, Lisa Schmidt-Colient, Imro Vasko, Yvette Vasourková, Marusa Zorec

Megvásárolható: KÉK

Ára: 4000 HUF

Még több információ a projektekről: www.urbanityproject.eu or www.ccea.cz