Újragondolt német minimalizmus

Jó alapokra épített a düsseldorfi Falkenberg Innenarchitektur építész iroda, amikor teljes egészében átalakította az '50-es évekből ránk maradt minimalista lakóházat. A Közép-Németországban található egyszerű eleganciával és könnyedséggel megáldott, tájba vesző üvegházról Bán Dávid írt. 

Ilyenkor szokták mondani: "Ja kérem, hát így könnyű." Ha van egy fantasztikus környezetű telkünk, azon meg egy vele tökéletesen harmonizáló nyaralónk, akkor már csak egy ugrás, hogy abból pompás lakóházat varázsoljunk. Ezzel persze kockáztatunk, hiszen a bővítéssel megbontjuk az arányokat, az eredeti formavilágot, a kiegyensúlyozott összképet, sőt, sok esetben valami nagyon maival szeretnénk fölülírni a múltat, de szerencsére itt nem így történt. A Nethe folyó menti kelet-vesztfáliai csöppnyi Rheder központjában, a külvilágtól elzárt Paradicsomban még az 1950-es években épült egy, a maga korában modern nyaraló. Az idillt a házat körülölelő zöldellő fák és az alatta csörgedező patak fokozza.

Bő fél évszázaddal később döntöttek az átépítésről, amely során a Falkenberg Innenarchitektur dizájnstúdió a formavilágot jól megtartotta, az épületet azonban teljesen újragondolta. Egyedül a padlózat és a kerten átcsordogáló patak felé nyúló terasz maradt eredeti állapotában. Az így létrehozott 90 nm-es családi házban csak a legszükségesebb térkialakításokra koncentráltak. Az épület lényegében a fényhatásokra épül: a külső falak legnagyobb részét teljes magasságú üvegtáblák alkotják, a belső tér jóformán transzparens.

A megrendelők elképzelése a megnyugvást, a mindennapok rohanásából való kikapcsolódást adó nyugalom szigete, egy olyan hely létrehozása volt, ami az alapvető érzékelhetőségről szól és ami átadja magát a környezetének. „Egy olyan házat építettünk, amely a túlzások időszakában a nélkülözhetetlent teszi kézzel foghatóvá" – vallják a megrendelők. A tervezők igyekeztek minden szükségtelent, lényegtelent kihagyni a koncepcióból és csak a lényeges terekre koncentráltak. Ennek megfelelően a házban nem is helyiségek vannak, hanem a hatalmas üvegtáblákon átfolyó, kertbe ömlő tér.

Az építészeti koncepció nemcsak a természetre, hanem a négy alapelemre (levegő, tűz, víz, föld) is épít, ezek valamilyen formában mind megjelennek benne. A terasz alá komponált víz, az üvegeken beáramló és minden napszakban játékosan változó fényhatás mint a levegő, a kert és a környék természete mint a föld és a belsőben domináns kandalló által adott tűz foglalja keretbe az építészeti elképzeléseket. A táj és a belső tér így válik eggyé.

A minimalizmusával elegáns és könnyed ház az új technikáknak, az új építőanyagoknak köszönhetően fölülmúlja majd' félévszázados elődjét. Légiességét az üvegfalakon "lebegő", könnyített acélszerkezetes tetőzet erősíti. A három méter magas üvegtáblák a terasznál egymásba csúsztatva nyithatóak, keretszerkezetük oly filigrán, hogy lényegében nem zavarja a Rheder vidékére nyíló panoráma élvezetét.

A belső tér fa padlózata átmenet nélkül folyik át a terasz deszkapadlójába. A minimalista bútorokon a praktikum, az egyszerűség és a természetes – leginkább fa – anyaghasználat érhető tetten. A megrendelő saját tervezésű bútorait néhány régebbi, a múltból hozott darab egészít ki. A hatalmas és nyitott közösségi tér mögött diszkréten bújik meg a ház intim zónája: a hálószoba, egy kisebb vendégszoba, a fürdő, sőt még egy technikai helyiség, ahol a ház gépészete van (amit a 21. századhoz híven már egy applikáció segítségével vezérelnek). A fényre, a szellősségre és a nyugalomra koncentráló ház „nem nagy és fontos, hanem kicsi és korrekt akar lenni" – összegzik a tulajdonosok a nemrég elkészült épület lényegét.

Bán Dávid