Ukrán nők a szovjet építészetben: Natalija Csmutina és Tamara Celikovszka

Nők az építészetben című sorozatunk mai részében két ukrán építésznő, a középületek és nagyszabású szállodák tervezésével ismertté vált Natalija Csmutina, és a kijevi metró látványos megállóit tervező Tamara Celikovszka életművével ismerkedhetünk meg.

Natalija Csmutina (Наталія Чмутіна) 1912-ben született Kijevben, de 1918 és 1926 között a mai Oroszország területén, Aramilban élt, középiskolai tanulmányait is itt végezte. Később visszaköltözött szülővárosába, majd 1930-tól a Kijevi Nemzeti Építőipari és Építészeti Egyetem (Київський національний університет будівництва і архітектури) hallgatójaként Volodimir Zabolotnij tanítványa lett. (Zabolotnij a szocialista város koncepciójának kidolgozása, illetve a népi építészeti hagyományok városias környezetben való alkalmazása terén kifejtett munkássága miatt ismert, építészete nagy hatást gyakorolt Csmutinára.)

Építész diplomáját 1936-ban szerezte, majd az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság állami tervezőirodájánál helyezkedett el, ahol 1938-ig dolgozott. Ebben az időszakban tervezte a Dnyeper partján álló, kijevi Riviéra Éttermet (Ресторан Рів’єра), valamint Zabolotnij munkatársaként részt vett az ukrán parlament, vagyis a Verhovna Rada (Верховна Рада) épületének megtervezésében.

1938-tól 1941-ig a kijevi 43-as Repülőgép-javító Üzem magasépítési osztályán dolgozott, ebből az időszakból legfontosabb munkája a mérnökök és műszaki dolgozók számára tervezett lakóház, de említhetnénk még a kijevi Népművészet Házát (Будинок народної творчості у Києві) is. 1947-ben az Ukrán SZSZK Építészeti Akadémiáján (Академія архітектури Української РСР) végzett posztgraduális képzést, majd ugyanebben az intézményben 1959-ben kandidátusi fokozatot nyert. Az 1940-es években több gyárépületet, például Csernouszovo textilgyárát, vagy az örményországi Armavir vattagyárát tervezte, valamint a korábban említett, háborús károkat szenvedett Verhovna Rada-épület helyreállítását végezte.

Az 1950-es évektől számos szállodát tervezett, melyek közül megemlítendő a Kijev városképének fontos részét képező, jellegzetes Hotel Dnipro (готель Дніпро), illetve a szintén kijevi Lybid Hotel (готель Либідь). Fontos épülete még az íves betonhéjjal kísérletező Bútorház (Будинок меблів), mely az 1980-as évek elején épült.

Az építészoktatás terén is jelentős munkát folytatott, 1946-tól tanított a Kijevi Művészeti és Építészeti Akadémián (Національна академія образотворчого мистецтва і архітектури), valamint 1960-tól a Kijevi Nemzeti Építőipari és Építészeti Egyetem kísérleti tervezési kutatóintézetét vezette. Az 1970-es és 1980-as években életművét elismerendő számos kitüntetésben részesült. 2005-ben hunyt el, Kijevben.

Tamara Celikovszka (Тама́ра Целіко́вська) 1935-ben született a mai Oroszország területén, Jelecben. Építészeti tanulmányait 1953 és 1959 között végezte a Kijevi Nemzeti Építőipari és Építészeti Egyetemen, majd az Ukrán SZSZK Építészeti Akadémiájának kutatóintézetében helyezkedett el, ahol 1963-ig dolgozott.

Ebben az évben következett be a nagy fordulat karrierjében, mely későbbi életművét meghatározta. 1963-ban kezdett ugyanis dolgozni a Kijevmetróprojekt (Київметропроект) építészeként, aminek eredményeként az ukrán építészet történetébe számos kiváló metróállomás tervezőjeként írta be a nevét.

Az intézmény 1994-es átszervezése után Celikovszka az építészeti és tervezési műhely vezetőjeként, valamint a projekt főépítészeként dolgozott, egészen 2014-ig, tehát pályája nagy részét a kijevi metrón való munkálkodás tette ki. Az állomások közül – melyeket tervezőtársaival együtt álmodott meg – kiemelendő az 1971-es Beresztejszka (Берестейська), az 1980-ban épült Tarasz Sevcsenko (Тараса Шевченка), az Olimpijszka (Олімпійська) 1981-ből, és a Libidszka 1984-ből.

Metrótervező tevékenysége olyan sikeres volt, hogy konzulensként a szófiai metró létrehozásában is részt vett. Más tömegközlekedéssel összefüggő épületeket is tervezett, például Igor Maszlenkovval és Voldemar Bogdenovszkijjal közösen jegyezte az odesszai kereskedelmi kikötő személyforgalmi épületét, mely 1968-ban épült. Számos ipari, illetve közúti létesítmény tervezésében is részt vett, például több bányafelvonó, közúti alagút, sőt, szanatórium kötődik nevéhez. Főként a tömegközlekedés terén hagyott hátra gazdag életművet, 2019-ben hunyt el, Kijevben.

Paár Eszter Szilvia

Forrás: ukrarchipedia.com

A „Nők az építészetben" című sorozatunk az NKA támogatásával jelenik meg.