Ungár Péter építész most lenne 75 éves – Kisbán Mária és B. Szabó Veronika emlékezése

Ungár Péter, a maga szerény modorával, ugyanakkor határozott kiállásával mestere volt annak, hogy megbízóival, hatóságokkal, kivitelezőkkel és környezetével elképzeléseit elfogadtassa. Még nem volt 35 éves, amikor Ybl díjat kapott, munkássága komoly kvalitású életpálya ígéretét hordozta. A tehetséges, fiatalon elhunyt építészre a feleség, Kisbán Mária és B. Szabó Veronika építészek kezdeményezésére emlékezünk.

Ungár Péter 1945. május 26-án született Indiában, a család három évvel később költözött haza Simlából Magyarországra. Az orvos szülők szemléletmódja, a család felfogása a magas színvonalon végzett hivatásról, a zene és művészetek gyakorlásáról fontos örökség maradt Péter számára. Építészeti hivatására a Budapesti Műszaki Egyetemen készült föl, diplomáját a Középülettervezési Tanszéken1968-ban védte meg. 1970-72 ben a MÉSZ Mesteriskolájának résztvevője volt Földesi Lajos irányítása alatt. Ezt követően 1973-ban Finnországba utazott tanulmányútra, a Bertell Grippenberg Irodában kapott munkát. Az ösztöndíjas év alatt ismerkedett meg Alvar Aalto és más építészek organikus szemléletű munkáival.

Hazatérve, szülei Leányfalun lévő keskeny, enyhén lejtős telkén - finnországi tapasztalatait felhasználva  - kicsi, mindösszesen 38 m2 családi nyaraló tervezésébe és építésébe fogott. Az épület tervezésének kiindulópontja a helyi adottságok megfigyelése volt: mivel a környezet épületei és növényzete rendkívül heterogén minőségűek voltak, így a saját telken egy elkülönülő építészeti világ megteremtését tűzte ki feladatnak. Az épületet a lejtős telek tetejére helyezte el, az ültetett fák végigkísérték a kétoldali telekhatárt. „Emlékeim szerint Péter elképzelése  az volt, hogy az épület szabálytalan körvonalával a kandalló kéményének központjával egy kibontott mákvirág szirmait járja körül." -írja felesége, Kisbán Mária. 

A terepre ültetett épület rendkívül kis méretű, de komfortosan használható, mind a három helyiség nyit a kert irányába, a házból a terep szintjén ki lehet jutni a kertbe. Az épület hagyományos építőanyagból- és építési technológiával készült. A belső helyiségek tolólapokkal egybenyithatók, egy zártabb és egy nyitott átriumterasz képez kapcsolatot a nyaraló és a természet között. Ez a megoldás, a terek eltolható felületekkel való alakítása több épületében is megjelenő megoldás. A teraszokat tetszés szerint lehet használni a nap járásával arányosan. Az épület a család tulajdonában maradt, azt lánya, Ungár Fanni és a család a mai napig is aktívan és örömmel használja. 

Legnagyobb munkái az IPARTERV-hez kötik, ahol 1968-1982-ig dolgozott. A nagy állami, elsősorban ipari létesítményekre szakosodott cég az előnyös megbízási munkák mellett kényszerű kötöttségeket is jelentett a számára. Ebben az időszakban, 1974-ben készült el egy hatlakásos társasháza Budapesten a Szépvölgyi úton. A megbízást nagyon fiatalon, alig 29 évesen kapta. Az első építészek között volt, akik a bonyolultabb vízelvezető rendszer ellenére a lapostetős épület tervezését vállalta. Magas minőségű, szimmetrikus elrendezésű, egyszerű szerkesztettségű épületet alkotott meg, amelynek belső fekvésű lépcsőházát természetes megvilágítással oldotta meg.

A kétfogatú háromszintes épület alapvető koncepciója a lakások racionális, funkció szerinti kialakítása. A tereket belső zónákra osztotta, az elrendezés képletszerűen megfogalmazott: a közlekedő mellett húzódik a lakószobasáv. A lakások flexibilis használatát támogatta, hogy minden szinten a lépcsőház mentén kialakított közlekedőből mozgatható tolófalak nyíltak, amelyek tetszőleges alaprajzi elrendezést tettek lehetővé, így az építtetők egyéni igényeit szabad térkapcsolatokkal lehetett figyelembe venni. Az akkoriban divatos, keskeny loggia helyett minden lakáshoz használható méretű, kényelmes teraszt tervezett.

Ungár Péter a nagyon fiatalon Ybl-díjat kapott építészek szűk táborához tartozik: az elismerést a Magyar Híradástechnikai Egyesülés Számítóközpontjának megtervezéséért, Nagy Bence statikustervezővel megosztva kapta 1979-ben az IPARTERV munkatársaként. Az épület Budapesten a II. kerületben, a Bég  utca és Törökvészi út kereszteződésében áll, 1976-1978 között épült. A rendelkezésre álló hely az elhelyezendő programhoz ( 15 894 m2) és a beépítési lehetőségekhez képest igen szűkös volt, emiatt az épület emeleti szintjei lépcsőzetesen növekszenek. A szintenkénti körvonalak kifelé történő terjedése szellemes megoldás az alapterület növelésére. Az épület külső belső karakteres megjelenítését az egyedi építészeti kialakítású előregyártott szerkezeti alkotóelemek képezik, amelyet a Paksi Építőipari KTSZ készített.

A látható függőleges és vízszintes szerkezeti kapcsolatok, rovátkolt felületképzésű falpanelek megadják a kubus karakterét. Ennek létrehozásához a tervezők kiemelkedően konstruktív együttműködésére, az építéskor kevés helyszíni élőmunkát igénylő építési technológia kialakítására volt szükség. Neves építészkollegák szerint is különlegesség volt, hogy az eddig csak ipari csarnokoknál használt előregyártott UNIVÁZ szerkezetet Péter a rózsadombi családi házas környezethez is illeszkedő irodaház tervezéséhez alkalmazta. A tartószerszerkezethez hasonlóan az épület gépészeti kialakítása is vizuálisan szabadon kezelt, hő- és megvilágításának szabályozása természetes és nyitott módon történt.

Péter az értelmetlen elvárásokat nehezen viselte, így a magántervezési lehetőségek megnyitásával szinte elsőként fordult a társasági tervezési forma felé. 1981-ben ötödmagával alakította meg a Komplex Team Tervező és Szakértő Polgári Jogi Társaságot, amely később Gazdasági Munkaközösség formájában működött tovább. A korszak fontos épülete a szentendrei, Daru piac és Dodola u. sarkán lévő Műteremház, amely 1981-ben készült el. Az épület egy összeomlott istálló helyére, annak eredeti alapformáját megtartva épült meg, a földszintjére keramikus műterem, az emeletére grafikus műterem került. Ungár Péter nagyon vonzódott az általa „hangulatosnak" ítélt házakhoz.

Úgy érezte, hogy ezek ösztönösen kissé esetlenek, szabálytalanok, szinte a földből nőnek ki, mintha gyökereik lennének, ezért kétséges, hogy tudatos tervezéssel ilyen értékek előállíthatók-e. Erre a felvetésre reflektál a szentendrei műteremház megtervezésével. Az épület hagyományos hangulatú régi épületeket idézi meg, lejtős terepen földbe süllyesztve, változó szinteken helyezkedik el, több, törtvonalú formából áll. A falak és terep találkozása elmosódik, a lehulló vakolat és a falakra felkúszó növényzet ezt a kapcsolatot természetessé teszik. 

Az 1968-1985 közötti időszakban változatos tervezési feladatok adódtak: irodaépület, ipari- és kulturális épületek, egyházi megbízások, társasházi lakóépületek és telepszerű lakóegyüttesek tervein dolgozott, emellett több családi ház és saját lakásának a kialakítását készítette el. Utóbbi különösen fontos volt a számára: a tetőteret saját kezűleg, építészhallgatók közreműködésével építette meg, ennek érdekében egyéves fizetésnélküli szabadságot vett igénybe. A munka 1983-ban fejeződött be. Az építési folyamat során a hallgatókkal gyakran tartottak megbeszélést arról, hogyan kell megépíteni az éppen aktuális következő lépést: ez valódi szakmai gyakorlat volt, örült, aki a személyes, gyakorlati tanításon részt vehetett.

A tetőtér a II. kerületi Garas utcában található, nettó alapterülete: 110 m2. A hagyományos szerkezetű, többlakásos lakóépület 1910-ben épült, laza, városias, szabadon álló beépítésű övezetben. Tetején, az épület nagyobbik területén, magas manzardtetős, kisebb részén lapostetős kialakítású volt. Ez a manzardtető különleges ácsmunkát igénylő speciális tetőszerkezet, a kiugró toronyrészhez több szelemenes fogópár és kötőgerendázat merevíti. A beépítés adottságait figyelembe véve L alakú alaprajzú elrendezés adódott, a nagy magasságú fedélszék miatt pedig két szintes kialakítás kínálkozott. Így vált alkalmassá arra, hogy egy 5 tagú család lakhelyévé váljon mind funkcionális és esztétikai értelemben. Az alsó szinten nappali, konyha, szülői háló, kiegészítő helyiségek kaptak helyet, a kapcsolódó lapostetős rész az étkezőből nyíló tetőteraszként vált használhatóvá. A felső szint a középfőfalra konzolosan szerkesztett galéria, melynek közlekedőjéről nyíltak a hálószobák. A meglévő szilárd födém felett magasabban elhelyezkedő kötőgerendázat közé intarziaszerű hajópadló burkolattal vendégfödém került.

A Komplexben eltöltött évek után Ungár ismét váltott: 1986-1988 között az ÉPINVEST Tervező-Vállalkozó Közös Vállalatnál dolgozott, aminek a keretein belül kialakított egy fiatal építészekből álló kis tervezőrészleget, a későbbi KÖR Kft-t. Ennek az időszaknak a kiemelkedő építészeti feladata a Dunaújvárosban megépült teraszházak, ami a magasépületek tömeges építéséhez alkalmazott és a helyi vállalat által forgalmazott  házgyári vasbetonpanelek felhasználásával készült el. Az 1986-87 között megépült Szilvás teraszházak Dunaújváros domboldalán található 60 lakásból álló épületegyüttes, amelynek összalapterülete meghaladta az 1300 m2-t.

A Beton-és Vasbetonipari Művek (BVM) Dunaújvárosi Gyárában készített előregyárott szerkezet alkalmazásával Ungár Péter olyan telepítésben gondolkodott, ami átmenetet nyújt az akkori hazai gyakorlatra jellemző, állami lakásépítés monoton többszintes rendszere és az egyedi, változatos kialakítású, családiházas beépítés között. Ezt az alkotását minden szempontból siker koronázta. Az épületegyüttes újszerű példa arra, hogy vasbeton fal -és födémpanelekből megfelelő telepítési forma mellett változatos, szép környezetű lakhelyet nyújtó épületek készíthetők. A domboldalra ültetett, lépcsős megközelítésű lakóegységek szabad közlekedési rendszert, egymáshoz illesztett, sorolt átriumház csoportot alkotnak, a teraszok közé benyúló zöldfelületek intenzív természeti kapcsolatot biztosítanak. A munka kezdetekor Péter családja otthon napokig lázas fakocka tornyok és lepények alkotásába merült. A legsikeresebb formájú fakocka építményekből később teraszházak lettek.

Ungár Péter építészeti szemléletmódjára jellemző, hogy a koncepcionális kérdések pontos tisztázása mellett figyelme kiterjedt a részletmegoldásokra is. A lendületesen induló, fontos és jelentős építészeti alkotások mentén kirajzolódó építészeti pályának hirtelen lett vége: Ungár Péter 43 évesen autóbalesetben halt meg.

Az összeállítást és az épületek válogatását Kisbán Mária és B. Szabó Veronika készítették

szerk: Somogyi Krisztina