Utószó: Végtelen vándornapló - Vándorok Könyve

A Vándoriskola 25 évét mutatja be a vándornapló, a kiadvány a magyar építészet és kultúra elválaszthatatlan része. 

„…Sokszor úgy éreztem, Menyus is elmondta, hogy kiesett egy generáció.
(…) Azt gondolom, hogy nekik most nagyon fontos szerepük lehet, mert ők tudnak hitelesen képviselni egy már kipróbált élet- és építészeti viselkedésmódot az újabb nemzedékek felé. De csak ha levonják azt a tanulságot, hogy az ősi magyar individualizmus helyett összefogásra és önzetlenségre van szükség." –részlet a könyvből. Ti most hogy gondoljátok?

A Vándoriskola 25 évét bemutató vándornapló úgy jó, ahogy van. Ez a kiadvány a magyar építészet és kultúra elválaszthatatlan része. Természetesen lehetne benne hibákat, hiányosságokat keresni és találni is. De nem érdemes. Aki így veszi kézbe, az ne is próbáljon a végére járni. Ez a könyv a magyarországi szerves építészet önfenntartó szervezetéről, a Kós Károly Egyesülésről és Vándoriskolájáról szól. Önfenntartó, mert önerőből az Egyesülés tagszervezeteinek közreműködésével, állami és hatalmi támogatás nélkül működik.

A kezdetek még régebbre nyúlnak vissza az időben: Makovecz Imre „maszek mesteriskolájával" indult, majd a tokaji nomád nemzedéken és a visegrádi táborokon keresztül jutott el a Vándoriskoláig. Az akkori fiatalok ma sokgyermekes apák és anyák. Az Egyesülésnek fiatalnak kell maradnia, hogy mindig meg tudjon újulni, és hogy mindig teljesítse feladatát: megőrizni és megújítani az építészet ember-nyelvét azt a világnyelvet, ahol a hajlék otthont, ahol a táj és építészet tájépítészetet, a tér és alkotás téralkotást és az ünnep ünnepet jelent.

Ebben a korban, ahol az értékek felülről irányított mesterséges elfelejtése történik, a Kós Károly Egyesülés Vándoriskolája él Európa közepén, és egy olyan magatartást képvisel, mely átviszi az évezredes értékeket a túloldalra. A sötétségen túlra. Az elmúlt 25 évről még legalább négy-öt hasonló terjedelmű naplót lehetne megjelentetni. Mindenki, aki a történet része, rögtön megéli és elképzeli a saját változatát. Ha csak a vándorok által megépült házak mennyiségét nézem, már az is elképesztő teljesítmény. Ugyanez vonatkozik a pályázatokra és az elméleti képzésre is.

Ki merem jelenteni, hogy az elmúlt 25 évben ilyen szellemi koncentráció nem volt sem Európában, sem máshol. Ezt a naplót az idő írta. Az az idő, amely az elmúlt negyed évszázadban a mi életünk és a mi sorsunk volt, mára már történelmünk részévé vált. Minden egyes rajznak, vázlatnak, fényképnek története van. Ez a napló-könyv körülbelül hetven vándoriskolás és mestereik közös életének az almanachja. Ahogy a tanítvány tanul a mestertől, úgy tanul a mester a tanítványtól is. A szerkesztők hatalmas munkával gyűjtötték össze a kortörténeti dokumentumokat és természetesen a maguk látásmódja szerint rendezték, válogatták, szortírozták őket. Ez a napló él és lélegzik. És még izgalmas is.

Csernyus Lőrinc
A Vándoriskola vezetője