Üvegfödém alatt rejlő történelem
A Magyar Művészeti Akadémia által kiírt Székesfehérvár történeti központja 2017 című tervpályázat pályaműveinek bemutatását ezúttal Juhász-Nagy Balázs és Bodnár-Paripás Emőke rekonstrukciós tervével folytatjuk. A pályamű kiemelt elismerésben részesült.
1018 - 2018
"Jeruzsálemben megkeresték Krisztus sírját, s föléje egy kerek emléktemplomot emeltek. ... Rómában is bazilika épült az apostolfejedelmek sírja felett, a vatikáni Szent Péter- és a falakon kívüli Szent Pál bazilika."
"Egy Habsburg-hű és elvakultan németpárti püspök, bizonyos Milassin Miklós (II. József gyóntatópapja) 1800 körül, mint valami rossz kutyaólat lebontatta a Koronázó Bazilika még újjáépíthető falait, hogy önmagának a Habsburg adminisztrációt jelképező püspöki palotát építtessen." - K.A. történész.
Mindig nehéz kérdés a romkonzerválás és a teljes rekonstrukció skáláján elhelyezni az adott építészeti emlék megőrzését, bemutatását, tovább éltetését. Jelen esetben nem egy természeti csapás vagy háborús időkben elpusztult épületről van szó, hanem egy tudatosan és módszeresen megsemmisített, a magyarság számára kegyeleti, szakrális, és egyben állami reprezentációs jelentést hordozó épületről. Jelen esetben ott, ahol a Koronázó Bazilika állt és Szent Királyaink nyugszanak, nem lehet lebetonozott városi tér. A lebetonozott romok magukkal hordozzák a "múltat végképp eltemetni" üzenetét, ahol nemzeti emlékhelyünk épülhetne, nem állhat a "nemzet pincéje".
Jelen pályázatban a romok szintje fölé emelt belső tér a járható üvegfödém segítségével betekintést enged az alsóbb szintre, ebből a különleges nézőpontból a bazilika és a Szent István kori templom megmaradt kő pillérei és alapfalai alaprajzi rendszerükben érzékelhetők. A bazilikális szerkesztést alapul vevő tartóívek emelkedett és szakrális tartalmat adnak az állami ünnepségeknek is helyszínt adó belső térnek, amelyben a reprezentatív események mellett megtekinthető lenne egy, a dicsőséges magyar évszázadok királyainak egykori temetkezési helyén méltó emléket állító állandó kiállítás, a királyportrékat akár festett üvegként megjelentetve a belső térben.
Az új szerkezet a néhai Bazilika kő tartópilléreire támaszkodna, nem károsítva ezzel a régészeti kutatási területet. A mai tartószerkezet követné az ezer évvel ezelőtt megszerkesztett tartópillérek ritmusát, az eltérő méretű ívek érzékeltetnék a templom és bazilika építésének évszázadait, a XI. századi eredeti belső térszerkesztéstől a késő gótikus bazilika arányaiig. Az üvegfödémen állva egyszerre érezhetjük magunk körül az ezeréves bazilika régi köveit és tereinek arányait és a mai építészeti eszközökkel és anyagokkal megfogalmazott teret, és ebben a folytonosságban benne van az eljövendő évek reménye. A bazilika tengelyére szervezett épület egyben kijelöli a városi tér K-Ny-i gyalogostengelyét, hangsúlyozva a Városház tér felől nyíló főbejáratot, ahonnan letérve a romterület is bejárható.
A magas torony, mint hangsúlyos vertikális elem, már messziről mutatja a fontos metszéspont helyét, irányt mutat, helyet jelöl. Sajnos a későgótikus torony a későbbi ráépítések miatt a jelenlegi városszövetben nem helyreállítható, így a XI. sz-i eredeti templom ÉNy-i tornya jelöli az új torony helyzetét. Az asszimetrikus toronypár egyben egy új, észak-déli tengelyt is ad, magában rejtve a differenciált megközelítés lehetőségét.
Részlet a Bírálóbizottság értékeléséből:
Javaslatában szinte a teljes romterület fölé egy óriási épületet (tetőt) emelt, melynek tömege azonban nem keresi a koronázó bazilikával az eszmei-formai kapcsolatot. Közvetlenül a romterület felett üvegfödémmel zár, amely az itt elhelyezkedő reprezentációs tér padozata. Bátor elhatározás egy "sosemvolt" forma és épület felvállalása, ugyanakkor túlságosan önreflektív.