Felújított zsinagóga új kontextusban, és az új imaterem - Holokauszt Emlékközpont, Budapest

"A halottakat nem csak eltemetni kell méltósággal, de emléküket minél több helyen, a lehető leghitelesebb módon őrizni is." - Varga Vera írása Mányi István, Ybl-díjas építész Holokauszt Emlékközpontjáról.

Holokauszt Emlékközpont

A Páva utca-Tűzoltó utca sarkán álló, huszonnyolc éve nem működő, "gyülekezetét vesztett" zsinagóga immár egy intézmény, a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény része. Az új intézmény tervezésénél feladatként határozták meg a pusztuló épület rekonstrukcióját és bevonását a kibővített építészeti és funkcionális rendbe. A zsinagóga-épület diagonális szerkesztése, ahogy a tömbbelsőbe fordul, feltételezi, szinte diktálja a körülhatárolt kertre, a "belső életre" szervezést. Az új építményeknél ez a zsinagóga átlós tengelyének tükrözésével valósul meg, és így az előtte lévő, emlékoszlopokkal határolt tér kerül a centrumba.

Mindez szimbolikus: a holokauszt mint az emberiség történelmét megrázó, szétziláló, irracionális földrengés. E jelkép szerint az irracionális történeti eseményben, a "kizökkent időben" a gravitáció sem működik, sem a függőleges, sem a vízszintes nem azonos ömmagával, a súlypont csupán látszólagos. Ebben az átértelmezett-szerkesztett környezetben él tovább a híveit vesztett, azonban mégis hitelesen megidézett, rekonstruált, - nem hamisan újrakreált - zsinagóga. A holokauszt áldozatainak fájdalmas többsége zsidó honfitársunk volt. Ezért lehet hiteles nemzeti emlékhely az elhagyott templomtér, immár vallási funkció nélkül. A szakrális rendeltetést átvette az új imaterem, s a belső kert tagolása is a kialakított funkcionális rendhez igazodik.

Talán a legfontosabb a megérkezés élménye. Az érkezés főtengelyében a megújított zsinagóga, balra a dokumentációs központnak és kiállításnak helyet adó új épületrészek találhatók, közöttük a külső és belső vizuális térhatárolást, illetve osztást szolgáló árkádsor, az utca felől védelmet, a belső kert felől az emlékfal örökkévalóságát szolgálva. A holokauszt földrengésének törésvonalaival szabdalt kőfalak felett, mintegy a tragikus történelmi esemény metamorfózisaként - a rettenetre való emlékezésként, ugyanakkor az új élet születéseként - lebeg az áldozatok emlékkertje.

Kevés anyag biztosíthatná e gondolat oly maximálisan hiteles megjelenítését, mint az új épületrész külső és belső homlokzatait borító indiai "mint" nevű kvarcitkő. E kőstruktúra több millió év alatt egymásra rakódott rétegekből áll, melyek fejtésük, hasításuk során különböző metszeteket mutatva keverednek. Így a rozsdás-sárgás-vörösestől a zöldes és sötétszürkés árnyalatokig egészen különösen egymásra rétegzett felületek keletkeznek, melyek a különböző napszakokban a napfény változása szerint is különböző színekben jelennek meg.

A nagyméretű kapuk (kettős, korracél kapuzat Seregi György kovács-iparművész munkája) és a kőfal középkori erődöt idéző nyílásai megteremtik külső és belső tér virtuális kapcsolatát. E kapcsolat megvalósítása mintaszerű: a városi forgalom már a fasorral védett gyalogoszóna és a bejárat előtti térbővület, gyülekező-, találkozóhely létrejötte következtében is csendesedni látszik, és a hatást fokozza az árkádsor, a belső kert. Így ágyazódik egy túlépített városi környezetbe az emlékezés helye, melynek egyik fő pontja - mementóként - a híveit vesztett zsinagóga. A hangsúly a csend megidézésén van (1). Emellett él, működik a túlélő közösség új imaterme, mely mintegy hatvan hívő befogadására alkalmas. A fény újra él; az udvari árkádsor alatt, az emlékfal előtt lézer örökmécses (Dr. Horváth Zoltán fizikus és Plosz Béla gépészmérnök munkája) kapott helyet, emlékjelként és tájékozódási pontként; az emlék fároszaként.

Az imateremről

Fény hatja át az új imatermet, Köblitz Birgit iparművész ablakain keresztül. Az ablakok az evilág és a túlvilág közötti kapcsolat megtestesítői, a fény, az isteni üdvösség közvetítői. Az ember, az emberi lélek az ablakon keresztül fogadja be Isten üzenetét. Magába foglalja - akár az egész épületegyüttes - a nyitottság-zártság, ennek megfelelően a veszély-biztonság oppozíciókat is. Az Istenhez könyörgő Dániel próféta nyitott ablak előtt térdepel, ezzel jelképesen megnyitja lelkét és fohászkodik: "az ő felső termének ablakai nyitva valának Jeruzsálem felé, és háromszor napjában térdre esék, könyörge és dícséretet tőn az ő istene előtt" (Dán. 6,10). Dániel könyvének történetére épült az a hagyományos előírás, hogy imádkozni csak ablakkal ellátott helyiségben szabad. Az Isten, "a lélek ablakai" nyilvánvalóan nem praktikus célokat szolgálnak; a középkor óta a zsinagógában az ablakokat magasra építik, hogy ne lehessen be vagy kinézni rajtuk. Imaszobákban az egyszerű függöny, papír vagy mattított üveg is megfelelt.

A zsinagógákat - eltekintve az egyszerű alkalmi imaszobáktól - építtetőik a jeruzsálemi templom másának, "kis szentély"-nek (mikdas meat, Ez. 11,16) szánták. A zsidó misztika (kabbála) tanítása szerint a helyiségnek tizenkét ablakot kell kialakítani, hogy Izráel mind a tizenkét törzse a maga módján végezhesse a szertartást.

A Holokauszt Emlékközpont imatermének üvegablakai intimmé teszik a hagyományokat hordozó szellemi, transzcendens fényt; egyúttal témáikkal, a zsidó vallás nagy ünnepeinek megidézésével pedig személyesen megélhetővé varázsolják a teret. Viszonyuk van ugyanakkor a zsinagógaépület eredeti, Baumhorn Lipót tervei szerint készült (2), geometrizáló ablakaival, melyek inkább a színhatásokra építenek, az ólmozás által erősen meghatározott-elhatárolt mezők dekorativitására, mint szimbolikus mondanivalóra. Az új ablakokon az erős alapszínekből kialakított, finom színkompozíciók, az egyes motívumok egymásba folyása, egymásból következése, a tudatos szimbolika részben kontrasztot, részben az eredeti stilizáló törekvés folytatását jelenti.

Számolni kellett az út túlsó oldalán lévő házsor közelségével is; így az ablak az eredeti, már idézett hagyománynak megfelelően csupán a fényt, de nem a látványt engedheti be, ehhez különösen alkalmas volt a rogyasztás (zömítés, különböző színes üvegrétegek egymásra olvasztása) technikája. Rendkívül nehezen megoldható - éppen ezért különösen sikeres - a földszint és a galéria ablakainak vertikálisan összefüggő ábrázolásmódja, látványa. Azonos szimbolikus motívumot jelenítenek meg, melynek főképp az esti órákban, a belső világításból eredően van különösen erőteljes, kisugárzó hatása mind az udvar, mind az utca felé. A téma a zsidó vallás jelentős ünnepei, a Tűzoltó utca felé: Jom Kippur, Hanukká, Szukkot, az udvar felé, az előteremben: Sávout, Peszah, és a Holokauszt mint az emlékezés helye.

"A jom kippur az Isten trónja felé vezető sabbát", a mélységes komolyság, az engesztelés napja. Érdekesség, hogy egy Kol Nid´ré esti ima az üveg különlegesen domináns, az ember alakíthatóságának érzékeltetésére kiválóan alkalmas tulajdonságát, formálhatóságát idézi fel: "Mint amilyen az üveg az üveggyáros kezében, ha akarja, formába fújja, ha akarja, megolvasztja, kezedben olyanok vagyunk éppen, ki szándékot és tévedést megbocsát, tekints a frigyre, de ne a gonosz ösztönre." (3) A Jom Kippur ablakának megtisztító vízesése lendületével minden szennyet a kékes megtisztulásban látszik feloldani, a középtérben a fény bíztató sugarával. A Hanukká a fény, a felszentelés vagy felavatás ünnepe; az egyetlen épségben megmaradt korsó olajának nyolc napig - a friss olivaolaj megszenteléséig - kell égnie hanukká-lángként. E láng az ablakegyüttesen átütő erejű fénypászmaként, fénnyé oldott-stilizált gyertyaként jelenik meg. A Szukkot a sátoros ünnep, elsőrendűen örömünnep, az Isten által alkotott természet, termés és életerő ünnepe, a lendülettel hajló pálmaág, a luláv az ünnepi, szimbolikus csokor meghatározó része, a lendület, a négy égtáj felé tett mozdulat - jelképes köszönet.

E három kompozíció - a Jom Kippur, a Hanukká és a Szukkot - egységes látványt nyújt, mint hármas színkompozíció: kék-sárga-zöld viszonylagos monokrómiából építkező árnyalatai ünnepélyes emelkedettséget sugallnak, s egyúttal a folytonosság érzését. A látogató más-más nézőpontból sejtheti a folytatást. A Sávout egyfajta aratás- és virágünnep, tulajdonképpen a Pészah befejezése, amely az ablakon rügyező ágként látható. Megidézi a lezáruló Pészah tavaszünnep jellegét, az otthonok és a zsinagóga felvirágozott üdeségét. A Pészah az egyiptomi kivonulás ünnepe, "a zsidó nép ebben a hónapban ünnepli bevonulását a történelembe", ugyanakkor egyfajta aratásünnep is: az emeleteken át folytatódó ablakon a szabadságot jelképező, fröcskölve feltörő, ragyogó, a szabadság fényében sütkérező vízsugár látható.

Az "ünnepi", hihetetlen intenzitásukkal az életet igenlő, lélekre nyíló, egyben azt megnyitó ablakok ellenpontja az imaterem Holokauszt ablaka. Az emlékezés helye, ahol a könyörgő kezek az áldozatokért könyörögnek-imádkoznak, s ugyanakkor előhívják a reményt adó fényt is - a Sabbath, a Hanukká fényét. A Holokauszt ablak felidézi a külső kőburkolat szürkés "siratófal" struktúráját, ugyanakkor az erős fekete festés (a középkori üvegfestészet hagyományain alapulú "schwarzlot", magas vasoxid tartalmú festékanyaggal) hangsúlyozottan grafikai jellegű, kiemeli a felidézett formák dinamikáját a kép mondanivalójának szolgálatában. A fényes és matt felületek kontrasztja feszültséget teremt, az "ünnep-ablakok" fényes színei és a Holokauszt ablak domináns fekete grafikussága együtt hatásosan erősíti a metaforikus-szimbolikus jelleget. Az ajtók színtelen, kétnézetű-oldalú reliefje (pate-de-verre technika) levélstruktúrájával egyesíti az ablakok erényeit, dekoratív-funkcionális elemként alkot szerves egységet az enetriőr együttesével.

Az együttesről

A Holokauszt Emlékközpont e történeti művészeti szempontból elsőrendűen hiteles építészeti és iparművészeti együttese egyesíti az ünnepet és a gyászt, a múlton épülő jelent és jövőt, s mindezt az egységes művészet alkotásainak hitelességével teszi. Toleráns kulturális, művelődés-művészettörténeti alapvetések jellemzik, melyek egymás történeti-humanitárius megértésén alapulnak s az együttes erő jelentőségét mutatják. E "jövőkép" - mely bár nem optimista, de mindenképpen realista - hiteles alternatívát kínálhat a mainál mindenképpen konfliktusmentesebb együttélésre, mely érti a hagyományt és ugyanakkor a jelent mint a távolabbi jövő hagyományát kezeli. A komplex, értő műemléki gyakorlatot, ugyanakkor alkotó kreativitást igénylő, összetett építészeti-belsőépítészeti tervezési feladatot a Mányi Építész Stúdió fogta össze és irányította, és ennek során jól megoldotta a restaurátor és iparművész szakemberek bevonását.

Utószóként: a zsinagóga és a kerített telek 1944-ben gyűjtőtáborként működött, így emlékközpontként már csak emiatt is autentikus hely. Nem kizárólagosan az, hiszen további emlékhelyeket minden "érintett" településen erkölcsi kérdés lenne létesíteni. A helyszínkijelölés körüli vita ma már az áldozatok emlékét sérti. A halottakat nem csak eltemetni kell méltósággal, de emléküket minél több helyen, a lehető leghitelesebb módon őrizni is.

Varga Vera

Jegyzetek

1. Az új épület kialakítása maximálisan igazodik "életfunkcióihoz": "A telepített funkciókat a használati - üzemelési követelmények szerint rendeztük el. A mélyföldszinten, a belső kertből közelíthetők meg a kiállítási termek, a földszinten a csillapított közönségforgalmi funkciók (előadóterem, levéltár, könyvtár) az első emeleten pedig az intézmény munkaszobáit helyeztük el. A közönségforgalmi és hivatalinyitvatartási rend különbözősége miatt a munkaszobák a közönségforgalmi funkciók érintése nélkül, a zsinagóga melletti, meglévő lépcsőházból is megközelíthetőek (hivatali bejárat). Ugyanitt helyeztük el a mozgásukban korlátozottak közlekedését is szolgáló hidraulikus felvonót, amellyel az épület valamennyi használati szintje akadálymentesen elérhető. Az intézmény működését a legkorszerűbb épületgépészeti, elektromos, biztonságtechnikai és informatikai hálózatok rendszere szolgálja. Az imaterem és a helytörténeti gyűjtemény megközelítésére a Tűzoltó utca felől, önálló bejáratot terveztünk."
Mezős Tamás: Tudományos dokumentáció., Kézirat, 2000.

2. A zsinagóga-épület teljes körű, magas színvonalú műemléki helyreállítást nyert, a díszítőfestést falkutatások és fotódokumentáció alapján restaurátor, a mennyezeti csillárok, lámpák, menórák, a tölgyfa ajtók rekonstrukcióját szintén korabeli fényképdokumentáció alapján iparművész szakemberek végezték.
Az épületbelső egykori fényéről álljon itt az Egyenlőség 1926. április 17-i száma tudósítójának értékelése: "A dús és amellett mégis decensen alkalmazott aranyozás mellett a három, hagyományosan zsidó színből van megalkotva a gazdag architektónikus festés: kék, fehér, sárga színekből. A festés stílusa romanizáló: a középkori festészetben gyakran használt függönydrapéria itt a szentély apszisában gyönyörű hatással jut alkalmazásra a falak motívumaival; a női karzat mellvédjén a tagolt mezők makkabeus liliomokkal vannak teleszórva és a szentélyapszist flankírozó két pillér a salamoni templom két oszlopát jelképezi, a hagyomány szerint héber betűjelzéssel. A szentély nagy ívezetén a zsidó etikának hatalmas jelmondata ragyog: "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat" héber és magyar szöveggel. A festés összes motívumait legkisebb részleteiben is Baumhorn Lipót műépítész tervezte és rajzolta."
Idézve in: Magyarországi zsinagógák 1989, 248.

3. Mákzór imádságos könyv az év minden ünnepnapjára. III. köt.
Budapest, é.n., 70.

Felhasznált irodalom

A Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény tudományos dokumentációja. Kézirat, Mezős Tamás, 2000.
Simon Philip De Vries: Zsidó rítusok és jelképek. Budapest, 2000.
Magyarországi zsinagógák. Főszerk. Gerő László, Budapest, 1989.