Veszélyben a világörökség részét képező liverpooli kikötőnegyed?
Fénykora, majd hanyatlása után a város turisztikai látványossággá nőtte ki magát az új arculatra lelt Liverpooli tengeri kereskedelmi városrész és benne a Jesse Hartley és Philip Hardwick tervezte Albert Dock. A megmaradt egységet azonban egy új terv fenyegeti.
Az angliai Liverpool dinamikus urbanizációjának kezdete a 17. századi transzatlanti rabszolga-kereskedelemmel együtt indult meg. Az akkor jogszerűnek minősülő kegyetlen kereskedelem csillagászati méretű hasznot hozott művelőinek és a városnak, komoly fejlődésnek indult maga a kikötő is. Liverpool egyszerre lett a rabszolgák egyik fő átrakodó állomása, valamint a gyarmatokról behozott áruk lerakodóhelye. A rabszolga-kereskedelmet bő két évszázada hivatalosan beszüntették, a város ekkorra jelentős és gazdag kereskedelmi- és halászati központtá nőtte ki magát.
A18. századtól kezdve modern dokkok épültek az Ír tengerre nyitott Liverpooli öbölben, amiket sorra követték a raktárházak is. 1846-ban Jesse Hartley és Philip Hardwick mérnökök tervei alapján épült meg az Albert Dock, a modernkori kikötőrendszerek egyik modellje. Angliában elsőként itt alkalmaztak öntöttvas, tégla és kő felhasználásával, faszerkezet nélküli épületet, jelentősen csökkentve a tűzveszélyt. Ugyanakkor komoly fejlesztés volt a vízpart közvetlen közelségébe épített raktárak rendszere is, így az áruk ki- és berakodása, a közbülső állomások kihagyásával nagyban meggyorsult. Itt állították munkába a világ első hidraulikus daruit is.
A védett Albert Dock forgalma rohamosan nőtt, így a kikötőnegyedet is folyamatosan bővítették. Személy-kikötőjéből indult első és utolsó útjára a Titanic. A II. világháborúban komoly bombakárokat elszenvedett kikötő anyagilag nem tudta kiheverni veszteségeit, majd a végső döfést a konténeres szállítási rendszerek elterjedése jelentette. A korábban élen járó kikötő erről a technológiai újításról már lemaradt, Európa fő szállítási útvonalai immár inkább Rotterdam vagy Hamburg felé irányultak, ezért az Albert Dock 1972-ben végleg bezárt.
Hosszas viták után végül az 1980-as évek elején döntöttek arról, hogy a déli kikötőrész 3,2 négyzetkilométeres területén nagyszabású rehabilitációt hajtanak végre, új funkciókat találva mentik meg a kikötő korabeli épületeit. A hatalmas belterű és struktúrájában jól megmaradt épületegyüttest kulturális és turisztikai célokra kezdték átalakítani. A Granada televíziós társaság jó másfél évtizedig az itt kialakított stúdiójából közvetítette reggeli műsorát, majd idővel sorra kezdtek nyílni a múzeumok és szállodák: Hajózási Múzeum, Anglia egyetlen tematikus Beatles Múzeuma, a ritkaság számba menő Nemzetközi Rabszolgaság Múzeum, majd a James Stirling tervein alapuló Tate Liverpool.
Az Albert Dock a város legfontosabb turisztikai látványossága lett, környezetéve együtt pedig, mint egységében megmaradt, kiemelt és unikális jelentőségű épületcsoport, 2004-ben felkerült az UNESCO világörökség listájára. Alig egy évtizeddel később a Liverpooli tengeri kereskedelmi városrész azonban felkerült a veszélyeztetett világörökségi helyek listájára is, a kikötőbe tervezett Liverpool Waters fejlesztési terv miatt. A vitatott projekt 17.000 munkahelyet, 23.000 lakást, hatalmas kereskedelmi tereket, négy szállodát és egy 50 emeletes toronyházat kíván létrehozni, de ehhez bele kellene avatkozni a védetté nyilvánított kikötő egységébe is. A tiltakozás ellenére egyelőre úgy tűnik, hogy a terv zöld utat kapott, így a Liverpooli kikötőnegyed Európában másodikként marad a veszélyeztetett világörökségi helyek listáján.
Bán Dávid
16:21
Az Albert Dock nem valami csúcs-gyönyörűség, úgyhogy nem kár érte. A felhőkarcoló pedig feltörekvő, gyarmati divat; Amerikától Szingapúrig, Abu Dhabitól Kuala Lumpurig, mindenhol ezzel parádéznak a volt kolóniák büszke polgárai. Úgyhogy ideje átvenni a módit, a magasházakkal elcseszett londoni belváros után vidéken is. Hajrá, Anglia.