Volt egy szer - Fiatalkorúak Drogterápiás Otthona - Lukács Fanni diplomamunkája

A diplomamunka célja, hogy egy olyan rehabilitációs intézmény építészeti vízióját mutassa be, amely a fiatalkorú szenvedélybetegek társadalmi visszaintegrálására fókuszál. A szalutogén építészet elveire építve a terv arra keresi a választ, hogyan válhat az épített környezet aktív részévé a gyógyulás folyamatának.

Bevezető

Épített környezetünk óriási mértékben befolyásolja pszichés jólétünket, ezt számos tanulmány igazolja. És ha már ekkora hatással van rá, akkor miért is ne használhatnánk az építészet gyógyító erejét, hogy változást érjünk el környezetünk problémáiban?

Problémafelvetés

Napjainkban a különböző kábítószerek, alkoholok, dohánytermékek, és egyéb addiktív szerek széles választékban elérhetőek. Különböző társadalmakban egyre elfogadottabb a különböző kábítószerek használata, ezért egyre többen tudják kipróbálni azokat; így elmondható, hogy a szenvedélybetegek száma folyamatosan nő.

Hazánkban csupán néhány olyan intézet és kezelőközpont található, amely bentlakásos, így képes lehetőséget teremteni arra, hogy a közösség erejéből kiindulval foglalkozzunk a szenvedélybetegségek gyógyításával. Ezek közül csupán két intézmény fogad fiatalkorúakat.

Célkitűzés

Tervem célja nem más, mint felhívni a figyelmet a fentiekben említett problémára. A szerhasználók minden esetben segítségre és ellátásra szorulnak, és sokan egyáltalán nem, vagy csak túl későn kapnak megfelelő szakellátást. Fiatalkorúaknál különösen fontos, hogy visszakerüljenek a helyes útra, és a társadalom hasznos tagjaivá válhassanak, lehetőséget kapjanak egy új életre.

Fontosnak tartom e szociális problémák mellett kihangsúlyozni az építészet meghatározó szerepét. Hiába van rengeteg jól képzett szakember, ha nincs elegendő olyan igény szerint kialakított tér, amely megfelelő helyet tud adni például a terápiás folyamatok vezetéséhez és az azokon való részvételhez.

.

A szalutogén építészet minden eleme és gondolata ezt a fajta segítségnyújtást készíti elő. Nekünk, építészeknek szükséges megértenünk e dolgok fontosságát; és különböző építé­szeti módszerekkel, kreatív megoldásokkal lehetőséget biztosítani jobb, minőségibb környezet kialakítására.

Szalutogenezis elve

Alvar Aalto mesterművét, a Paimioi Tüdőszanatórium kialakítását mintául véve szerettem volna olyan idilli környezetben elhelyezni a szanatóriumot, hogy a környezet, a panoráma, és maga a ´zöld´ jótékony és gyógyító hatással legyen a rehabilitációs központ lakóira.

(Alto számomra meghökkentő és példaértékű érzékenységgel helyezi központba a gyógyulásra várókat és az ott dolgozókat; és az épület telepítésétől elkezdve, minden belsőépítészeti elemével segíti megkönnyíteni mindennapjaikat. )

A kortárs építészetben  – szerencsére – egyre jobban elterjedni látszik ez a fajta szemléletmód, melyet szalutogén építészetnek neveznek. Egy tervezési elv, melynek során pszichológiai, szociológiai, és környezetpszichológia vizsgálatokra támaszkodva születnek meg a tervezői döntések. Célja hogy az épített környezetünk is segíthesse a rehabilitáci folyamatát az egyéb kezelések, terápiák, adott esetben orvosi beavatkozások mellett.

Építészként fontos szem előtt tartani, hogy a tervezés folyamatával nem csupán funkcionális objektumok teremthetőek, hanem impulzusok is, melyek kihathatnak az emberek viselkedésére, mentális és fizikai állapotára. Az érzékelt környezet és a környezetbe való illeszkedés közötti kapcsolat tehát igenis meghatározó az egészség szempontjából. [1]
 

Tervezési terület

Az általam választott telek a budai Szent János kórház északi részén helyezkedik el. Egy saroktelek, melyet kívülről egy éles kanyar szegélyez. Nyugatról és Észak-kelet felől lakófunkciók találhatóak, míg Észak-nyugatra a Honvédelmi Minisztérium, Dél-keletre pedig a Szent János Kórház tömbjei.

A terület kiválasztásakor szempont volt a környezet milyensége mellett, hogy az addiktológia kórházi intézményhez közel helyezkedjen el, hiszen adott esetben fontos a szakorvosok jelenléte.

Emellett meghatározó volt még, hogy a helyszín könnyen megközelíthető legyen, illetve ezzel párhuzamosan az is szándékom volt, hogy ne szorítsam ki az intézményt egy erdő szélére, hanem inkább lakóövezethez közel legyen. Ezzel is igyekeztem azt hangsúlyozni, hogy az addiktív betegségben szenvedők is a társadalmunk részei; ahelyett, hogy kiszorítanánk őket, célszerűbb volna bevonni őket.

Koncepció, tömegalkotás

A koncepcióalkotás több, egymást követő, és egymásra épülő elemből állt össze.

Az első ilyen a legyező/dominó effektus, amely az északi tömb schwartzplan vizsgálatából jött létre. Ha jobban szem­ügyre vesszük a tömböt, látható, miként alakultak az eddigi beépítések. Ez következtet telepítésem irányára és arányára.

Ezt követően a telek tulajdonságait kezdtem vizsgálni, melyek közül legmeghatározóbbak a domborzati viszonyok voltak. A telek lejtése lehetővé tette az épület szintjei közti játékot, - lehetőséget ad arra, hogy a megérkezési szinthez képest egy szinttel lejjebb, privátabb kertkapcsolat kerüljön kialakításra.

Ez a funkciókapcsolatokra nézve kedvezően hatott, lehetőséget biztosított arra, hogy a terápiás tereket és a mentál­higiénés szolgáltatásokat a megérkezési szinten alakítsam ki; a szobákat a legfelső emeletre, a közösségi tereket pedig a legalsó szintre helyeztem kertkapcsolattal.

Mivel a drogterápiás otthon lenne a kórházi tömb záróépülete, szerettem volna valamilyen záró elemmel jelezni ezt. Így az épület végén egy vertikális kert került kialakításra, kapcsokban minden szinttel. Kontrasztot kívántam létrehozni a vertikális kert és az épület között, melyet különböző anyaghasználttal oldottam meg.

A vertikális kert a tömb záró elemén kívül még egy célt szolgál: terápiás kert. Már a 18. században felfedezték, hogy különböző betegségekre igen jótékony hatással vannak az úgynevezett terápi­ás kertek. A rehabilitációs intézmény lakói különféle palántákat kapnak, melyeket itt tudnak elültetni és felnevelni.

A kertészkedés stresszoldó, relaxáló hatást gyakorol a szervezetre. A kertben lombosított fák állnak, aminek köszönhetően nyugodt, meghitt hangulat jött létre, ami pozitívan befolyásolja a betegek érzékszerveit. 

Az épületen belül oldalfolyosós rendszert hoztam létre, mely mindkét oldalon kapcsolatban állt a természettel. A vertikális közlekedő blokkokat kiemeltem a tömbből, az egyiket az ott dolgozók számára, valamint az elkülönítőben lévőknek alakítottam ki; míg a másikat betegforgalmi céllal. Ez a közlekedés-kialakítás mindhárom szinten végigmegy, ugyanígy „kettéosztva" a szinteket.

A monolit vasbeton pillérvázas tömeg végén fa rétegelt, ragasztott, tartós vertikális kert áll. A faszerkezet tartóit végigvezettem az északi oldal minden szintjén, így könnyítve a tömeget; valamint további kap­csolódási tereket  és természeti kapcsolatokat teremtve.

Zárszó

Építészként fontos hangsúlyozni, hogy a környezetalakítás által befolyásolható a mentális és fizikai állapota az egyénnek. A fentiekben tárgyaltak alapján megállapítható, hogy az egészség megőrzéséhez szükséges befolyásoló tényezők feltárásával foglalkozó szalutogén megközelítés segíthet fenntartani a jóllétet. Lényegesnek tartom ezen szempontok figyelembe vételét, hogy igazán minőségi épített környezetet hozhassunk létre.

Jegyzetek: 

[1] Ezt támasztja az Aaron Antonovsky-féle szalutogenezis elmélet is, amely a környezeti stresszforrások egészségre gyakorolt hatását vizsgálta.