"Wienerberger Házak"- egy pályázat sikere

beszélgetés Marosi Miklós Ybl-díjas építésszel.

A Műegyetem Központi épületének Aulájában január 29-től egy jövőbemutató építészeti kiállítás látható. Bár a téma - melyre számos vadonatúj variáció tekinthető meg - egyáltalán nem új. Az ember kitalálta ősi építőanyagról, a tégláról van szó.

A Wienerberger Téglaipari Rt. - mely piacvezető az építőanyag-gyártásban, úgy a hazai, mint a világpiacon, - tervpályázatot hirdetett a magyarországi építészek számára. A "Wienerberger Házak" címmel meghirdetett pályázat nem titkolt célja az volt, hogy a gyár megalapozza egy ajánlott tervcsalád kidolgozását. Ennek első lépése volt a tervpályázat, melyet nem csak további pályázatok követnek majd, hanem hamarosan megkezdődik a tervcsalád mintaházainak megvalósítása!

A Wienerberger Téglaipari Rt., ill. az osztrák anyavállalat közösen létrehozta a Wienerberger Házak Kft.-t, amely már ebben az évben körülbelül egymilliárd forint értékben épít családi és társasházakat. A tervezett 60 lakóegységből 20-25 családi házban, 35-40 társasházban lesz. A megcélzott vásárlóréteg a felső középosztály. A munka tavasszal indul, néhány beruházáshoz már építési telkekkel is rendelkezik a cég - hozta a sajtó tudomására Leitner József MBA építőmérnök, a Wienerberger Házak ügyvezető igazgatója.

A pályázat eredményét az Építészfórum már korábban nyilvánosságra hozta, és hamarosan várható, hogy honlapunkon az egyes díjazott tervek olyan formában lesznek láthatók, mely közönség-szavazásra is lehetőséget ad. A díjkosztás alkalmából a zsűri tagjával, Marosi Miklós Ybl-díjas építésszel beszélgettem, aki a pályázat kiírásában is tevékenyen közreműködött. Az elmondottak ezért egyértelműen mindkét fázis szempontjait érintik:

"A pályázat nem csak az indulók nagy száma (53 pályaművet nyújtottak be), a munkák magas átlagos színvonala miatt okozott nagy szellemi izgalmat és örömet a zsűrinek, hanem azért is, mert egyértelműen egy feltörekvő, friss generáció sikerét hozta. Azok a tehetséges építészek hozták el a díjak és megvételek javát, akik É-2-es minősítéssel elsősorban eddig is a családi ház tervezés piacán találták meg működési területüket. Most a nagyobb szakmai közönség előtt válhatnak ismertté, és várhatóan bővül majd megbízói körük is.

Bár a Wienerberger részéről érezhető volt az a törekvés, hogy a német-osztrák területről ismert "tiroli-ház" mintájára szülessen valami emblematikus háztípus mifelénk is, a zsűrizés során is meggyőződhettünk arról, hogy ez nem reális elvárás. Sem a magyarországi települések változatossága, sem a meglévő telekosztások nem adnak módot erre. Viszont a pályázat során született tervek messzemenően lehetőséget adnak rá, hogy a Wienerberger olyan ajánlott tervcsaládot valósítson meg, amely nem csak műszaki színvonalát teknitve, de építészetében is a minőség fog dominálni. Érdemes hangsúlyozni, hogy nem típustervek vegyítéséről van szó, hanem változatos, kertvárosias jellegű, igazi lakóparkok alakíthatók ki a tervekből.

A zsűri döntésénél fontos szempont volt, hogy a kiválasztott házakból ne születhessen "nőtt ház". Később, egy esetleges átépítés, bővítés - például tetőtérbeépítés során - se eshessenek áldozatul annak a sajnos igen alacsony átlagos építészeti és építés-minőségi színvonalnak, ami a mai meglévő házak nagy részét jellemzi. Ebből a szempontból külön említést érdemel az I. díjas terv, Dúzs Sándor és Schändl Zsófia építészek (Arctoon Építészstúdió Bt.) munkája. Ők a tervcsaláddal már önmagában nőtt-ház jellegű terveket készítettek, és ez eleve kizárja a későbbi kontár átalakítás lehetőségét.

Fontos szempont volt még a zsűrizésnél a sorolhatóság, viszont e házaknál nem volt annyira érdekes a sarok-elhelyezéshez igazodás. Maga az oldott tömeg, a tájolási kritériumok kielégítése erre megoldást teremt, nem úgy, mint egy városi, zárt beépítésnél, ahol más egyéb építészeti megoldásokat is alkalmazni kell a sarokbeépítések tervezésénél. Megemlíthető még a gépkocsi-tárolás kérdése is: eleve kerülendőnek ítéltük az alagsori vagy pincegarázsokat, melyek azon túl, hogy havas, nedves időben eleve nem praktikusak, a földtől elszakadó, többnyire előnytelen képet mutató házakat eredményeznek.

A megvételt nyert tervek között egyébként megtalálható a "nagy átlag", azok a házak, melyek szinte szabványszerűen alkalmazzák a kiforrott szerkezeti megoldásokat - például a 37°-os magastetőt, elkerülve a bonyolult csomóponti megoldásokat, - és az alaprajzban is minden a helyén van, nincs szinte egyetlen kihasználatlan négyzetcentiméter sem. A pályázat egyértelműen azt mutatta, hogy a Wienerberger jó irányba indult el. Csak azt kívánhatjuk, hogy az általuk megteremtett építészeti színvonal üzletileg is jó befektetésnek bizonyuljon."  

V.M.