Ybl Miklós gyerekszemmel

Bartos Erika nevét a Bogyó és Babóca című könyvek és még számtalan rendkívül népszerű mesesorozat alkotójaként, írójaként és illusztrátoraként ismeri a nagyközönség. Kevesebben tudják róla, hogy eredeti végzettsége építészmérnök.

Az Ybl Bicentenárium – Az Építészet Éve alkalmából meghirdetett rajzpályázat zsűrijének munkájában elnökként vett részt. E kezdeményezés apropóján beszélgettünk vele Ybl Miklósról, az építészet szépségéről és a rajzpályázat színvonaláról, sikeréről.

Jánosi Erzsébet (JE): Milyen személyes kötődése van Ybl Miklóshoz és építőművészetéhez?

Bartos Erika (BE): Két Ybl-épület már gyerekkoromban megragadott engem. Az egyik a Várkert Bazár lépcsősora volt, amit gyerekként fantasztikusan szépnek láttam, és később is szívesen utaztam végig a 19-es villamossal a budai parton, csak azért, hogy gyönyörködjem benne. A másik pedig a Múzeum körúton álló Unger-ház. Ez volt Ybl első budapesti épülete. A romantikus átjáróház homlokzatának legszebb része a félköríves ablakok ornamentálisan áttört erkélysora, illetve a koronaszerű, széles mór pártázat. Fakocka burkolatú kapualja és udvara ma is élénken őrzi a századforduló hangulatát.

JE: Ön nem csak remek meseíró, illusztrátor, de építészmérnök is. Az „Ybl ahogyan én látom" című gyerekeknek szóló rajzpályázat zsűri elnökeként milyen hatások érték, mivel gazdagodott a pályamunkák elbírálása során?

BE: Nagyon örültem a felkérésnek. Ybl Miklós a magyar építészet kiválósága volt, a főváros emblematikus alkotója, legismertebb művének, az Operaháznak messziről is csodájára járnak az érdeklődők. A rajzpályázatra való felkészülés során több kötetet is elolvastam munkásságáról, személyes kedvencem a Holnap Kiadó Építészet meseterei című sorozata. A beérkezett rajzokat nagy izgalommal vártam, és a mezőny messze felülmúlta a várakozásaimat. Némelyik munka felnőtt grafikaként is megállná a helyét. Különdíjat is adtam két pályázónak, de legszívesebben az összes beérkezett művet díjaztam volna. Akadt olyan munka, amely művészi értékével tűnt ki, volt olyan, ami ötletességével, kreativitásával, és olyan is, ami gyermeki derűjével. Sok szempontot tartottam szem előtt. Az első helyezett mind kidolgozásában, mind ötletében briliáns remekmű. Bámulatos, hogy milyen kimagasló kreativitás és tehetség rejtőzik tizenéves iskolásokban.

JE: Mennyire volt nehéz dolga a győztes munkák kiválasztásakor? Erős volt a mezőny?

BE: Jobbnál jobb alkotások érkeztek. A rajzok beküldői változatos technikával dolgoztak, különleges látószögeket, érdekes részleteket ragadtak meg. Ami engem örömtelien meglepett, hogy nem csak Ybl közismert, leghíresebb épületei tűntek fel a képeken, hanem szélesebb életművéből is válogattak az alkotók. Munkássága nagyobb részében Ybl Miklós az érett historizmusnak és neoreneszánsz stílusnak legfőbb kiválósága volt, a köztudatban emellett háttérbe szorul szintén kimagasló romantikus korszaka. De a pályázók e korszakból is bőven merítettek, több Ybl kastélyépítészetét feldolgozó mű is érkezett (a turai Schossberger-kastély, az ókígyósi Wenckheim-kastély vagy a parádsasvári Károlyi-kastély). Sok gyermekrajz-pályázaton volt részem zsűrizni, hadilábon állok a versenyekkel, szeretem is, meg nem is. Szeretem, mert alkotásra ösztönzi a gyerekeket, de képtelenség rangsorolni a munkákat. Hiszen gyerekekről van szó, és azt már önmagában is igazán örömtelinek érzem, ha egy 11-14 éves iskolás egy ilyen komoly témában ceruzát ragad. Minden beérkezett rajz dicséretre méltó, és elismerés illeti a felkészítő pedagógusokat is.

JE: Mit gondol, az Ybl Emlékév – és ehhez tartozóan a rajzpályázat – mennyire hozta közel a nagy építész örökségét, munkásságát a fiatalokhoz?

BE: Nagyon jó ötletnek tartom ezt a kezdeményezést. A fiatalság fogékony, a rajztehetségek szívesen kibontakoznak egy-egy megadott témában. Több olyan mű is érkezett, melyhez rövid történetet is csatolt a fiatal alkotó, így biztosra vehető, hogy a rajz készítése során el is mélyedt az építészet szépségeiben.

JE: Mit üzenhet az új generációknak, fiatal alkotóknak és mi teszi ma is aktuálissá az Ybl-i életművet?

BE: Ybl Miklós meghatározó életművet hagyott maga után, mely az épített környezetre való odafigyelésre ösztönöz. Nem volt másik építész, aki ekkora munkásságot teremtett volna, remekműveivel hintve tele a fővárost és az országot. Az építészetet egy olyan kétpólusú szakmának tartom, mely egyaránt igényli a művészi kreativitást, és a logikus, felelősségteles mérnöki precizitást. Ybl Miklós e két egymásnak látszólag ellentmondó képességnek tökéletesen a birtokában volt: épületei nem csak esztétikusak, de minden részletükben alaposan megtervezettek. A kortársak visszaemlékezései, az Ybl-monográfiák, a széles Ybl-szakirodalom mind arról tanúskodik, hogy a rendkívül szorgalmas művésznek sosem lankadt az alkotóereje. Méltatói alapos, lelkiismeretes, megbízható, nemes lelkű és szerény mesterként jellemzik, mely tulajdonságok a mai korban még inkább értékesek. Ő volt az első építész, akinek szobrot állítottak Budapesten.

JE: 2014-ben nem csak Ybl Miklós születésének kétszázadik, de egy másik kiemelkedő építész: Lechner Ödön halálának századik évfordulójára is emlékezünk…

BE: Személyesen erősen kötődöm a Lechner által megformált irányelvekhez, a szabadon szárnyaló, magyaros ízű szecesszió varázsához. Molnár Ferenc kivételes építőgéniuszként emlékezik meg róla 1914-ben írt búcsúbeszédében. Lechner Ödön egy senkihez sem hasonlítható, ihletett tehetség volt a magyar építészet palettáján, nagy újító, sajátos erővel, a szecesszió egyedi nyelvét megformálva, építészeti gyöngyszemeket és számos követőt hagyva maga után. Tanítványai közül külön kiemelem Lajta Bélát, aki rövid életútja során egyedülálló építészeti magasságokban szárnyalt.

(A rajzpályázat díjkiosztó ünnepségére és a pályamunkákból készült kiállítás megnyitására augusztus végén - várhatóan a Várkert Bazárban – kerül sor.)