Nézőpontok/Kritika

Zalavári József: A forma tervezése + Designökológiai kislexikon

1/2

?>
?>
1/2

Zalavári József: A forma tervezése + Designökológiai kislexikon
Nézőpontok/Kritika

Zalavári József: A forma tervezése + Designökológiai kislexikon

2009.07.10. 08:44

A könyvet – ami legfőképpen tan-könyv – a kettősség jellemzi, szinte az abszurdumig. Ha csak tömör megfogalmazásokban is, de megismertet sok mindennel, sok mindenkivel, és korántsem ragad le a design mint szakterület dolgainál.könyvrecenzió

Designökológia

1/2

A könyvet – ami legfőképpen tan-könyv – a kettősség jellemzi, szinte az abszurdumig. Ha csak tömör megfogalmazásokban is, de megismertet sok mindennel, sok mindenkivel, és korántsem ragad le a design mint szakterület dolgainál. Arányaiban jó munka, eleve vonzó a koncepció, hogy a mai gondolkodási trendeket is felvonultató kétharmad után a kötet egyharmadában a Designökológiai kislexikon olvasható, ez utóbbinak a harmadik, bővített kiadása.

Az ökológia kérdésköre immár nem kerülhető meg: legalább olyan fontos téma az építészek, mint a dizájnerek számára, nincs értelme a méricskélésnek. Ahogy azon se érdemes sokat rágódni, hogy a dizájn azonos a design-nal, mindkét írásmód használatos. A könyv következetesen a design mellett marad, és egyébként is az angol terminológia felé terel. Design és „architecture" jó arányban fér meg együtt, főleg a kötet első kétharmadában. Sőt némi irigykedésre ingerel: akad-e olyan építész gondolkodó ma hazánkban, aki sok éves oktatási tapasztalatokra alapozva az architektúráról próbálna meg átfogó, tömör enciklopédiát írni? Olyasmit, amilyen a Zalavári-féle: nem szakbarbár, hanem a lehetőségekhez képest körültekintő – legfeljebb néhol szerkesztetlen, túlírt vagy fogalmazásában nehézkes.

Az építészek büszkék lehetnek arra, hogy a kötetben benne van Ekler Dezső, az építész, aki dizájnban világhírű – az Alessi számára tervezett ezüst teáskészletével. Ami kicsinyített épületformának is tekinthető... A kettősség, ami a könyvet jellemzi, még fokozható. Az építészet eredménye, a lerögzített „nagy" tárgy szinte mindig egyedi darab, a dizájn viszont a tökéletes sorozat-tárgyak megteremtésére törekszik, lehetőleg végtelen számban vagy (méreg)drágán. A természet viszont csak elemeiben áll azonos részekből, s nem jellemző rá az egyöntetűséget piedesztálra emelő professzionalizmus, amikor picinyke elemeiből összeáll valami, legyen az akár helyhez kötött, akár mozgó (élő?) dolog.

Súlyos ellentmondásaink mai csimborasszója az autó, a gép-kocsi mint olyan. Amint a könyvben is gyakran előjön az autótervezés: nyilvánvalóan egész könyvtárnyi bizonyíték mutatható fel arra, hogy a tudományokat mi minden módon használják fel a friss típusok, újabb és újabb sorozatok, generációk tervezéséhez. A fiatal tehetségek hihetetlen vehemenciával csatlakoznak a nemzetközi autótervezési ipar csúcsintézményeihez, az utóbbi években több jelentős magyar sikerről is hallhattunk. De ha csak a retró-típusokat nézzük – ezek közül a VW bogár szerepel a könyvben -, vagy a legújabb bazi terpeszkedő járgányok nagyképű megjelenését (meg halljuk a legfrissebb, riasztó híreket az autóipart elárasztó „válságról" vagy arról, hogy az olajkincs felének a kitermelésén már túl vagyunk...), akkor felmerül a kérdés: lesz itt ökológia egyáltalán?

Persze nem szabad föladni, a fiatalok számára terjeszteni kell az igét, mostanság elsősorban az ökológiáról. Ennek a feladatnak próbál megfelelni a kötet, többnyire sikerrel.

(Scolar Kiadó, Budapest, 2008. 212 oldal, 6995 Ft)

Vargha Mihály
nyomtatásban megjelent az Élet és Irodalom LIII. évf. 25. számának Ex Libris rovatában, június 19.

Vélemények (0)
Új hozzászólás

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk