10+1 – Terbe Rita DLA

"Kevesebb önérdek, több közös cél." Az Építészfórum 10+1 sorozatában a hazai építészeti szféra legelismertebb és legizgalmasabb szereplőit kérdezzük ki. Ezen a héten Terbe Ritával, a CUBO Építészcsoport alapítójával és tervezőjével készítettünk interjút. 

Terbe Rita a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karán végzett. Tanulmányai után a BME Építőművészeti Doktori Iskola, majd az ÉME Mesteriskola XVIII. ciklusának hallgatója volt, 2018-ban megszerezte DLA fokozatát. Jelenleg főállású oktató a BME Építészmérnöki Kar Exploratív Építészeti Tanszékén. Egyetemi oktatói tevékenységéért Dékáni Jutalmat (2017) és Pro Progressio Oktatói ösztöndíjat (2018) kapott. 2008-ban Józsa Ágota és Tolnai Zsolt építészekkel megalapította a CUBO Építészcsoportot. A stúdió több szakmai elismerésben részesült: Pro Architectura díj a Népliget Center Irodaház (2010) és a Károlyi-Csekonics Palota tervezéséért (2021); Budapesti Építészeti Nívódíj (2019), ICOMOS-díj (2019), valamint Mies van der Rohe díj-jelölés (2019) a Régi Budai Városháza tervezői munkájáért. Kutató építészeti tevékenysége NKA alkotói ösztöndíjban részesült két alkalommal is. 2012-től a Gyermek és Ifjúsági Képzőművészeti Műhely Alapítvány oktatója, ahol gyermekek térlátásfejlesztésével és épített környezeti nevelésével foglalkozik.

Ha az építészetet három szóban kellene bemutatni, mi lenne az a három szó?

Térben – anyaggal – szünettel.

Mi számodra a legkülönlegesebb, legfontosabb épület vagy hely? 

A legkülönlegesebb hely számomra a GyIK-Műhely. A műhely hazai és nemzetközi viszonylatban egyedülállóan, több mint 45(!) éve foglalkozik gyermekek vizuális nevelésével. A műhely szemlélete a gyermeki kreativitást alapvetőnek tartja, s élményalapú, összművészeti, szabad alkotásokon keresztül bővíti az ismereteket. A képzőművészeti hangsúlyú műhelyben több társszakterület dolgozik együtt: iparművészet, fotóművészet, dráma, mozgásművészet, múzeumpedagógia, tájépítészet, építészet. Számomra a GyIK-lét kihívás, amely a tudásátadáson, a jó feladat-átadás egységén, a kreativitáson, a minőségi szabad térbeli alkotáson és a maradandó élményen alapszik. 

Ez az a hely, amelynek köszönhető a Térjátékok című DLA-témám, s ennek folyományaként újult meg az elsőéves építész hallgatók bevezető téralkotó tárgya a debreceni és budapesti építész képzésekben egyaránt. A műhely szellemisége, kollégáinak tevékenysége gazdagít engem formaképzésben, színhasználatban, gondolkodásban és érzékenységben egyaránt. Mindez jelentős hatással bír építész tervezői és oktatói tevékenységemre egyaránt.

Hogyan vélekedsz a régi és az új viszonyáról?

Ha a régi és új közötti kapcsolat két karakteres megközelítési módját (erős váltás, finom illeszkedés) egy képzeletbeli skála két távoli pontjaként nézzük, akkor számomra a régi és új közötti viszony maga ez az úgy nevezett "illeszkedési skála". S hogy mi is az "illeszkedési érték", azt számos tényező befolyásolja. Egyrészt a történelmi rétegződés – mennyi és milyen állapotú építési korlenyomat lelhető fel az épületben; milyen ezen lenyomatok kapcsolatai rendszere, erőssége, lokális vagy teljes épületet átfogó megjelenése; harmóniája, kapcsolata az épület egészével... Az illeszkedési értéketet befolyásoló tényező továbbá jelen korunk technológiái, szakiparai, anyagai éppúgy, mint az egykori és a tervezett funkció, a tervezői szándék, habitus, érzékenység...

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?

Két legutóbbi munkámat említeném, mindkettő jelentős hazai történeti épület. Az első a Régi Budai Városháza műemléki rekonstrukciója, építészeti és belsőépítészeti tervezése (generál tervező: Hetedik Műterem, tervezők: Szabó Levente DLA, Alkér Katalin DLA, Bartha András DLA, Biri Balázs és Tolnai Zsolt). A második a Károlyi-Csekonics Palotaegyüttes átfogó, állagmegóvó felújítása (tervezők: Molnár Csaba DLA, Bach Péter DLA, Halmai Dénes és Bánhegyi Zsolt). Mindkét épület igazi erőpróba volt, átlátni a ház egészét, jelentősen összetett tervezési és építési folyamatát, ahol apró és a nagy horderejű döntések egymást sűrűn váltva tartottak frissen bennünket. Különösen nagy kihívás volt a történeti terek gondozása, az avult átalakulásoktól való kiszabadítása, s az útkeresés, amely a régi értékének kiemelést, újjal való kiegészítését, térformálását, anyaghasználatát jelentette. Nagyon fontos kiemelnem, hogy nemcsak az épületek nagyszerűek, de mindkét esetben kiváló tervező csapat állt össze, a fent említett neveken túl igen jelentős számban építész és szakági kollégákkal, mesteremberekkel együtt. A nagyon intenzív és sűrű tervezői munkát pedig tréfák sokasága tarkította.

Mit jelent számodra a siker? Mitől érzed magad sikeresnek? 

Nehéz válaszolnom ezekre a kérdésekre. A siker nem, sokkal inkább a tevékeny jelenlét és a felesleg-mentesség jelent számomra valamit. Ez foglalkoztat, s ezt tartom fontosnak. Az, hogy tenni akarjak, s tegyek is. Fontos számomra, hogy életemet a lehető legtöbb tartalommal, értékkel töltsem meg, s hogy igazán éljem azt. Attól tartok, ha a sikerrel foglalkoznék, könnyen kikerülne a fókuszból az érték, s még könnyebben a rejtett érték. Ez pedig a felszínt érintővé, s nem a felszín alattit is értővé tenne engem.

Milyen aktualitás, kérdéskör vagy téma foglalkoztat jelenleg az építészetben?

Adaptív belső terek, az átalakuló, megújuló, alkalmazkodó belső terek. Azok a kialakítási lehetőségek, amelyekkel a belső terek képesek reagálni a használati funkciók intenzitására és változására. Különösen azok az irányok, amelyek ezt a képességet nem egy új tér létrehozásával, hanem a belső térrendszer kialakításával érik el. Azért foglalkoztat ez engem, mert ezek a terek nem szimpla sorolt helyiségeket jelentek, hanem változatos, impulzív, a belső tériséget és variabilitást kifejező épületek, amelyek téri gazdagságuk mellett kisebb, kompaktabb területen nagyobb használati lehetőséggel bírnak.

Milyen terveid és céljaid vannak a jövőre nézve?

A közeljövő feladatai, hogy a futó építészeti vagy alkotásmódszertani kézirataimat véglegesítsem:

• NXT GEN // NEXT Generation – A tanulás rendszerei, terei és műhelyei, szerkesztőtársak: Nagy Iván DLA, Fábián Gábor DLA (NKA alkotói ösztöndíj)
• EMIL BELLUŠ a szlovák modernisták első generációja, IN: Modern nyomában kötet, szerk.: Nagy Iván DLA
• EDU-KREATÍV_téri alkotókészséget fejlesztő kiadvány közép és felsőfokú művészeti képzések számára, társszerzők: Szentandrási Dóra építész, Eplényi Anna PhD tájépítész (MMA által támogatva)
• LANDSCAPE – SPACE – REPOSITORY // Creations to boost visual – spatial intelligence // TÁJ-TÉR-TÁR kiadványunk angol nyelven való megjelenése, fordította: Dunay Kata, társszerkesztők: Eplényi Anna PhD, Szentandrási Dóra (MÉK által támogatva)
• előkészületben: VOR(next)KURS // társszerző: Barta Fruzsina építész

Mit üzennél a megbízóknak, kivitelezőknek vagy építészeknek?

Közös az ügyünk, együtt alkotjuk, formáljuk épített környezetünket. Hallgassuk meg, és akarjuk megérteni egymást. Kevesebb önérdek, több közös cél. Kevesebb sértés, több megértés. Kevesebb intrika, több elismerés. Épített örökségünk itt marad, tiszta tükre jelen korunkat. 

Egy könyv, zene, előadás, amit mindenkinek ajánlanál? 

• Szabó T. Anna költő versei
• Barta Gyöngyi építész zenei kísérletei
• Jeanne d’Arc című darab a Katona József Színházban Fekete Anna díszletével, Kálmán Eszter jelmezeivel és Hegymegi Máté rendezésével

Külföldi építészek, építészirodák közül kivel dolgoznál szívesen? 

Ha lenne lehetőségem, a Caruso St John Architects-nél dolgoznék. Az első "találkozásom" Carusóval a Tate Britain (London, Nagy-Britannia, 2007-13) új körlépcsőjének kialakítása volt, és annak kapcsolata a történeti terekkel. Finom utalásai, átemelései, illeszkedései, amelyek a lépcső geometriájában, anyagában, részleteiben jelennek meg. 

Kivel készítenél interjút a sorozat keretében?

Csomay Zsófiával.

Szerk.: Sütöri Laura