Épületek/Középület
A dán BIG tervezi a londoni Battersea Erőmű környékének központját
2014.12.07. 06:00
A jellegzetes formájú londoni Battersea Erőműnek és rozsdaövezetének nagyszabású megújulásába most beszállt a dán BIG építésziroda is. Az új városközpont egyes tömbjeit már most is több sztárépítész, így Norman Foster és Frank Gehry jegyzi.
Ha máshonnan nem is, az immár klasszikusnak mondható Pink Floyd-lemezborítóról jól ismert, a londoni Battersea Erőmű, sarkaiban magasodó kéményeivel. Az art deco stílusban az 1930-as években épült, majd többször kibővült szénerőmű 40 évi működés után 1975-ben állt le. Az azóta sorsára hagyott és alaposan amortizálódott épületet mindig is sokan szerették volna megmenteni az enyészettől, így idővel felkerült az építészeti örökség listájára is. A 2000-es években számos terv született az épület újrahasznosítására, biomassza erőműtől kezdve a metróhálózat fejlesztéséig, sportfunkciótól a lakóparkig.
Az első komoly ingatlanfejlesztési terv a gazdasági válsággal 2011-ben elbukott, majd 2012-ben maláj befektetők vették meg az erőművet és környezetét, ahova nagyszabású, többfunkciós ingatlanberuházást álmodtak meg. A tervek léptékét és elkötelezettségét mutatja az időközben felkért építészek sora, így Norman Foster és Frank Gehry is egy-egy nagyobb tömböt jegyez a területen. A londoni belvárostól dél-keletre, a Temze partján elterülő erőműben és rozsdaövezetében a következő években egy új városközpont fog felépülni a szokásosnak mondható funkciókkal: lakó- és irodanegyeddel, vendéglátással, kereskedelemmel, rekreációval. A térségben a gyalogosoké lesz a főszerep, a közlekedés csillapított formában jelenik csak meg a területen.
A napokban dőlt el, hogy az erőmű tőszomszédságában létrejövő „Electric Boulevard" elnevezésű fejlesztési tengelyre felfűzött tömbök, és a szintén megújuló műemlék épületegyüttes között elterülő közösségi terek a koppenhágai és New York-i székhelyű BIG iroda tervei alapján épülhetnek meg. A többszintesre tervezett teret, amit várhatóan a befektető csoport eredete után Malajziáról neveznek majd el, egy „városi kanyonnak" képzeli el a tervezőcsapat. A körkörös, hasadékszerűen kialakítandó térség formavilágában maláj földrajzi jelenségek köszönnek majd vissza. Anyaghasználatában pedig szintén a távol-keleti ország egyes kőzeteit kívánja vegyíteni az erőmű kéményeiből kinyert anyagok újra felhasználásával. Bjarke Ingels dizájner szerint a térben igyekeznek egy olyan kulturális egységet megteremteni, amiben „a látkép, az építészet, az urbanizmus és a média dizájn harmóniában megférnek egymással", és amiben az ipari örökség és az új maláj identitás együtt jelenik meg.
Bán Dávid
10:15
Egy szép zöld tetővel sokkal barátságosabbnak fog tűnni...A koffeinmentes hipszter korában az indusztrialitás legfeljebb a kézműves sörök mértékéig számít menőnek. Egy ekkora és ennyire ismert épülettel meg amúgy is nehéz mit kezdeni. Angliában jobban áll a műemlékvédelem, mint nálunk, ehhez képest ők is csak addig jutottak, amennyi a magyar viszonyokból telt volna: Iroda, témapark, addig is vegyük le a tetőt, hadd menjen tönkre (hátha megkapjuk az engedélyt a bontásra). Szóval, nem az építészekkel van baj, hanem a feladattal. A normális megoldás az lenne, ha beépítetlenül hagynák a környezetét, az épületből meg múzeumot csinálnának (az aljában esetleg plázával vagy hasonló tömegvonzó funkcióval), de kinek érné ez meg? Pedig mást ebből aligha lehet kihozni szerintem. Legfeljebb azt, amit a képeken is látunk. Bezzeg az olaszok. Ők egy lepukkadt stadionból vagy egy elbaltázott toronyból is világhírt tudnak kreálni, mindenfajta látványépítészet és JELképzés nélkül. Biztos nem tudják, hogy egy rendes városban minden négyzetméter meg van fejlesztve.
10:23
@lecsó: Nagyon jó megjegyzés, amit szabadjon Anettével szintetizálni. Aki már volt Mario Botta torinói templománál, láthatta, hogy az, ott, úgy ahogy van, egy rozsdaövezetbe épült. Ami a villamosvonalon túl látszott, az még három éve is megaraktár, kohó, meleghengermű és széndepó volt egyszerre :-), de mindenesetre túlméretes, vas és acélmonstrum, tele oszlopokkal, betonba ágyazva. A templom pedig kifogástalanul illeszkedett mindehhez, kontrasztált, emelt és vigasztalt. Hogy miképpen csinálták...
23:53
@Pákozdi Imre: Köszönöm, ezt nem ismertem. A Google és a Wikipedia alapján a mellette kialakított ipari park is tényleg elég érdekes. Egy XXI. században terjeszkedő belváros nyilván nehezen tud mit kezdeni ezekkel a XIX-XX. századi épületekkel, én a középutat a torinói park és a londoni beépítés között valahol félúton látnám optimálisnak. Minket szerintem a probléma kétféleképpen is érint. Egyrészt az olyan eseteknél, mint a Zaha-ház, ahol egy sűrű városszövetbe akartak beleilleszteni egy azt szétfeszítő épületet, ami ha ott(!) megvalósult volna, a Battersea-tervhez hasonló disszonanciát, diszharmóniát teremtett volna, másrészt a Pesten is meglévő belterületi ipari negyedek kapcsán, különösen gondolok itt a Ganz-telepre. Egy felelős kormánynak, jól működő városvezetésnek és műemlékvédelemnek - már csak a torinói és londoni példa alapján is - lenne mit dolgoznia az optimum elérésén, de látva a sokkal hétköznapibb helyzetekre kitalált "megoldásokat" (Városliget), talán jobb is, hogy nem nyúlnak hozzá.
08:45
Elképesztően rossz, primitív, giccses látványtervek. Hogy egy nagykéményes, szép ipari épületről, egy energetikai zászlóshajóról, vagy ha úgy tetszik, végvárról ennyi zavaros, zsúfolt, túlméretes csiricsáré szar jusson építészek eszébe, amivel körülrajzolták az erőmű épületét, egyszerűen kiábrándító. A tervezett házrengeteg nem harmonizál, nem ellenpontoz, nem bújik meg vagy éppen űberel, hanem építészeti szemétként meredezik, árnyékol, nyomaszt és émelyít. A dolog azonban vigasztaló is. Koppenhága és a dán vidék képe alapján az ember már hajlamos lett volna genetikus tényezőknek tulajdonítani a józan, letisztult tervezés és külön is, az iyen gondolkodás (Jan Gehl) képességét. De - hálistennek - ez nincs így: lám, a dánok is tudnak velejéig rosszat koncipiálni.
10:15
@Pákozdi Imre: Amennyiben ennyi látványtervből kiderül bármi is: ezt sajnos tényleg kiherélték. A mellérakott formák épp csak megtűrik szegény "kis" csarnokot. Na de nem lehet mindenki olyan mázlista, hogy harmadéves korában akadjon egy építész tanár, aki fogja, felpakolja évfolyamostul és lerakja a Ruhr-vidék rehabilitált ipari épületei elé nézelődni...