építészet : környezet : innováció

A hagyományos technikák felélesztése Norvégiában

Látványos és tanulságos kirándulóhelyként éledt újjá a 18. század egyik legfontosabb norvég útvonala, a 100 km hosszú Királyok útja. A gondos rekonstrukció során nemcsak az utat, de a hagyományos technikákat, mesterségeket is újjáélesztették, a helyi közösséget minden fázisba bevonták, mindez pedig Europa Nostra-díjat hozott a projekt számára. Bán Dávid írása. 

Szokatlan felújítási, értékmegőrzési munkával is találkozhatunk az Európai Unió kulturális örökségvédelmi elismerése, az Europa Nostra-díj idei kitüntetettjei között. Az eredetileg 1791-re kiépült Filefjell Kongevegen, azaz a Királyok útja Norvégia kulturális örökségének kiemelt darabja. Az ország keleti részét és a nyugati partvidéken a magashegyi hágókat átszelő útvonal a korabeli mérnöki tervezés szép darabja, amely a 18. században jelentős szerepet játszott a lovas utazók, majd később a szekerekkel közlekedők számára. A helyekben végighúzódó útvonal több mint 100 kilométeres nyomvonalát idővel helyenként módosították, egyes szakaszait elterelték, másokat levágtak és használaton kívül helyezték, amelyeket hamar visszahódított a természet. Az útvonal szerepét vesztette, de egyes szakaszai már több évtized óta kedvelt kirándulóhelyként funkcionálnak.


Királyok útja, Norvégia - forrás: Europa Nostra


2009-ben a Norvég Közútkezelőség több partnerrel együtt a teljes útvonal felújításába és a levágott, elhagyatott szakaszok rekonstrukciójába kezdett. A Királyok útja ezután mint kiemelt turisztikai útvonal, kirándulóhely éledt újjá. A felújítás során nemcsak az új funkciókra, hanem az útépítés hagyományos, manuális technikáira is fontos hangsúlyt fektettek. Mindent olyan megoldásokkal állítottak helyre, ahogy azok évszázadokkal ezelőtt épültek, a munkálatokhoz semmilyen mai gépet nem használtak. A rekonstrukcióhoz olyan mesterembereket hívtak, akik a korabeli technikák segítségével, az eredeti megjelenéshez és kiépítéshez hasonlóan rekonstruáltak az útszakaszokat. Így érkeztek olyan mesteremberek, serpák Nepálból, aki még most is ismerik és a magashegyi útvonalak építésénél gyakorlatban is alkalmazzák a kötőanyag nélküli kőrakások technikáját. Rajtuk kívül német kézműveseket hívtak, akik a tradicionális ácsmunkákat mutatták be és alkalmazták, főleg a hidak rekonstrukciójánál és konzerválásánál. A projekt során kiemelt szerep jutott nemcsak az eredeti anyagok megmentésének – ahol lehetett, mindenütt az eredeti szögeket alkalmazták –, a korhű pótlásoknak, a hagyományos technikák alkalmazásának, hanem annak is, hogy ezeket a Norvégiában már sajnálatosan elveszett kézműves tudásokat ismét megismerjék, a résztvevők számára átadják. Az építkezés mellett folyamatos kutatómunka zajlott, hogy minden részletre kiterjedően megismerjék az eredeti eljárásokat és azok alkalmazhatóságát.


Királyok útja, Norvégia - forrás: Europa Nostra


"A kulturális örökség megmentése mellett, a hagyományok újjáélesztése, átadása és továbbörökítése adja a projekt kiemelt minőségét." – vélekedett indoklásában az Europa Nostra-díj zsűrije. A rekonstrukció folyamata során nyílt párbeszéd folyt a szakmák, mesteremberek, és a több kontinensről érkezett résztvevők, valamint a környékbeli érintettek között, így folyamatos tudáscsere alakult ki. A projekt minden szinten feltáró volt, hiszen az elfeledettnek vélt, növényzet által benőtt, korábban funkcióját vesztett útszakaszokat kellett ismét élővé tenni, a javítás és pótlás technikáját pedig a megmaradt szakaszokból megismerni és a meghívott mesteremberek segítségével újra felfedezni. A projekt másik értéke, hogy széles körben vonta be az út körül élő falvak, telepek, tanyák lakóit, akik a feltárás folyamatát megismerve jóval inkább magukénak, a saját történelmük részének érezhetik az újjáéledő útvonalat.

"Szintén közösségi módon zajlott az útvonal kínálta turisztikai fejlesztés is, annak kidolgozása, hogy a túrázóknak mire van igényük, és hogyan mutassák be a hely történetét, múltját. Mindez egészségesen erősíti a helyi gazdaságot és motiválja a közösségeket, így a projekt minden szempontból mintaértékű lehet." – emeli ki az Europa Nostra-díj zsűrije.

A Királyok útja nyomvonalának környezetében, a régészeti leletek tanulsága szerint már a kőkorszakban állandó vándorlások zajlottak, az átkelőhelyet ismerték a korabeli vadászok, amit - a tárgymaradványok alapján következtetve - valószínűleg rendszeresen használtak. Eredetileg a mostani útvonallal párhuzamosan, annál lejjebb, a völgyben zajlott az átkelés, erre utalnak az itt talált nyílvégek, vadászati eszközök, a feltételezhetően csapdának létesített mesterséges üregek. Az átkelés azonban a hosszú, nedves időszakban mindig problematikus volt, hiszen a völgyekre komoly mennyiségű eső és sár zúdult, így az újkorban már egy lényegesen magasabb vonalvezetésben gondolkoztak. A völgy fölötti út kiépítését még a 17. század első felében elkezdték, az első ismert állomáshelyet 1647-ben emelték. A teljes, 100 kilométeres út átadására 1791-ben kerül sor, ekkor kapott hivatalosan főút rangot és nevezték el a 12. század végén uralkodó Sverre norvég királyról, aki ezen a völgyön keresztül utazott hadseregével együtt. Az útvonallal párhuzamosan, annál lejjebb később aszfaltozott autóút épült.


Királyok útja, Norvégia - forrás: Europa Nostra


A mai turistaútvonalként szolgáló Királyok útja az ország egyik legkedveltebb túravidéke lett számtalan szálláshelyével és fogadójával. A különböző nehézségű és hosszú szakaszokon mindenki találhat a maga erőnlétének megfelelő túralehetőséget. A legmagasabb pontján, 1250 méteren futó útról több helyen pompás kilátás nyílik a környező természeti kincsekre: fjordokra, hegyekre, de – ahogy azt a helyi turistakalauzok is kiemelik – emellett hangsúlyos értéke az élő hagyományokkal való találkozás, a korabeli mérnöki technikák megismerése, és egyfajta kulturális, helytörténeti tapasztalatszerzés.

Bán Dávid

 

vélemény írásához jelentkezzen be »