építészet : környezet : innováció

A művészeti háttérintézmények új központja - az OMRRK projekt

Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ / Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet kialakítására a Vasáros Zsolt DLA által vezetett Narmer Építészeti Stúdiót kérték fel. Az itt ismertetett tervek alapján már épül, és várhatóan 2018 tavaszára elkészül a szinte egyedülálló központ.

Régi igény valósul meg a Városliget komplex fejlesztését és megújítását célzó Liget Budapest Projekt keretén belül a Szabolcs utcai kórház területén, ahol egy barnamezős beruházás keretében jön létre az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ (OMRRK). A jelentős magyarországi közgyűjtemények számára tervezett műtárgy raktározási és restaurálási központban az eddig szétszabdalt, sokszor esetlegesen elhelyezett intézményi egységek egyesülhetnek egy korszerű, világszínvonalú együttesben, kiegészülve a Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézettel. A Városliget közelében, az egykori Bródy Adél Kórház területére tervezett épületegyüttes közel harminchétezer négyzetméteren a Liget Budapest Projekt szakmai és infrastrukturális hátterét is biztosítja, továbbá a területen új zöldfelületek is megnyílnak a környék lakói számára.

A Szabolcs utcai egykori kórház területe a beruházás előtt és a tervezett állapot - építész: Vasáros Zsolt DLA - fotó: László János-Civertan/Narmer Építészeti Stúdió

A fejlesztés barnamezős beruházásként, az értékes épületegyüttes részleges újrahasznosításával és kiegészítésével, továbbá a jelentős ősfás vegetáció védelmével valósul meg - a terület további fejlesztésének katalizátoraként. A tervezett beépítés a rendeltetéshez illően a régi és új épületek összhangjára törekszik. Az új épület tagoltságával és anyaghasználatával illeszkedik a 19. századi, kisebb volumenű kórházi pavilon-épületekhez, egyszerű szerkesztésével, klasszikus arányaival pedig az időtlenség, a stabilitás karakterét hivatott megidézni.

A tervezési helyszín a 2007 óta nem üzemelő, egykori Szabolcs utcai Kórház és Orvostovábbképző Intézet területén található. A tervezési terület a Dózsa György út-Vágány utca-Szabolcs utca, továbbá a hrsz.: 28051 és a hrsz.: 28049 telkek által határolt hrsz.: 28056 számú telek. A telken a bontások megkezdéséig 13 épület vagy épületegyüttes állt. A beépítési koncepció szerves előzménye a KSZT, amely figyelembe vette a tervezett OMRRK létesítmény területigényét, meghatározta a lebontandó és lebontható épületek körét, továbbá a beépítés fő paramétereit is rögzítette. Ebből az következett, hogy a telek északkeleti részén képzelhető el a tervezett fejlesztés. A koncepciótervek és a KSZT alátámasztó anyaga ezen a telekrészen a 6-os és 9-es épület hasznosítása mellett foglalt állást, a többi egyrészt nem képvisel védendő vagy megtartandó értéket, másrészt a tervezett funkció szempontjainak sem felelnek meg.

Az épületegyüttes a hasznosított egykori Bródy kórház és a felvételi épület (később imaház), valamint a tervezett új beépítés egységeként jön létre. A megmaradó beépítésben az új épület helyét a KSZT vonatkozó rendelkezéseit, a meglévő pavilonos kórház-együttes kompozícióját és az egykori, ma ősfás növényzettel betelepült Bókay tér helyét figyelembe véve határoztuk meg. Az egykori Bródy klinika revitalizációjával alakítjuk ki a „D”-KEMKI épületét, a felvételi épület pedig a „C”-Látogatóközpontnak ad helyet. A telek keleti sarkában térszín alatti és feletti restaurátor- és raktárközpontot létesítünk („A”-OMRRK), az A-C-D épületekhez kapcsolódóan a telek súlypontjában tervezett, a telek ellátására méretezett térszint alatti „B”-Mélygarázs is létesül.

A Szabolcs utcai egykori kórház területe a beruházás előtt és a tervezett állapot - építész: Vasáros Zsolt DLA - fotó: László János-Civertan/Narmer Építészeti Stúdió

Építészeti koncepció – funkcionális kapcsolatok, technológia, belsőépítészet

Mind a beépítés karakterét, mind pedig a régi-felújított és új épületek építészeti arculatát az intézmények sajátosságaihoz mérten igyekeztünk hagyománytisztelő és kortárs módon megfogalmazni. A régi épületek revitalizációjával az egykori építészeti kubatúra helyreállítása alapvető cél, a szükséges és tervezett addíciók azonban mai eszköztárral jelennek meg. Az új tervezésű „A” Központi épület, valamint a „B” Mélygarázs mind funkcionális kialakításukban, mind pedig formálásukban kortárs megfogalmazású épületek. A homlokzati anyagok, textúrák, továbbá az épülettömegek arányai és térbeli összefüggéseik szervezik egy építészeti együttessé az új épületeket a megtartott régiekkel és a teljes telek beépítésével is összhangban.

A tervezett funkciók

„A” ÉPÜLET — Központi épület / Restaurálási és Raktározási Központ

Az ún. „A” épület – Központi épület a beruházás legfontosabb és egyben legnagyobb méretű objektuma. Két intézmény (Néprajzi Múzeum és Szépművészeti Múzeum-Magyar Nemzeti Galéria) funkcionális egységei kaptak helyet a teljes épületben, további intézmények raktárkapacitást vesznek igénybe a térszint alatti területeken. A térszint alatti 4 szintes beépítés műtárgyraktárként funkcionál, a térszint feletti földszint és két emelet pedig főként a restaurálási funkciót és a létesítmény kiszolgáló tereit foglalja magában.

A főépület gazdasági bejárata és a műtermi szárnyak - építész: Vasáros Zsolt DLA

Az épület gépjárművel történő megközelítése a Szabolcs és Vágány utca közötti szervizútról, elsődlegesen a Vágány utca felőli teherforgalmi behajtón lehetséges. A SZM-MNG dokkolója fedett kamionbeálló, a Néprajzi Múzeumé a belső, zárt, de nem fedett gazdasági udvarról nyílik. A Vágány utca felőli gazdasági udvarban parkolnak az intézmények saját szállító furgonjai, továbbá itt kaptak helyet a hulladéktárolók, gépészeti és elektromos helyiségek, valamint a portahelyiségek. Személybejárók több oldalon is létesültek, a főbejárat az északnyugati oldalon a park („C” épület) felől tervezett. A főbejáraton érkezik a vendégek és a dolgozók jelentős része is. A főbejárattal pontosan szemben, illetve attól jobbra, a „C” épülettel párhuzamosan nagyméretű kültéri, zárt „üvegezett pavilont” alakítunk fel, ahol a gyűjtemény jelentős darabjaiból állítunk ki látványos, az intézmény rangját reprezentáló műveket. Az előcsarnokból két tanulmányi raktár (SZM Gipszmásolati gyűjteménye, továbbá Néprajzi Múzeum speciális, nagyméretű tárgyakból álló kollekciója) közelíthető meg, lényegében ezek a terek válhatnak majd látogathatóvá, azaz közönségforgalmi területté. Fontos szellemi-koncepcionális elem, hogy a park felé néző hatalmas üvegfelület mögött az olympiai Zeus templom keleti oromcsoportjának gipszszobrait állítjuk ki, amelyeknek nyugati párja jelenleg a Szépművészeti Múzeum főhomlokzatán látható.

A főépület műteremszárnya és a tetőkert - építész: Vasáros Zsolt DLA

Az előcsarnokból nyílik a központi öltöző, valamint innen tárható fel a teljes épületet szervező hosszanti közlekedő és logisztikai mag. Ez a mag két részre osztja az alaprajzot. A Vágány utca felőli traktusban a dokkolók, gépészeti terek, a műtárgyérkeztetéssel és kezeléssel kapcsolatos csomagoló, fertőtlenítő blokkok, a fotóműterem és egyéb kiszolgáló funkciók helyezkednek el. A magban valamennyi függőleges közlekedő, a vizesblokkok jelentős része, a gépészeti és elektromos aknák zöme is helyet kap. A mag másik oldalán az említett funkciókon kívül a központi fotóműterem, a karbantartó, az asztalos és lakatosműhelyek tervezettek. A főközlekedő két vége egy-egy gazdasági bejárat, egyúttal a menekülésnél/menekítésnél, továbbá az épület feltárásánál is fontosak. A földszint belmagassága szinte a teljes területen 5.0 méter, ahol ez nem indokolt, ott egy közbenső galériaszinttel az őrség helyiségeit alakítjuk ki. A teljes területen műgyanta, illetve linóleum burkolat tervezett. A gipszgyűjtemény tanulmányi raktárat, továbbá a műhelyek felülvilágítót is kapnak, hasonlóképp az előcsarnok tereihez.

A főépület a parkolóház felől - építész: Vasáros Zsolt DLA

A két emeleten főfunkcióként restaurátor-műtermek, irodák, laborok és a kapcsolódó kiszolgáló terek kaptak helyet. A magon keresztül juthatunk fel a lépcsőkön; a felvonók a felsőbb szintekre vezetnek, a nagyméretű és egyedi liftek elsősorban a műtárgyak szállítására készülnek. A nagyméretű festmények meghatározóan kétirányú kiterjedése miatt egy ún. képlift is készül, ez egy egyedi csörlőszerkezet, személyszállításra nem alkalmas. Az első emelet déli traktusában a Néprajzi Múzeum restaurátor műtermei, műhelyei és irodái kaptak helyet. A funkcionális kapcsolatok tekintetében figyelembe vettük a vonatkozó jogszabályokat, ajánlásokat, továbbá a kialakult jó gyakorlat alkalmazható elveit. A műtermek főként az északra néző szárnyakban helyezkednek el, az irodák, teakonyhák, tárgyalók a délkeleti, jól benapozott helyiségekben tervezettek. Az északi traktusban a SZM-MNG funkcióit alakítottuk ki. A park felé kinyúló szárnyakban műtermek és a restauráláshoz kapcsolódó irodák/laborok kaptak helyet, a magtól keletre a kiszolgáló irodák, és további terek kerülnek.

A második emeleten a funkcionális kialakítás hasonló az első emeletihez, azonban itt valamennyi terület az SZM-MNG-hez tartozik. A keleti oldalon a fotóműterem, a diagnosztikai laborok, a röntgenlabor, kézikönyvtár, tárgyalók, valamint irodák és teakonyhák kaptak helyet. A déli traktusban a festmény és keretrestaurálás speciális helyiségei, valamint a faszobrász műtermek kapnak helyet. A három műteremszárnyban az egyes műtermek csak térelválasztókkal különülnek el, a restauráláshoz kapcsolódó irodák/dokumentációs helyiségek leválasztottak. A műtermek egy része felülvilágítókkal is ellátott, így az északra tájolt ablakokkal, valamint az intelligensen vezérelt világítástechnikával a legkülönbözőbb fényviszonyok modellezhetők. A szint belsőépítészeti kialakítása egyszerű, nyugodt, a műtermi munkát segíti.

A tetőszinten a gépészet kültéri egységei, továbbá az 50kW-os napelem telep installációi és a liftgépházak helyezkednek el. A gépészeti egységeket a felülvilágító monitorok árnyékolt kialakításához hasonlóan, lamellás fémzsalukkal tervezzük egységes arculatúvá szervezni.

A térszint alatt 4, alapterületileg hasonló kialakítású raktárszint kap helyet. Nagyjából a geometriai középvonalban, a Vágány utcára merőlegesen dilatált a szerkezet, a két intézmény határa is itt húzódik. A teljes épület alaprajzi szerkesztésére itt jellemző leginkább, hogy a hossza mentén a vasbeton mag szervezi és szolgálja ki az egyes részfunkciókat. A raktárak elsősorban tűzvédelmi, másodsorban funkcionális okokból kisebb alapterületű egységekre osztottak, a közlekedőkről a zsilipeken keresztül juthatunk a raktárterekbe. A raktárakba polcos, magaspolcos, illetve tömbösített raktártechnológia kerül, az alaprajzokon jelöltük a berendezés koncepcióját.

Sematikus helyszínrajz az eredeti és a tervezett állapot bemutatásával - építész: Vasáros Zsolt DLA

Az „A” épület funkcionális kialakítását jól tükrözi a homlokzatok és az épülettömeg karaktere is. A térszint feletti részek esetében a Vágány utcai homlokzat jelzi a mögöttes irodasort, a déli traktusban az összefüggő funkciók (nem műtermek) jelentős bevilágítást kaptak, míg a három műteremszárny homlokzata és tömege azonosan kezelt. Az északkeleti fronton a földszinti műhelyek is kaptak közvetlen bevilágítási és szellőzési lehetőséget. A tömeget a földszinten a gazdasági udvar tere, továbbá a főbejárat pozíciója és az odavezető tető(k) kialakítása határozza meg. A két gazdasági oldalbejárat is kissé visszahúzott. Az emeleti szinteken a Vágány utca felőli szárny felveszi a régi, megmaradó épületek szerkesztési rendszerét, így a tömeg elfordul a Vágány utcától. Ez a szerkesztés erősíti a KSZT-ben is nagy súllyal szereplő belső tengelyes elrendezést, amely elsősorban a belső zöldfelületek, parkok súlyát igyekszik nyomatékosítani. A három műteremszárny önálló tömegként tagolódik, köztük a tetőkön, illetve a Vágány utca felőli lapostetőn extenzív zöldtetőt alakítunk ki. Az első emeleti közlekedőről a műtermek közötti zöldtetőkre lehet kijutni. A teljes épület így karakteres tagolást kap, felveszi a meglévő épületek arányait, azonban szerkesztése okán kortársként hat. Az egyes homlokzatokon az ablakok pozíciója nagyban függ az adott oldal benapozásától. A túlzott nap ellentételezésére különböző mértékben visszahúzott, árnyékolt megnyitásokat terveztünk. Az épület lábazati zónája, azaz a földszintje maghőszigelt betonszerkezettel épül, ahol a külső héj antracit színre pigmentált betonnal készül, a zsaluzat 8-10 cm széles deszkázattal tagolt. Az így nyert felület faktúrájában és színében a megtartott klinker homlokzatokhoz alkalmazkodik, azokkal harmonizál. A két emelet külső térelhatároló falai ugyanazon anyagból, de táblás zsaluzattal készülnek. A kizsaluzott és még meg nem szilárdult külső kérget nagynyomású vízsugárral átmossák, így a táblák illesztései kevésbé markánsak, a felület pedig kissé szivacsos hatású, „felpuhult" látványú lesz. Az ablakok keretezései, illetve az elválasztott lamellák fibreC üvegszálerősítésű beton burkolatból készülnek.

A főépület a Vágány utca felől - építész: Vasáros Zsolt DLA

„B” ÉPÜLET — Mélygarázs

A „B” épület – Mélygarázs a telken tervezett funkcióból eredeztethető parkolási igények zömének fedezésére szolgál. A fejlesztés a 28056-os telek északi traktusában valósul meg, a telek súlypontjához közel. A mélygarázs a térszint alatt -1 szinten létesül. Megközelítése a felszínről három lépcsőházon keresztül, gépkocsival pedig a megfelelő szerkesztésű lehajtón át történik – a felszínen ezek felépítményei jelennek meg. A rámpa, a középső és a vágány utcai lépcsőház közös felépítményének tömege az „A” épület előtetőjének meghosszabbításaként egészíti ki annak tömegét és egyúttal a biciklitárolóknak is helyet ad. A harmadik lépcsőház a „D” épület bejárati pavilonjában érkezik a felszínre. A mélygarázs kijáratai a telket a három tervezett épület előtti téren tárják fel. A felszínen a parkolóház tetejét nagyrészt parkosított, kisebb részt burkolt felületként alakítjuk ki, a zöldfelületek zöménél 1.0 m-es földtakarást illetve ligetes fásítást terveztünk. Ezek a felületek közterületként funkcionálnak, amelyen a telken végigvezető, a KSZT-ben javasolt gyalogos útvonalak futnak végig. A térszín emelése ugyanakkor finoman tagolja a telek használati egységeit is.

„C” ÉPÜLET — Látogatóközpont

Az egykori Bródy kórház felvételi épületének, későbbi imaházának rekonstruált épületébe tervezett látogatóközpont nyilvános funkciót is ellát. Az épületet 1897-ben, a klinika átadásakor a Bókay tér felőli bejárattal nyitották meg, ekkor közepén egy nagyobb belmagasságú teret is kapott. A többi rész – többszöri átalakítással - a gyermekkórház-funkcióhoz csatlakozott: kórtermek, műtő, kötöző, stb. működött az oldalszárnyakban. A legújabb kutatások szerint ennek a tervezője is Freund Vilmos volt, aki a többi kórházépületet is jegyzi.

A főépület főbejárata, jobbra az egykori Bródy kórház felvételi épülete, későbbi imaház, a tervek szerint látogatóközpont-konferenciaház-kiállítótér - építész: Vasáros Zsolt DLA

Összhangban az Örökségvédelmi javaslattal, az építészeti tervek is egy lehetőség szerinti rekonstrukció felé mutatnak. A belső térstruktúra és az épület kubatúrája már csak nyomokban emlékeztet az eredeti épületre, de a szubsztancia még megvan, így érdemes erőfeszítéseket tenni az építészeti értékek kibontására és a lehetőség szerinti helyreállításra. A külső homlokzatok tekintetében a klinkertéglás burkolat és az eredeti nyílásrend helyreállítható, az egykori műkő előlépcsők, oszlopok, attika lefedések javarésze is rekonstruálható a maradványok és az archív fotók alapján. Az épület külseje tekintetében így a mára teljesen eltűnt és fel nem ismerhető szobrászati díszeket eredeti formájában állíthatjuk helyre. Az egykor használaton kívüli lapostetőt járható formában alakítjuk ki, emiatt két kortárs megfogalmazású felépítmény kerül rá. Az egyik a lépcsőházat és a liftházat rejti, a másik főként gépészeti térként szolgál. A belső a többszöri átépítés során szinte teljesen megsemmisült, és az eredeti imaházi funkció sem állítható már helyre. Így az egyébként nagyvonalúan megtervezett belső teret kinyitjuk, flexibilis térré alakítjuk át.

Az egykori Bródy kórház felvételi épületének (későbbi imaházának) központi tere, a tervek szerint kiállítótér - építész: Vasáros Zsolt DLA

Az épület funkciója Látogatóközpont, amely egymásba nyitható konferenciatereket, kiállítóteret, büfét/éttermet és fogyasztóteret, valamint a kapcsolódó kiszolgáló tereket tartalmazza. Az északnyugati traktusban helyezzük el az elektromos és vízfogadó helyiségeket, valamint a hulladéktároló kívülről közvetlenül is megközelíthető helyiségét. A tervezett konyha büféként, menzaként is működhet. Rendezvények esetén catering háttérként a konyha, illetve egy attól független helyiség szolgálhat bázisul, alkalmazkodva a flexibilis használathoz. Az épületbelső homogén, mai kialakítást kap, itt korszerű anyagokat és letisztult formavilágot terveztünk. A padló — a vizes helyiségeket kivéve — egységesen élkötegelt parketta burkolatot kap, a falak fehérek, a világítás korszerű 3 fázisú sínekről vezérelhető, flexibilis fényrendszer.

Az egykori Bródy kórház felvételi épületének (későbbi imaházának) helyreállítási javaslata - építész: Vasáros Zsolt DLA

„D” ÉPÜLET — KEMKI (Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet)

A meglévő, felújítandó „D” épület kutatóintézeti funkciót kap, a KEMKI-Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézetnek ad otthont. A 19. század utolsó harmadában kiépült izraelita kórház-együttes jellemző pavilonépülete, az adományozó, Bródy Zsigmond felesége után elnevezett Bródy Adél Gyermekkórház 1897-re készült el Freund Vilmos műépítész tervei szerint. A „D” épület sárga-vörös klinkertégla burkolata helyreállítható, a tetőre az eredetihez hasonló antracitszínű eternitpala fedés kerül.

A KEMKI főlépcsőháza - építész: Vasáros Zsolt DLA

Az emeletráépítés és a szomszédos épülethez vezető híd bontásával az eredeti tömeget állítjuk vissza. A két véghomlokzaton az erkélysort helyreállítjuk, azonban a fellelhető kisszámú és gyenge minőségű archív fotó nem alkalmas az egykori vasöntvény-konstrukció újjáépítéséhez, az egykori karaktert kortárs acélszerkezettel idézzük vissza. A tömegében és homlokzatképzésében helyreállítható épülethez egy kis nyaktaggal kapcsolódik a délkeleti oldalon az új fogadóépület, amelyet látszóbeton falakkal és pillérekkel, illetve üveg/transzparens szerkezetekkel alakítunk ki. Ebben a mélygarázsból felvezető lépcsőház és lift, valamint a KEMKI előtere kap helyet. A kötött alaprajzi szerkesztésű épületben nem volt lehetőség másutt feltárni a belsőt, emiatt ezt a megoldást tartottuk a legmegfelelőbbnek.

A KEMKI új bejárati pavilonja - építész: Vasáros Zsolt DLA

A lépcsőházi középrizalitban az eredeti, jelentős értéket nem képviselő lépcsőt és felvonót elbontjuk, helyén új lépcsőház és lift készül. Az új szerkezet oka a különböző érkező szintek összefűzésében keresendő. A belső térstruktúra esetében elfogadjuk az eredeti, folyosókra felfűzött kialakítást, ezt csak a szükséges mértékben tagoljuk a funkcionális igények szerint. Az alagsor természetes bevilágítással rendelkezik. A Szabolcs utca felőli középrizalitban kutatószobát tervezünk elhelyezni, valamint az elektromos helyiség és további kiszolgáló terek is itt létesülnek. A földszinten és az emeleten kutatószobák, és kiszolgáló tereik kapnak helyet.

A KEMKI - Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet épülete / az egykori Bródy Adél kórház főépületének helyreállítási javaslata az új bejárati pavilonnal, jobbra a látogatóközpont - építész: Vasáros Zsolt DLA

Vasáros Zsolt DLA, építész vezető tervező – Narmer Építészeti Stúdió

 

 

vélemény írásához jelentkezzen be »