Nézőpontok/Tanulmány

A tervezői szerepvállalás sokszínűsége a szomszédsági közösségi tervezésben

2017.06.06. 15:10

Cikkinfó

Szerzők:
Kristály Anikó

Földrajzi hely:
Párizs, Bordeaux, Franciaország, Nantes

További adatok

↓

A városfejlesztést, a városok komplex rendszereinek összehangolását, szakértő településtervező csapatok munkájára alapozott, fejlesztési stratégiák, szabályozási, rendezési és keret-tervek mentén tudjuk megvalósítani. Ugyanakkor a hetvenes évek óta egyre világosabbá válik, hogy a szomszédsági közösségi tervezéssel is párosuló városfejlesztési projektek fenntarthatóbbnak bizonyulnak. Kristály Anikó írása párizsi, bordeaux-i, nantes-i példákkal.

Szomszédsági közösségi tervezésű projektek esetében utólag kisebb valószínűséggel találkozunk elégedetlen polgárokkal, vagy alulhasznosított, szlömösödő területekkel, mert ezek a projektek olyan ismeretanyagra támaszkodnak, mely egy-egy városi mikro-helyhez, szomszédsághoz köthető ismeretek összessége, ami az íróasztal mellől nem található ki. A közösségi tervezés módszere lehetővé teszi a felülről jövő és az alulról építkező városfejlesztés összehozását egy innovációs platformra. Létrehozása elsősorban a „tervező szakember", de inkább a multidiszciplináris tervező csapat kreatív feladata. A tervező szerepvállalása, mely ebben a kontextusban innovatív és változó, minden projekt kapcsán újradefiniálódik, végleges válaszok, kőbe véshető sémák nincsenek. Úgy tűnhet, hogy a participáció révén a tervező szerepe háttérbe szorul, de ez nincs feltétlenül így. A tervező szerepvállalása egyre innovatívabb, kreatívabb, és egyre inkább meghatározó lehet ezekben a folyamatokban, ugyanis a közösségi tervezés sajátossága, hogy rendkívül kontextuális, egy adott helyen bevált módszerek nem alkalmazhatók minden esetben egyformán.

A tervező nem csak ötletterveket, vagy műszaki terveket készít, hanem a közösségi tervezést – a tényleges részvételt – lehetővé tevő eszközöket, vagy adott esetben magát a közösségi tervezési folyamatot, mint szolgáltatást találja ki. A kisközösségekkel való munkának több típusát is elkülöníthetjük a tervező szerepvállalása és az alkalmazott eszközök szerint.

Konzultációs és programalkotó eszközök biztosítása, mint például interjúk, kérdőívek, viselkedés térképek, child-tracking map, fórumok, műhelymunkák, szomszédsági tervezői iroda létrehozása.
A helyi közösség megszólítását, mozgósítását, figyelmének, érdeklődésének felkeltését, információgyűjtést, a kommunikációt célzó eszközök alkalmazása, mint például streetart, landart, esemény, performance, happening.
Funkciómodellezés, mely előrevetíti egy hely lehetséges használatait; egy hely belakása: installációk, ideiglenes építmények és ezekhez kapcsolódó „rendezvények" létrehozása, mely a helyi erőforrásokat mozgásba hozza és kreatív kommunikációs platformot ad a munkához.
Eszközök biztosítása a helyi közösség számára lakóhelyük közvetlen alakításában való részvételhez: a tervezést, építést, fenntartás megtervezését segítő eszközök.

A Párizs és Bordeaux városához köthető példák bemutatásának nem az a célja, hogy kész recepteket adjon, hanem a diverzitás, a hely és közösségei által inspirált kreatív munka felmutatása.

Az első fejezetben olyan projektek szerepelnek, melyek létrehozását és megvalósulási formáját meghatározzák a már meglévő, a projekt helyszínéhez kötődő helyi közösség cselekvésmintázatai. A második részben olyan munkák szerepelnek, melyek ideiglenes építészeti és művészeti installációkat használnak a helyi közösségek, egyének felé nyitó innovációs platformként, vagy a „nem-helyek" belakására. A cél a városi környezet alakítása a helyi szellemi (tervezés) és fizikális (építés) erőforrások bevonásával. Az esettanulmányok harmadik része a városi közösségi kertes projekteket, mint kreatív kisközösségi városfejlesztő laborokat vizsgálja. Az esettanulmányok egy része elsősorban az alulról építkező és a felülről indított kezdeményezések, tervek együttműködésének, összehangolásának lehetőségeire világít rá, másik része pedig kifejezetten a tervezői eszközrendszert gazdagító példákat mutat be.

Esettanulmányok - városi beruházások helyi közösségi programozással

Jardins d’Eole - Cour du Maroc

Vezető tervezők: Claire és Michel Corajoud tájépítészek
Tervezőcsapat tagjai: Georges Descombes - tájépítész, A.D.R tájépítész iroda, Laurent Fachard - világítástervező, Carmen Perrin - művész, Stéphane Tonnelat, Yann Renaud - szociológusok, A.E.P. Normand, E.C.E.R.P. mérnöki irodák
Kontextus: ZAC Cour de Maroc (Koncentrált Városfejlesztési Zóna) – 5,3 ha

Párizs nagy vasútállomásai a városkapukhoz épültek, majd ezeket fokozatosan körbenőtte a város. A mögöttük elterülő vasúti pályák, rakodó és szerviz területek a vasúti szállítás fénykorában terjeszkedtek, később viszont e területek jelentősége csökkent, illetve egy idő után az értékes belvárosi helyet foglalták más fontosabb funkciók elől. Az utóbbi évtizedekben ezek a felhagyott városszöveti zárványok a párizsi városfejlesztés értékes tartalékterületei.

Ezek a területek lehetőséget adnak arra, hogy az erősen beépített belvárosi részek kinyíljanak és a megvalósuló komplex, vagy kifejezetten park – köztér témájú fejlesztések keretében új életre keljenek (életminőség javulása, szociális szabályozó hatás). Ezen új generációs párizsi parkok/ közterek megvalósításában megfigyelhető a francia szabadtér tervezési gyakorlatban hagyományosan meglévő szociális felelősség vállalás: a helyi lakossági kezdeményezések figyelembe vétele és a lakosság részvétele minden tervezési fázisban.

A 4,2 hektárnyi területen megvalósuló multifunkciós parkot a keleti pályaudvar (Gare de l’Est) vasúti területein hozták létre, egy szociálisan kedvezőtlen helyzetű kerületben. A városrészben a zöldfelületek hiánya is problémát jelentett. Az itt élők a vasút menti nyílt területeket spontán módon kezdték el használni. Különböző közösségi funkciók jelentek meg. A környékbeliek egy játszóteret építettek, rendszeresen tartottak ünnepségeket, étkezéssel összekötött összejöveteleket, ezeknek a funkcióknak azonban hiányzott az infrastrukturális és építészeti háttere. A terület fejlesztéséről hozott döntéssel az önkormányzat szentesítette a lakosság spontán területfoglalását.

A lakossági konzultációt követően, 2002-ben került sor egy nemzetközi tervpályázat kiírásra. A földterület 2004-ben vásárolták meg a vasúttársaságtól, a kiviteli munkálatokat 2005-ben kezdték el, a park átadására 2007-ben került sor. A területen közösségi kerteket, sportpályákat, játszótereket hoztak létre. A fejlesztés teljes folyamata a helyi lakosság részvételével történt, ennek első lépéseként, az ötletpályázatot megelőzően a negyed lakosságát képviselő egyesületekkel egyeztetéseket folytattak. Az itt körvonalazódó elképzelések és igények, valamint a területen már működő funkciók feltérképezése határozta meg a későbbi tervezési folyamatot. A cél az volt, hogy a területen zajló élet folytonosságát megőrizzék és ennek az építészeti hátterét biztosítsák.

A tervezés és kivitelezés során az ökologikus szempontok prioritást élveztek pl. biotópokat és dinamikus kiültetéseket (mozgó kerteket) hoztak létre és természet-közeli növényanyag használatára, valamint a csapadékvíz területen tartására törekedtek (a vízmennyiség kevesebb, mint 6 százaléka megy a csatornába, az elfolyó vizeket a zöldfelületekbe vezetik, vagy a medencébe). A fenntartás során is hangsúlyosak az ökológiai szempontok (pl. kaszált rétek, komposztálás). A vegyszermentesség is lakossági igény, és Párizsban 2003 óta városgazdálkodási szabály is.

Játszótér a Belleville parkban

Tervező: Base tájépítészek

A Belleville park meredek dombján, a régi elhasználódott és veszélyessé vált játszóteret 2002-ben bezárta az önkormányzat. Az új játszótér tervezése előtt egy nonprofit szervezet bevonásával konzultációt indítottak a környék lakóinak körében. Az építészeti tervpályázati kiírást a lakossági fórumok és műhelymunka eredményeként létrejött építészeti programra írták ki. Ebből váratlan módon, nem az derült ki, hogy biztonságos és szabvány, hanem fizikai kihívásokat és a felfedezés lehetőségét biztosító, bátorságra és önállóságra nevelő, egyedi tervezésű játékteret képzelnek el gyermekeik számára a családok.

Az egyedi építészeti programra kiírt pályázatot a Base iroda csapata nyerte el, mely a helyszín adottságait - 30 százalékos lejtő 12 méteres szintkülönbség – kiaknázva adott kreatív választ. A különleges és merész, véletlenül sem szabványos építészeti feladatmegoldást a hely és a hozzá tartozó közösség együttese határozta meg, és a projekt beágyazottságát döntő fontosságúként kezelő önkormányzati hozzáállás.

Esettanulmányok - Interaktív városmegújító projektek: efemer közösségi terek, ideiglenes építészeti installációk, mint kreatív platform

Olyan közterek kerülnek itt vizsgálat alá, melyek hosszabb-rövidebb, de meghatározott időre jönnek létre a közösségi tervezés elősegítésére.
Az esettanulmányok tanúsága szerint Franciaországban jól működnek a konkrét fejlesztési célterület fejlesztésére irányuló, épített rendezvénytér és urbanisztikai műhely felállításával létrehozott ötletelős fórumok. Az épített rész a rendezvény keretéül szolgál és egy motivációs közeget ad, a fejlesztéssel kapcsolatos innovatív gondolatok felszínre kerülését támogatja, máskor előre vetíti a jövőbeni fejlesztés eredményét. Például egy kulturális centrum helyén olyan funkciókat állít fel, melyek már most belakják/ működővé teszik a területet.

Bruit du frigo projektek/ Bordeaux/ Lieux possibles (Lehetséges helyek) program

Bruit du frigo egy urbanisztikai iroda, egy kreatív alkotó-közösség és egy népiskola egyvelege. A város és a lakott területek kutatásával és aktiválásával foglalkoznak közösségi részvételre alapozott kulturális és művészeti programjaik segítségével. Projektjeik alternatív megoldásokat mutatnak fel arra, hogyan álmodjuk meg és munkáljuk ki élettereinket a helyi közösségek és más kreatív alkotó közösségek bevonásával. A cél érdekében részvételre alapozott urbanisztikai műhelyeket állítanak fel ideiglenes helyszíneken, köztéri művészeti akciók szervezői, foglalkoznak tanácsadással a megrendelők/befektetők (ált. közszféra) felé.

Települések, helyi közösségek, művészeti és kulturális intézmények / egyesületek, szociális központok, iskolák, civil szervezetek programjainak a kidolgozásában és véghezvitelében működnek közre.
Minden megmozdulásukhoz számos területről: művészet, építészet - tájépítészet, urbanisztika, kommunikáció, multimedia, grafika, szociológia... von be szakembereket, és ezekből mindig az adott feladatra szabott akciócsoportot állít fel, de mindig meghatározó a kreatív inspiráló jelleg.

A „Lieux possibles" egy kísérleti program, amely befektet a városi terekbe és részvételi alapon újraprogramozza azokat. Ideiglenesen megváltoztatja a funkciókat, ezzel aktiválja a terek kreatív potenciálját, új, valódi funkciókat és a terek lehetséges kialakítását teszteli, megmozgatja a lakók fantáziáját. Minden egyes akció-téren egy időszakos installáció és egy művészeti program valósul meg. A „Lehetséges helyek" 2008-2010-ben került megrendezésre több „epizódban", több helyszínen a bordeaux-i agglomerációban.

Lieux Possibles #1: Kreatív város és kívánatos fejlesztés (2008)

Megrendelő: Bruit du frigo
Partnerek: Beaudésert kulturális központ, Coloco tájépítészek

A helyszín a Mériadeck negyed és a Garonne folyó egy partszakasza Bordeaux-ban. Az installáció elemei: videó vetítés, játékok, tánc, bálterem, hang és szobor installációk, fürdő, masszázsasztalok, fodrászműhely... Az esemény résztvevői az akciócsoport tagjai, illetve a környéken lakók vagy arra járók voltak. A cél az volt, hogy a területet újszerűen használják (pl. a Garonne folyó partján felállított fürdőkádakban lehetett gyógynövényes fürdőt venni), megmozgassák a helyi közösséget, lehetőséget teremtve a hely közösségi funkcióinak újragondolására. Az egész esemény, mint egy városfejlesztő kommunikációs platform működött, a helyre vonatkozó motivált ötletek összegyűjtését egy az installációk részeként megépített „iroda" végezte.

Lieux possibles # 2 éPISODE 1: La Plage, Mirage à Beaudésert (2010)

Megrendelő: Mérignac város önkormányzata
Partnerek: Centre Social de Beaudésert, Coloco tájépítészek

A ’Plage-Mirage’ Beaudésert városban egy 5000m²- es területre épült, olyan ideiglenes installációként, mely előrevetíti a jövőbeni területhasználatokat: a későbbiekben a kerületet ellátó szociális és kulturális funkciókat telepít ide a város. Az installáció elemeiként műhelyeket, teaszalont, közösségi kerteket, párásítókkal ellátott multifunkcionális teraszt hoztak létre. A területen az aktív sportolásra is lehetőséget teremtettek, cross motor és kerékpár-pályát alakítottak ki. Itt az efemer közösségi terek egy olyan játékteret képeztek, mely a környékbeliek számára egy nyár idejére a kikapcsolódás helyévé vált, míg az önkormányzat a legnagyobb biztonsággal felmérhette a helyi igényeket a létesítendő kulturális központtal kapcsolatban.

Lieux possibles # 2 éPISODE 2: Le Jardin des Remparts (Rámpás kert, 2010)

Megrendelő: Bruit du frigo
Partnerek: La Cabanon Vertical

Ebben a programban egy eddig megközelíthetetlen, és a publikum számára „láthatatlan" műemléki magánkertet nyitottak meg a nyilvánosság előtt. A kert a város szívében található, ahol egyébként sincs sok zöldfelület. A terület megközelítését ideiglenes lépcső felállításával oldották meg.
A terület berendezése egyedi bútor-, videó-, és hanginstallációkat tartalmazott. A kert az akció ideje alatt civil szervezetek rendezvény helyszíneként szolgált, közkertként, koncert- és kiállítóhelyként, este pedig étteremként és „hotelként" funkcionált.

A külön ez alkalomra a kertbe tervezett fából készült rámpa – bútor rendszer, sokféle funkciót vett fel: asztalként, székként, ágyként, színpadként, pallóként, kilátóhelyként, egy visszahajló végződésénél hotelszobaként is szolgált. Ez az akció láthatóvá tette a helyi lakosság fokozott igényét a hasonló közösségi térhasználatokra a sűrűn beépített városközpontban. Városfejlesztési modellként szolgál, az efemer térhasználat létrehozott egy közösségi operatív erőt, mely a későbbiekben talál alternatívát a megvalósulásra.

Le Bistrot du Porche – „A kapualj bisztró" - 2008

A megrendelő (Mire) egy nante-i progresszív film műhely, egy egyesület, mely szomszédági kulturális akciókat is menedzsel, és más akcióik mellett, például közösségi kertet és építettek már. Nante egy panelházas lakótelepén a lakossággal való együttes munkára alkalmas műhelyt akartak létrehozni és erre hívták meg a Bruit de Frigo kollektívát. Az egyik panelépület kapubejárójához ideiglenes bisztrót építettek és ide várták a közösségi akcióban és vélemény-nyilvánításban részt venni kívánó lakosságot. A vendéglátóhely az emberi és művészeti mozgósítás eszközéül szolgált. A cél egy meghitt és inspiráló közösségi hely kialakítása, mely néhány héten keresztül a lakókkal folytatott munka helyszíne volt. A menüt egy helyi civil szervezet, a helybéli és Nante-ból ill. Bordeux-ból érkezett szakácsok állították össze. A konyhát a kapubejáró feletti lakásban működtették. Átlagosan napi 500 vendégnek szolgáltak fel a nyitvatartás két hete alatt. A lakótelep megújítására létrejött utópisztikus városépítészeti műhelyben kidolgozott ötleteket és javaslatokat azután fotómontázsokkal illusztrálták és kiállították. A dokumentációt átadták a városvezetésnek és ez alapját képezi a lakótelepre készülő terveknek.

Esettanulmányok - közösségi kertek, mint kreatív platform

A közösségi kertek nem csupán termesztő felületek, hanem a helyi közösségi élet fontos helyszínei, gyakran közösségi tervezés és autokonstrukció eredményeként jönnek létre egy-egy informális szomszédsági közösség, vagy a városnegyedhez kötődő egyesület, egy kreatív alkotócsoport, vagy az önkormányzatok indítványára. Franciaországban a városvezetés az új közparkok tervezésénél is általában külön területet szán közösségi kert létesítésére és megépíti a kert alapinfrastruktúráját. Az egyesületekhez könnyű csatlakozni (hiszen legtöbb esetben közterületek elfoglalásáról van szó), elsősorban nem tagdíj a belépő, hanem a beadott munka. Ezeket a területeket azután nem a város, hanem az egyesület tartja fenn. A párizsi közösségi kertekben a zöldségtermesztési tevékenységnél dominánsabb módon jelennek meg a kulturális és közösségi funkciók.

A „Jardin du ruisseau" alapítói Párizs XVIII. kerületében, a felhagyott körvasútvonal (la petite centure) Ornano állomásán spontán helyfoglalással hozták létre. A kertet 1998-ban, az egyik legelső közösségi kertként a környéken lakók egy csoportja alapította azzal a céllal, hogy a családok városban felnövő gyermekei láthassák, megtapasztalják a növények növekedését, termesztésük módját, az évszakok körforgását és hogy a város életében való aktív részvételre nevelje a gyerekeket.

2/2
Clignancourt Danse sur les Rails, esemény egy közösségi kertben a régi körvasút vonalán fotók: les amis du jardin du ruisseau

A kezdeti tevékenység – a parcellák kialakítása és művelése - után egyre több kulturális – művészeti akciót vonzott be a kert és társasága. Fennállása óta számos kiállítás, performance, táncelőadás, koncert, alkotóműhely, művészi fotózás, előadás színterévé vált a közösségi kert. Egy szakközépiskola diákjainak bevonásával újrahasznosított boros hordókból esővízgyűjtő rendszert építettek; közös munkával kaptárokat telepítettek, virágos rétet, méhlegelőt ültettek. A kert végig megfelelt az alapítók kettős célkitűzésének. A kert tehát területfoglalással, teljesen lakossági kezdeményezésre jött létre és később, ezt a városvezetés elfogadta, közterület-foglalási megállapodást írtak alá a várossal.

Jelenleg 300 magánszemély és 20 szervezet a tagja. Ahogy szaporodtak a hasonló kezdeményezések, Párizs a közösségi kertekre kidolgozott egy szabályzatot, melyet kertek használói elfogadnak, aláírnak. Ez a «Charte Main Verte» („Zöld kéz karta"), mely nemcsak a biotermesztést irányoz elő, hanem a városnegyed életében való aktív részvételt és szezononként legalább egy kulturális program szervezését. Bárki kapcsolódhat az itt folyó munkához, aki jelentkezik (a tagok a minimális tagdíj befizetésén túl munkájukkal járulnak hozzá a terület működéséhez és fenntartásához).

Ebben az esetben nem volt kívülről jött kreatív tervezői segítség, vagy akár a közösség által manifesztált programnak infrastruktúrát, fizikai környezetet álmodó építész. A tervezők is a helyi autonóm közösség részeként alkottak. A Petite Centure nyomvonalán azóta több közösségi kert és sétány is létesült. Párizs városa felismerte a körvasút területének megnyitásában rejlő lehetőségeket, 2015-ben döntés született a vasúttársasággal a Petite Centure megnyitásáról, és a helyi közösségekkel való együttműködésre alapozott fejlesztési programot indítottak. Ennek keretében a vonal több régi állomásépületében közösségi tervezési irodát nyitottak, ahol folyamatosan várják a lakosság részéről érkező inputot mind a tervezés, mind a későbbi funkciókra és fenntartásra tett javaslatok terén. A 2017-től kezdődő közösségi tervezési és építési munkákra három csapat nyert pályázati úton megbízást a várostól.

Atelier d’architecture autogérée (AAA): Eco-Urban Network - ECObox

AAA városi akciócsoport kezdeményezései a városi életmódok változatosságának megőrzését és növelését, rugalmas térhasználatok létrehozását célozzák.
Egyik első akciójukkal hozták létre az ECObox elnevezésű közösségi kertet Párizs egyik kerületében, mely újrahasznosítható anyagokból és a helyi közösség részvételével épült meg és fenntartását is az ott lakók végzik. Kialakítása moduláris és mozgatható, költöztethető, változatos funkciókkal belakható.

AAA: 56

Az „56" egy épületek közti átjáró Párizsban, mely évek óta bezárva állt. 2005-ben a párizsi önkormányzat meghívta az Atelier d’Architecture Autogérée– t az Ecobox projekt tapasztalatainak hasznosítására a 200 m2-es területen.
A helyi lakosokkal, egyesületekkel és iskolákkal folytatott párbeszédet követően az AAA javaslatot tett a fejlesztési programra. Ennek megvalósulásaként új funkciók jelentek meg a területen (közösségi pavilon, közösségi kert, teaházak, piknikező hely).

Egy ökologikus építészettel foglalkozó civil szervezet iskolát létesített hat hónapon keresztül, ahol el lehetett sajátítani az ökologikus építészet technikáit, ezzel párhuzamosan folyt a lakosok részvételével a terület fejlesztése, mobil üvegházat és a közösségi kertet hoztak létre. A beépítés öko elemei: fa szerkezetű fogadóépület, komposzt WC, esővíz gyűjtő zöldtető, újrahasznosított anyagok, napelemek. A közösségi helyet nagyjából negyven aktív tag és a látogatók használják kertészkedésre, bio zöldség termesztésére, előadások tartására, kiállítótérnek, megbeszélésekre, koncertekre, vetítésekre, szemináriumokra. Az eddig megvalósult programok között: egy amszterdami közösségi kert projekt bemutatása, mag és növény csere-bere piac, felolvasóest a költészet napja alkalmából palacsinta-partival, filmvetítés, karácsonyi vásár, koncert és büfé, komposzt tanfolyam stb. Az AAA építészei a programalkotás, a tervezés és megépítés során is a helybeliekkel dolgoztak.

1/2
Kihasználatlan átjáróból kulturális közösségi hely és kert fotók: AAA, urbantactics.org

Konklúzió

A bemutatott példákat áttekintve elmondható, hogy a közösségi tervezés megvalósításának is van speciális tervezési igénye, melynek sikeressége nagyban múlik a tervező (-csapat) kreativitásán. A közösségi tervezéssel zajló városfejlesztések a városok megújításáért és fenntarthatóságáért végzett munka innovációs területét adják. A részvételi tervezési munkában a tervező kreatív platformot és eszközöket biztosít egy szomszédságnak, hogy érdemben vehessenek részt környezetük alakításában. A tervező a közösség helyhez fűződő gondolati erőterét, innovatív módon gazdagítja, illetve átfogó műszaki tudását a közösség rendelkezésére bocsátja. Hozzáállása adaptív, flexibilis, inspiráló és a tervezés során a kontextualitás igényével dolgozik. Nem csak a design, hanem a design processzus tervezője is. Jelenléte, kreativitása és szakértelme lehetővé teszi az egyedi, a helyi igényekre készülő megoldásokat.
A részvételi városfejlesztés hozzájárul az élhetőbb városok kialakulásához, mert lokális ismeretanyagot hasznosít, valós igényeket támogat, fokozza a lokális autonómiát. A közösségek tudatosodását, erősödését hozza, a helyiek felelősségvállalásának növelésével az épített környezet, vagy a városi zöldfelületek hosszú távú fenntartását is biztosíthatja. A szomszédsági közösségi tervezés lokálpatriotikus jellege miatt enyhíti a globális gazdasági, politikai érdekeknek való kiszolgáltatottságot.

Akkor működik jól a közösségi tervezési folyamat, ha a szabályozások támogató keretet adnak a helyi kezdeményezéseknek. Ehhez a civil lakosság és a városvezetés megfelelő irányultsága szükséges. Ennek létrejöttében is fontos szerep juthat a jövő tervező generációinak, melyek munkájában a közösségi részvétellel zajló tervezés alapkövetelmény lesz, amennyiben kizárólag a környezetileg és szociálisan is fenntartható város jövőképét tartjuk perspektivikusnak.

Kristály Anikó

Források: