Aranybika Szálló: a Péterffy + Dőry architects pályaműve
A debreceni Aranybika Szálló tervpályázatának egyik megosztott harmadik díját a PÉTERFFY + DŐRY architects nyerte el. A Hajós Alfréd és Villányi Lajos historizáló munkájának folytatására több alternatíva érkezett, a tömegalakításban azonban ez volt az egyetlen díjazott munka, amely nem követte az eredeti épület sziluettjét, egy másfajta tömegalakításban gondolkodott.
KONCEPCIÓ
Debrecen kulturális életét a 1900-as évek eleje óta leginkább meghatározó épület az Aranybika Szálló volt. Valóságos kulturális központként is működött, a szállodai funkción kívül, világi értelemben pedig egyedülálló volt a város életében. Vigadó, mozgóképszínház, bálterem, hangverseny és színháztermén kívül az ezeket kiszolgáló reprezentatív térsorai, étterem- kávéház funkciói, mindenképp egy olyan polgári fejlődést szolgáltak, amelynek létrejöttét a kommunista rendszer évei alatt a városnak nem sikerült kiteljesíteni.
Az Aranybika 1975-ös északi irányú bővítése csak a szálloda férőhelyeinek számát növelte, viszont elmulasztotta a debreceni főtengellyel, a Piac utcával-Kossuth térrel való kapcsolat fejlesztését, mind téri, mind városképi szempontból. Ennek a szárnynak a földszinti terei, tömege és funkcionális rendszere szinte elzárta a szálloda reprezentatív térsorait a főtértől. A bővítés telepítési problémái miatt a hangversenyterem és egykori mulató tömbje hátsókerti pozícióba, alárendelt szerepbe kényszerült, pedig épülete, téregyüttese sokkal többet érdemel.
Az 1975-ös bővítés bontásával, a helyére kerülő MCC megadhatja a lehetőségét a különböző rendezvénytermek és az azokat kiszolgáló reprezentatív előterek, társalgók méltó feltárásnak és értelmes, várost és régiót építő működtetésének; de a tömbbelsőben elhelyezkedő hangversenyterem és közterületek méltó városszöveti feltárásának is. Az Aranybika Szálló földszinten lévő, egymásba nyíló fedett udvaraiban kialakított reprezentatív előcsarnokrendszere (tükörterem/télikert-előcsarnok) olyan tengelyrendszerre lett felfűzve, amelyik szinte feltételezi az egész tömb (Kossuth tér- Bajcsy Zsilinszky utca - Hatvan köz) minden irányba történő feltárását.
A szálloda főbejárata is ezt az erős központi magot sugallja. A lebontandó szállodaszárny helyére építendő tehetséggondozó intézmény térstruktúrája a kiírás szerint is ehhez a rendszerhez kell csatlakozzon. Az új épület mintegy kiegészíti az Aranybika szálloda torzónak tűnő, főbejárattól kezdődően féloldalasra tervezett térsorát. A szálloda hatalmas portikusza és kiemelt, de mélyre húzott cour d’honneur elrendezésű rizalitja erős bejárati tengelyt képez a szállodának, illetve annak a reprezentatív térsornak, amelyhez a fentebb említett kulturális életet szolgáló funkciók kapcsolódnak.
Ez a hangsúlyos főbejárat, látszólag egy szimmetrikus működést feltételez a szálloda, illetve az új MCC épület irányában, de valójában két nagyon különböző működés és funkció épül össze (szálloda és tehetség gondozó intézet-kollégium).
Az új épületrész esetében az Aranybika szálloda által meghatározott léptéket és tömbkaraktert irányadónak tekintettük, viszont annak feltárása önálló, független, de hangsúlyos főbejáratot is igényel a régi épület térkapcsolatához történő csatlakozáson kívül. Így érvényre juttatható a szálloda funkciótól különböző, önálló tehetséggondozó funkció karakterformáló ereje is.
Tervünk ezt a feltárást, ezt a főbejáratot emblematikus elemként, épületrészként fogalmazza meg oly módon, hogy az MCC az Aranybika által meghatározott tömbkarakter szerves része maradjon, de önálló entitásként. A szálloda déli sarokrizalitjának (tornyának) pandantjaként képzünk sarokportikuszt a tömb északi oldalán, ami a Hatvan köz mentén képez egy két szint magas árkádsort. A fedett-nyitott árkád egyúttal átvezet-bevezet a belső parkba, összekötve azt a főtérrel, s méltó feltárást biztosít a hangversenyterem épületén, valamint innen nyílik az MCC főbejárata is az Aranybika szálloda Piac utcával párhuzamos reprezentatív térsorának tengelyében.
A bejárati szinten egy nagy agorába érkezünk, amelynek tengelye megegyezik az Aranybika Szálló reprezentatív tereinek tengelyével és azokkal összeköttetésben is van. Az agora az árkádon keresztül mind a belső park, mind a főtér felé intenzív kapcsolattal rendelkezik, amit minkét irányban kiemel a reprezentatív sarokportikusz. Az árkád egyúttal ki is szélesíti a telekhatár mentén található közt, s karakterformáló erejével a csatlakozó közterületekhez méltó köztérré válik.
Az agora jelenti az MCC épületének két fő funkcionális egységének az összekötő tengelyét, illetve magját is: míg az utcai traktusban az intézmény oktatási helyiségei kaptak helyet, addig az udvar irányában elhelyezkedő szárnyban a kollégium szálláshelyei és az ahhoz kapcsolódó funkciók találhatóak.
FUNKCIONÁLIS MŰKÖDÉS
Az épület földszintjén kaptak helyet a közösségi funkciók: a szekcionálható nagyterem, a könyvtár-klubhelyiség, a kávézó és az agora. Az agora kétszintes beltere parabolikus ívvel fedett, felülről lanternás bevilágítással. A parabolikus felület sgrafittoval díszített felület: nyugati oldalán Buda metszetével, keleti oldalán Debrecen korai látképével. Az agora központi terén át közelíthetőek meg a forgalmas-publikus/félpublikus terek, valamint az emeletekre felvezető lépcsőházak is.
A Piac utca felé nyílik a 300 férőhelyes nagyterem, ami rendezvények esetén a Piac utca felé megnyitható. A park felé, intimebb kültéri kapcsolattal nyílik a kávézó-könyvesbolt és az MCC könyvtár-olvasó-klub tércsoportja. A földszinten ezen kívül még helyet kapott ruhatár, a publikus tereket kiszolgáló mosdóblokk, catering-előkészítő helyiség. A kiszolgáló funkciók felett egy rejtett galéria szint található, a könyvtár és a kollégium raktározási funkcióit magába foglalva.
Az emeletek két szárnyra tagolódnak: az utcai szárny foglalja magába az oktatási termeket, kilátással a Kossuth térre és a Nagytemplomra; a park felőli szárnyban pedig a kollégium funkciói kaptak helyet. A két tömböt összekötő agora tetején az első emeleti szinten belső udvar alakítható ki.
PÉTERFFY + DŐRY architects
Szerk.: Pleskovics Viola