Art hotel és kulturális központ a csehországi Slavonicében

A "Besídka" csehországi reneszánsz épülete visszafogott, de mégis feltűnően egyedi tetőtéri átépítésével és revitalizációjával multikulturális art hotelként született újjá.építész: Roman Koucky és Martina Portyková

A koucky-arch.cz építésziroda vezetője, Roman Koucky építész a ‘Besídka’ jelentőségét abban látja, hogy hosszú időn át funkcionált találkozóhelyként, valamint a fejlettebb Prágát a fogyatkozó lakosságú és spirituálisan elsorvadt határvidékkel összekötő helyszínként egészen a 80-as évek végéig. “Slavonice a ‘Besídka’ nélkül megszűnne Slavonice lenni. A ‘Besídkának’ köszönhetően rengeteg rendezvényünk van, és valami mindig történik a városban", meséli Roman Koucky.

A koncepció és a revitalizáció folyamata
A bársonyos forradalmat követő 15 évben az épület intenzív használata miatt egyre inkább szükségessé vált annak felújítása. A mindennapos használat nyomai mindenhol megmutatkoztak. A ‘Besídka’ projekt azonban semmiképpen nem sorolható a hagyományos felújítások közé. Inkább a revitalizáció az a kifejezés, amely az építés folyamatának lényegét leginkább körülírja. “Az volt a célunk, hogy egy megszokott szálláshely helyett olyan háromcsillagos szállodát hozzunk létre, amely visszaadja a ‘Besídka’ különleges hangulatát. Talán legjobb, ha az épületet ‘art hotelnek’, vagy ‘design hotelnek’ nevezzük", mondja Roman Koucky.

A koncepció nem hagyta figyelmen kívül az épület történelmi hátterét sem, hiszen a háznak hosszú, izgalmakkal teli története van. “A történelem minden lenyomata egy-egy réteget hozott létre és ezek a rétegek sokszor olyan sűrűek, hogy egymástól szinte megkülönböztethetetlenné váltak. Ezért megkíséreltük ezeket az elemeket – időnként metaforikus értelemben – az idő fátylának fellebbentésével újra megmutatni. Így jött létre például a fekete fürdőszoba az egykori konyha és mosogatóhelyiség helyén (“fekete mosogató")."

“Mindig is a már meglévő elemektől eltérőre törekedtem, hiszen most a 21. században élünk. A tereknek és az azok megformálása által létrejött benyomásoknak párhuzamban kell állniuk az adott korral. Ha manapság olyan dolgokra is képesek vagyunk, amikről régen szó sem lehetett, miért ne használjuk őket? Minek tennénk úgy, mintha a múltban élnénk? Mindig a megfelelő jelenkori megközelítést kell megtalálnom. Ez nálam alapszabály", magyarázza az építész.

 

 

Funkcionalitás és elosztás
Az épület háromszintes: a kocsma és az ahhoz tartozó járulékos helyiségek alul helyezkednek el, felettük pedig két szinten nyolc vendégszoba kapott helyet. Hogy miért éppen nyolc szoba van? Az ok: a Sklep Színháznak eredetileg nyolc alapító tagja volt. Így mindegyik szoba egy-egy tag nevét kapta. “A kocsma felújításának célja a közvetlenül a bársonyos forradalom után történt megnyitás, és a 15 éves fennállás egykori hangulatának felidézése volt. Tény, hogy a kocsma, a konyha és a többi idetartozó helyiség felújítása igen sokba került, de megérte, hiszen a törzsvendégek örömmel nyugtázták, hogy “Milyen klassz, szépen kifestettétek a helyiséget!" Számunkra ez a megjegyzés azt jelentette, hogy szinte észrevétlen átalakítással sikerült megőriznünk a vendégek által megszokott eredeti hangulatot – azaz a tipikus ‘Besídka’-atmoszférát", mosolyog Koucky.

 

 

Genius loci és a padlástér fényjátékai
Az első szint domináns elemei az eredeti boltívek, a történelmi terek és a néhány esetben teljesen megőrzött stukkó. A szállodai szobák gyakorlatilag ezekbe a kész terekbe kerültek bele, és ettől megmaradt a régi hangulat és térérzet is. A természetes megvilágítást biztosító ablakok is az eredeti helyükön maradtak. A vendégszobákba a beépített fürdőszobákon és szekrényeken kívül igen kevés új anyag és szín került.

A második emeleten húzódik a padlástér, ahol a szobákat a revitalizáció folyamán teljes mértékben a meglévő térbe integrálták. “Azt próbáltuk elérni, hogy a terek ne tűnjenek tetőtérnek. Az ötből csupán egyetlen szoba van, ahol esetleg árulkodó, sötétbarnára pácolt, ferde faburkolatú fal van. A szoba neve ‘Mr. Žampa’ – ő a Sklep Színház egyetlen slavonicei tagja. Az összes többi szobát úgy alakítottuk ki, hogy a padlástéri szerkezet gyakorlatilag észrevétlen maradjon. Ez a háttere az íves, faburkolatú falaknak és ezért helyeztük el úgy a fényforrásokat, hogy ne lehessen tudni, honnan is jön a fény. A terek íves kialakítása fedi el a ferde tetőszerkezetet. Úgy érzem, a tető megváltoztatása és nagy tetőtéri vagy manzárdablakok használata nélkül sikerült kiküszöbölni, hogy a szobáknak tetőtéri érzete legyen. Hozzá kell tennem, hogy nem elég egyetlen éjszakát eltölteni itt. Legalább nyolcszor kell visszatérni, hiszen a szobák hangulata más és más szürkületkor, vagy éppen napkeltekor. És minden egyes szobának megvan a maga egyedi hangulata és kilátása is. Az egyik szobában például nyomott ólomüveg ablakokat helyeztünk el, amelyek mintázata esti megvilágításban a szemközti falra vetül. A Koutecký-ről elnevezett szobából pedig a két oromfal közötti tér keretnélküli üvegezésén át szokatlan, soha nem tapasztalt kilátás nyílik a templomtoronyra és egy reneszánsz kéményre."

“Eredetileg a belső térben szerettük volna elhelyezni a lépcsőt, a műemlékvédelmi hivatal azonban ezt nem engedélyezte. Így az végül az épület homlokzatára került. A 12 méter magas lépcsőtorony így szinte a mennybe vezet. A lépcső homlokzati kialakításával immár a ház történetének minden állomásáról lenyomat marad. A lépcső a 21. századot jelképezi. Az öntöttvas csigalépcső alatti kis területet kúszónövényekkel ültettük be, így azok a lépcsőn felkapaszkodva jutnak majd fel a fényig. A látvány olyan lesz, hogy akár Csipkerózsika lépcsőjén is járhatnánk", mondja Koucky.

 

 

A kommunikáción és összefogáson alapuló együttműködés
A megbízó és az építész közötti dialógus és kommunikáció zseniális, de lesújtó eredménnyel is járhat. “Ha jó hangulatú párbeszédek és kölcsönös megértés kíséri a projektet, az az eredményen is látszani fog. Egy nagyvonalú, letisztult programot hozó, de a tervezőnek bizonyos fokú szabadságot is adó klienssel, és annak legapróbb részletekig is megvalósítható víziójával rendkívül érdekes végeredmény jöhet létre. Nyilvánvaló, hogy az építész szabadsága mindig határos, hiszen minden épületnek megvannak a maga korlátai, és az építészet ezeknek a határoknak a figyelembe vételén keresztül alakul ki. A ‘Besídka’ mai megjelenését a megbízó, Jan Boháč sokoldalúságának, a ház iránti erős lojalitásának és sokszor szinte bolondos ötleteinek köszönheti", teszi hozzá Koucky.

A legfontosabb szerepe azonban a kivitelezőnek volt, aki tökéletesen értette a feladatot, elszántan dolgozott, és ezzel elnyerte a megbízó teljes bizalmát. Mindeközben tudatában volt annak is, hogy a feladat itt a legjobb forma, a legjobb anyag, és a legjobb megoldás megtalálásáról szól. A teljes revitalizáció ennek az alapvető hármasnak – megbízó, építész és kivitelező – a jegyében ment végbe. “Rendkívül fontos, hogy az építkezés folyamatában minden szereplő felvállalja saját, egyéni szerepét. A kivitelező ebben az esetben néhány helyi fickó volt. Az építkezés végére már céget alapítottak, amely azóta is működik. Ezek az emberek nagyrészt a saját kezükkel hozták létre a végeredményt – a részletek és a szakmai tudásuk egyaránt fontos szerepet játszottak." mondja az építész.

A ‘Besídka’ átalakításában sokféle szakma képviselője részt vett: művészek, és speciális szakemberek is. A ház szobrászati elemeit például Martin Ceplecha kerámikus készítette, és számos művész vett részt a csempék festésében is.

Az épület tulajdonosának, Jan Boháčnak sikerült hozzájutnia a ‘Besídka’ közvetlen szomszédságában álló épülethez is. Ezzel további fejlesztések is lehetővé válnak, így az épület jövője nem a stagnálás, hanem újabb tevékenységek elhelyezésére, valamint egy új, előremutató irányvonal magvalósítására is lehetőség nyílik majd.

forrás: VELUX Magyarország

---

építészet: Koucky-arch.cz, Roman Koucky és Martina Portyková
megbízó/befektető: Jan Bohác mérnök
kivitelezés: Stavební Komorni Soubor, Ondøej Cutych
helyszín: Slavonice, Horní náměstí 522 (Csehország)
befejezés éve: 2005
Weboldal: www.besidka.cz