Autók helyett piacot a pesti alsó rakpartra!
A rakpartok évszázadokig piacként működtek a városokban. Eredeti funkciójuk, az áruszállításban betöltött központi szerepük elvesztése azonban nem jelenti azt, hogy ami azelőtt következmény volt, annak törvényszerűen meg is kell szűnnie az azt kiváltó okkal együtt. A Jane Haining rakpart piactérként való hasznosítása egyedülálló turisztikai vonzerő lehet Budapest számára, miközben a műemlékvédelem céljainak is jobban megfelel, mint a jelenlegi – autóforgalommal terhelt – állapot. Nem beszélve a városlakók egészségéről.
A rakodópart egyben piac is, évszázadokig így működött a világ. Aligha mondható tehát, hogy a folyó vagy tenger mellett fekvő városoknak a part mellé épülő belvárosától idegen lenne a piac jelenléte. Igaz, a pesti alsó rakpart épp azután vált a várost a folyótól elvágó autóúttá, hogy ez a funkciója megszűnt, az áruszállításra használt kikötő a belvárosból a külvárosba – a csepeli szabadkikötő területére – került át. Az a fajta technológiai optimizmus, amely a motorizációt tekintette a városok jövőjének, közlekedési gondjai megoldásának viszont csúfos kudarcot vallott. Igaz, a II. világháború előtt, amikor ez a döntés megszületett, még kevesen látták előre a légszennyezettségben fuldokló nagyvárosokat és az autókat előnyben részesítő várostervezés miatt aluljárózó, nagyokat kerülő és a korábban zsúfolt utcákat kerülő gyalogosokat, ahogy az emiatt kihaló, városi autópályává vagy parkolóvá silányuló köztereket sem.
Legyen úgy, mint régen volt?
Többről van szó azonban, mint valami „legyen úgy, mint régen volt" konzervativizmusról. A világ halad, az árut már nem a Duna belvárosi szakaszain rakodják ki, és ez rendben is van így. A fő ok, amiért más, új funkciót kell találni a pesti alsó rakpartnak az az, hogy a belvároson átvezető autópályákban gondolkodó várostervezés ugyanúgy idejétmúlttá vált, mint a rakodásra használt rakodópart, vagy még korábbról, a szabályozatlan folyópart. Vissza kell adni a folyót a városnak! A Duna és a belváros között áthatolhatatlan aknamezőt képező autóút egyik – műemlékvédelmi szempontból borzalmas – hatása az volt, hogy valósággal megölte a korábban élénk társadalmi életnek, például étteremnek is helyet adó viaduktot, amelyen a villamos halad. Romlik, pusztul Budapest egyik – a Milleneumi Földalatti Vasútvonalhoz vagy a Nyugati Pályaudvarhoz hasonlítható – „steampunk" hangulatú öröksége, amely védjegye is lehetne a magyar fővárosnak. Miért ne lehetne új funkciót találni a Lánchíd és az Erzsébet híd közötti, a Dunakorzóval párhuzamos pesti alsó rakpartnak, olyat, amely nem is idegen a területtől?
Nyitott kapuk
A pesti alsó rakpart rendbetételének tervei eleve számolnak azzal, hogy a Jane Haining rakpartot rendezvények idején – amelyek remélhetőleg nem a Red Bull Air Race-t jelentik – le lehessen zárni, azt, és, akárcsak árvíz miatti lezárás esetén, el lehessen kerülni. Legyen ilyen alkalomból minél több! Legyenek street food bemutatók büféfurgonokkal, legyen itt az adventi vásár, esténként a kivilágított budai oldal látványával. A viadukt alatti, jelenleg kihasználatlanságában pusztuló terület lehetne kiszolgáló helyisége a rendezvényeknek, raktár vagy más funkcióval.
Vigyázó szemetek Prágára vessétek!
Prágában immár tíz éves a Moldva-parti piac, a Náplavka. 2010-ben kitiltották a rakpartról az autókat, a helyüket termelői piac, éttermek és sörözők vették át, amelyek ma már a cseh főváros egyik látványosságát képezik. Az ötlet annyira sikeres volt, hogy ma már a volt raktárakat alakítják át éttermekké, kávézókká. A város visszavette a folyóját. Csehország az már nyugat?
03:11
Sok gondolat jutott eszembe a cikket olvasva. A felvetés szimpatikus, de érzek benne egy adag naivitást. Gondoljunk bele, mi van ma a Dunakorzón, a Váci utcában, a Vörösmarty téren! Ezek a területek már régóta kiiktatódtak a budapestiek életéből, tele vannak rossz hírű turistacsapda vendéglátóhelyekkel, de a valóban színvonalas és tisztességesen működő kávéház-éttermek (mint a Centrál vagy a Gerlóczy) is másfélszer akkora árakkal dolgoznak, mint a Kiskörút túloldalán lévő helyek. Mi garantálná, hogy a "piacteresített" alsó rakparton nem kizárólag ennek a területnek a kibővítéseként kezdene el működni és 1500 forintos lángosok és kürtöskalácsok árasztanák el? Az vitán felül áll, hogy ezt a területet hasznosabb dologra is lehetne használni, mint hogy közúti folyosóként működjön. Azonban adventi vásárra alkalmas területek ma is bőven akadnak a belvárosi Duna környékén.
Ezért fölvetnék egy másik funkciót, amit viszont csak az alsó rakpart "tud". Ami talán kevésbé turista-attrakció, viszont a XXI. századi városlakó számára nagyon fontos és ma fájóan hiányzik. Ez pedig a rekreációs funkció. Ha a belvárosban vagy környékén lakó vagy dolgozó polgár munka előtt vagy után testmozgás céljából szeretne futócipőt húzni, esetleg görkorcsolyát, vagy kerékpárra szállna, legközelebb a Margitszigeten tudja ezt zavartalanul megtenni.
Az alsó rakpartnak megvan az a ritka és értékes adottsága, hogy minden hidat (így minden főutat) külön szintben keresztez. Azt gondolom, ha már annak idején a közúti forgalom kedvéért megépült ez az infrastruktúra, kár lenne ezt kihasználatlanul hagyni. Az említett piactéri funkciónak azt a kockázatát látom, hogy túlságosan intenzív gyalogosforgalmat generálna, ami megakadályozná a sportcélú használatot. Pedig lehetne a városnak egy olyan folyamatos rekreációs folyosója, ami legalább a Közgáztól a Rákos-patakig mentes bármilyen keresztező járműforgalomtól.
Természetesen, nem kizárólagosan képzelem el ezt a funkciót. A viadukt alatti üzlethelyiségeket ki lehetne használni részben a rekreációs funkció kiszolgálására (pl. kerékpárkölcsönző), részben kulturális és közösségi funkciókra, részben pedig vendéglátásra, csak utóbbi ne legyen akkora mértékű, hogy kiszorítson minden más funkciót - a vendéglátósok asztalai ne foglalják el az egész sétányt (gondoljunk a Liszt Ferenc térre), ne legyenek akkora gyalogosforgalmat generáló rendezvények, amelyek előbb-utóbb "kerékpározni és kutyát sétáltatni tilos" táblák fölszereléséhez vezetnek.
08:23
A felvetés nagyon jó, még akkor is, ha tudjuk, hogy a pesti alsó rakpart ma zsúfolásig tele autókkal, ami azt sugallja, hogy nélkülözhetetlen útvonal. Ez azonban nem igaz. A nap jelentős részében ugyanis - kb. reggel fél kilenctől este fél hétig - ez a rakpart mozdíthatatlanul beáll. Aki tehát ekkor erre jönne, kerülni kénytelen.
Ezzel együtt, a rakpart átmenő forgalmának csillapítása vagy teljes megszüntetése csakis a belvárosi dugódíj bevezetésével együtt valósítható meg. Ahhoz viszont P+R parkolók átgondolt, körkörös láncára van szükség, valahol a Hungária körút mentén, és/vagy még kijjebb. Ez a három intézkedés pedig (a rakpart átminősítése, a dugódíj, valamint a P+R parkolók láncolatának létrehozása) biztosan meghaladja a mai városvezetés képességeit. Elég ha csak egy alapos pillantást vetünk arra, amit ezen a nyáron összehoztak a főváros megbénítására. A Nagykörút déli és északi szakaszának egyidejű beszűkítését, az Erzsébet-híd pesti hídfőjének feltúrását, a Margit körúti vágánycserét, az Alkotmány utcai borzalmas utcatúrást - a mai budapesti tohuvabohu azt bizonyítja, hogy ezek az emberek alkalmatlanok. Ha viszont egyszer végre, harminc év után újra normális városvezetésünk lesz, hát rajta.
Engedelmükkel csatolom négy évvel ezelőtti írásomat a pesti rakpart egy lehetséges átalakításáról. Nem annyira radikális, mint ez a cikk, de talán érdekes: http://epiteszforum.hu/javaslatok-a-duna-partok-megujitasara-kiirt-palyazatra