építészet : környezet : innováció

"Az alkotó ember megkérdőjelezi, újraértelmezi és átalakítja az őt körülvevő, kommersz technológiákat."

Pásztor Erika Katalina 2003-as e-mail interjúja Somlai-Fischer Szabolcs Ádámmal, a 2004-es Velencei Építészeti Biennálé egyik magyar kiállítójával.

Pásztor Erika Katalina 2003-as e-mail interjúja Somlai-Fischer Szabolcs Ádámmal, a 2004-es Velencei Építészeti Biennálé egyik magyar kiállítójával.

Tavaly májusban Londonban, a Science Museum egyik szegletében láttam a stockholmi Interaktív Intézet installációját, melynek egyik designere Somlai-Fischer Szabolcs Ádám volt. Nagyon megörültem, hogy végre a médiaművészet nemzetközi terepén magyar névvel találkozom. A név egyáltalán nem volt ismeretlen számomra, hiszen az 1999-es Ars Electronica egyik kiemelt, Bump Into Each Other! című installációjával már néhány alkotó - akkori BME-s építészhallgató - nevére felfigyeltem, köztük (Szemerey Samuéra, aki az epiteszforum.hu felelős szerkesztőjeként velünk dolgozik, és) Somlai-Fischer Szabolcs Ádáméra. Ma mindenki, aki egy kicsit is követi a 2004-es évi Velencei Építészeti Biennálé eseményeit, tudhatja, hogy Szabolcs, az Aether építész stúdió tagja, az Indukcióház egyik alkotójaként a magyar pavilon kiállítója. Bízom benne, hogy az ilyen nehezen besorolható műfajú kísérleti munkák - a művészeti alapkutatás - megjelenése friss megközelítéssel termékenyíti meg mind a magyarországi építész szakmát, mind pedig a hazai építészetoktatást. Tavaly e-mail-en keresztül készítettem vele interjút a Remotehome c. projekt kapcsán, de akkor - a fragmentált élet tipikus tüneteként - félbemaradt a munka. De biztos helyre mentettem a nyersanyagot, ami most a Biennálé előtt érdekes háttérként szolgálhat Szabolcs alkotói hozzáállásának és módszereinek megismeréséhez.

Építészfórum: Az utóbbi években építészet és infokommunikációs technológia metszéspontjában egyre több új kísérleti fejlesztés indult el különböző európai "big science" központokban, de még kisebb kutatóintézetekben is. Ezek egy része a közterekkel, másik része a személyes terekkel, az otthonnal foglalkozik. A remotehome projekt elve abból indul ki, hogy az egymástól távol élő, ugyanakkor személyes kapcsolatban lévő emberek fény- és mozgásnyomokat hagynak egymás lakásában, s így is üzenhetnek egymásnak. Miért tartod ezt fontosnak? Minek tekinthető ez a projekt? Művészeti alkotásnak, kísérleti fejlesztésnek? Elképzelhető, hogy például ebből a projektből valaha "termék" lesz?

Somlai-Fischer Szabolcs Ádám: Bizonyos szempontból a remotehome projektnek személyes indíttatása van. Tobi Schneidler, az ötletgazda, és én is Stockholmban dolgozunk, míg számunkra fontos emberek élnek Párizsban, Budapesten. Ám az installáció nem pusztán a kommunikáció kérdésével foglalkozik - bár lehet kisebb jeleket hagyni egymásnak - hanem egyfajta távol-jelenlétet hoz létre. Az építészeti terekben hagyott (emberi) nyomokat figyeljük szenzorokkal, továbbítjuk egy távoli városba, egy másik építeszeti térbe. Egyfajta tele-szineztézia ez, ahol bizonyos (test, mozgás) helyzetek más és más kinetikus jeleket eredményeznek, vagyis animálják a teret.

Kicsit messzebbről nézve, az infokommunkációs társadalomban mára már sok olyan szociális helyzet alakult ki, amelyre az épitészetnek válaszolnia kell. Mind valóság-érzékelésünk, mind emberi kapcsolataink egyre nagyobb része elektronikus médián keresztül történik, ami nagy hatással van arra, ahogy a fizikai valóságot érzékeljük, így érdemes odafigyelni rájuk. A diplomamunkám (mediated spaces) is ezzel a témával foglalkozott.

A remothome speciálisan személyes kapcsolatra épít, így építészeti tere is az otthon. Az építészet és új média - információs technológia határán sok projekt foglalkozik más szociális struktúrákkal, közösségi interakcióval. Én is dolgoztam pár installáción, amelyek ezt kutatják. Jelenleg a stockholmi egyetem építészeti és Urbanisztikai Kutató Laborjában (Architecture+Urban Research Laboratory, KTH A, Stockholm) tanítok és designkutatáson dolgozom, ahol sok városléptékű interaktív, elektronikus installációt építünk. Idén a diákokkal Barcelonába vittük az installációkat, amelyeket a város egyik közterén, az El Raval lakosain kellett tesztelnünk. Volt két magyar diákunk is a BME-ről, Bujdosó Attila és Meditz Anna, akik egy nagyon szép árnyékolvasó-író szerkezetet készítettek.

Azt gondolom, hogy ezek részben művészeti projektek. A remotehome projekt a stockholmi Interaktív Intézet SMART stúdiójában készült, ami egy nonprofit multidiszciplináris kutatóintézet, művészekkel, mérnökökkel, építészekkel, ahol én csak egy vagyok a sok alkotó küzül:). Mint ahogy sok kortárs médiaművészeti, építészeti praxis, úgy a mi egyetemi laborunk is galériákban teszteli az ötleteket. A galéria és a vele járó kulturális, globális diskurzus válik építészeti helyszínné. Így kerülhet a projekt a művészeti párbeszéd és az akadémiai építészeti kutatás határmezsgyéjére. Ehhez az is nagyon fontos, hogy az építész kelléktárába a reprezentációs médián túl (rajz, kép, film) felvegyük a valós léptékű prototípusok készítését, amelyekkel a galéria látogatói fizikailag érintkezhetnek.

Építészfórum: Második kérdésem a praktikus, hétköznapi dolgok felőli érdeklődés. Ahhoz, hogy kiállítási installációkat, illetve prototípusokat tudjál létrehozni, mire van szükséged? Magad csinálsz mindent - elektronikai szerelés, programozás, objektek készítése, design stb. - vagy csapatmunkában? Nyilván kell hozzá pénz is. Ki finanszírozza a projekteket illetve mi a finanszírozás rendje? Nagyon profi prezentációs technikával dolgozol. Te magad készíted a website-okat és a flash animációt is? A kérdés végül is oda akar kilyukadni, hogy hogyan is valósul meg egy projekt a gyakorlatban.:-)))

Somlai-Fischer Szabolcs Ádám: Köszönjük, örülök, hogy tetszenek a webes munkák! A megvalósulás projektenként változik, de megpróbálom összeszedni pár pontban, ami szerintem fontos és érdekes lehet. A legtöbb médiummal, amire szükség van, mi magunk is dolgozunk; a szövegektől kezdve a rajzokon, filmeken, weben át az elektronikáig, programozásig. Ez igaz az aether epítészstúdióra, és mindezeket az építészkaron is tanítjuk. Talán furcsa lehet első hallásra, hogy miért van erre szükség. Hadd fejtsem ki egy kicsit. Mind a programok írása, mind az elektronikus eszközök építése megkövetel egyfajta tesztelő hozzáállást. Nem lehet például pár perc alatt egy jól működő algoritmust összerakni. Fejleszteni kell, és folyamatosan próbára tenni! S talán ez a legfontosabb szempont, amiért magunk csináljuk és nem a szakmérnökök, mert ez egyfajta gondolkodásmódot is segít elsajátítani. A rendszeres prezentáció, egymásnak, magunknak, élőben, interneten, fontos része a munkának. Segít távolságot tartani, hogy kritikailag is értékelhessük a projektet.

A csapatmunka szintén nagyon fontos, lehetővé teszi komolyabb projektek megvalósítását. Nagyon szomorú szerintem, hogy az építészeti oktatásban olyan ritka, sőt sok helyen megkérdőjelezett a kollaboráció, míg a valóságban egyetlen építész sem dolgozik egymagában. Én már lassan három éve nem dolgoztam egyedül. Az Aether építészstúdió folyamatos párbeszéd és együttdolgozás eredménye Hudini Péterrel és Pozna Anitával. Érdekes még, hogy az Építészeti és Urbanisztikai Kutató Laborban a csapatoknak általában csak a fele svéd. Ana Betancour, aki a labort vezeti, s nekem is professzorom (s akitől rengeteget tanultam) dél-amerikai. Tobi Schneidler német, az egyetemi hallgatók fele európai cserediák, az oktatás is angolul folyik - a felsőbb években az egész karon.

A finanszírozás itt is, mint mindehol sok energiát köt le, de - bár más forrásokat használunk az Interaktív Intézetben és mást az egyetemen - maga a technológia használata nem kíván extra költségeket. Legtöbbször meglévő és elérhető technológiákat alakítunk át. Például a remotehome seattle-i kiállításán egy szétszedett (számítógép) egér és billentyűzet működtek szenzorként. A londoni fényasztal alatt pedig egy régi írásvetítő adta a fényt. Ez szerintem konceptuálisan is érdekes, hogy az alkotó megkérdőjelezi, újraértelmezi és átalakítja az őt körülvévő, kommersz technológiákat.

2003 június - 2004 augusztus
Pásztor Erika Katalina
epiteszforum.hu


Somlai-Fischer Szabolcs, építész 1976-ban született Budapesten. Építészeti tanulmányait a BME építészmérnöki karán és a KTH stockhomi építészkarán végezte. A KTH építészkarán és a KTH médiatanszékén tanít; mint meghívott kutató a Smart Stúdióban, a Stockholmi Interaktív Intézet keretein belül interaktív építészeti projektekben vesz részt. 2001-ben Hudini Péterrel és Pozna Anitával megalapították az Aether Építész Stúdiót, amely új média projektekre és hibrid építészeti kísérletekre koncentrál.

további információ: www.aether.hu

vélemény írásához jelentkezzen be »